You are my...

In the Starbucks/Fack

Mint minden reggel bementem a közeli kávézóba, meginni a reggeli kávémat. Megrendeltem az italt, majd oldalra álltam a kávéfőző mellé. Sokan várakoztak hozzám hasonlóan, mint mindíg ilyenkor. Telefonomat nyomkodtam végig, amíg vártam a készülő italra

-Jack!-mondta a nevemet a kiszolgáló. Rögtön felé fordultam, de legnagyobb meglepetésemre egy másik fiú is oda lépett a pulthoz.

Élj fekete kócos göndör fürtök helyezkedtek el feje tetején, világos bőrét és szeplői sokaságát még jobban ki emelte hatalmas idéző barna szeme. Furcsa érzések kaptak el. Nem az, hogy vonzalmat érzek egy fiú iránt, mert azt eddig is tudtam. Inkább az, hogy ilyen gyorsan egy vad idegen ember iránt érzek így.

-Melyikőtök kérte az extra csokis frappét?-zökkentett ki a fiú bámulásából név táblája szerint Bianca. A göndör hajú felém fordult és mosolyogva nézett rám. Éreztem ahogyan arcom vörössé válik, vissza mosolyogtam, de a fiú arcát fürkészve, csak mosolyogni tudtam

-Te kérted a frappét?-mosolygott még mindíg, válaszként megráztam a fejemet. Egy szó sem jött ki torkomon, ami miatt hülyén éreztem magamat

-Köszi, haver!-jött a fiúhoz egy magas szőke hajú fiú, aki elvette a kávét. Zavartan húztam össze szemöldökömet, nem értettem mi folyik itt

-Finn!-kiabált megint a barista lány. Göndörke a jegesteáért nyúlt és mosolyogva ivott az üdítőbe. Pár másodperc múlva az én italom is kész lett, szerencsére. Fáradt voltam és azt sem tudtam hol a fejem. Körbe pillantottam üres szék reményében, ám egy sem volt. A két fiúval még volt egy másik fiú és egy lány is. De ők nem igazán foglalkoztattak

-Szia!-zökkentett ki Ő. Eddig nem is figyeltem,hogy elém sietett.

-Szia!-vesztem el íriszeiben. Csillogott a szeme, valószínűleg a jeges teában található nem éppen kevés cukortól

-Mivel nincs üres hely a kávézóban ezért arra gondoltam-elhallgatott-gondoltunk-helyesbített, egy apró nevetés hagyta el ajkaimat, melynek hatására enyhén elvörösödött-Nálunk meg van még egy plusz hely, így csatlakozhatnál! Persze, ha akarsz!-vakarta meg tarkóját zavartan. Most figyeltem csak fel feketére ki festett körmeire, melyek nem jelentenek sokat egy fiúnál, de jelet még is adtak.

-Köszi! Ha nem baj nektek, akkor szívesen csatlakozom!-mosolyogtam. Elindultunk az asztalhoz, a többiek egymással beszélgettek

-Egyébként Finn vagyok!-mosolygott rám a fiú és kezet nyújtott, kezet fogtam vele, majd én is bemutatkoztam

-Jack vagyok!-nevettem fel kínosan. Mivel nevemet gondolom tudta a kávés incidens miatt. Amint bőrünk elvált, bizsergő és hideg érzés maradt érintése helyén

-Finn, ő az új pasid?-nevetett fel a lány, amikor az asztalhoz értünk. Fejemet értetlenül kaptam Finnre. Bár a mai napon még egyszer sem vágtam nem értetlen vagy zavart arcot, szerintem.

-Ayla fogd be!-suttogta dühösen, majd rám nézett aggódva-Bocsi nem úgy gondolta!-nézett mélyen szemembe. Ha nem lettek volna ott a többiek, szinte azonnal ajkainak estem volna, hivogatott enyhén rózsa szín beszélőkéje.

-Ha nem úgy gondolta, hogy olyan meleg vagy, mint a szahara akkor tényleg nem úgy volt!-nevetett zavartan a másik fiú is, azt hiszem Malcolm

-Hagyjátok már békén! Nem is értem miért barátkozik még velünk!-kiabált rájuk Jack. Finn még mindíg csak a szemembe nézett, de hirtelen elkapta fejét a barátaira.

-Őszintén, én sem értem!-nevetett fel, minek hatására én is nevetni kezdtem-A kávézó után elmegyünk hozzánk, nem akarsz jönni te is?-mosolygott még mindíg. Furcsán nyitott, de megnyugtató, hogy van még ember, aki akar velem barátkozni.

-Ha nem félsz has felmetsző Jacktől!-hangosan felvihogott a nem túl jó viccemen, volt ez már jobb is Jack!-Köszi a meghívást!-mosolyogtam rá boldogan.

Finnél beszélgettünk, videó játékoztunk és filmet néztünk. Nagyon jó és váratlan volt a nap, de egyszer mindennek vége, mint ahogyan ennek a napnak is

-Srácok köszi a meghívást, de most mennem kell!-húztam el a számat csalódottan

-Ne menj még!-mondtál egyszerre nyűgösen. Hangosan felnevettem gyerekes viselkedésükön, de a szívem méllyén én is így viselkedtem

-Anyukám már így is aggódik hol vagyok! De még egyszer köszönöm, hogy veletek lehettem ma! Jó éjt!-keltem fel a kanapéról és az ajtó felé lépkedtem

-Várj Jack! Ki kísérlek!-futott utánam Finn. Ki találtam volna egyedül is, de nem ellenkeztem. Ki léptünk az ajtón és magunk mögött becsukta azt

-Jó éjt Finn! Köszönök mindent!-intettem és készültem volna elmenni, de vissza húzott kezemnél fogva

-Amikor reggel megláttalaka a kávézóban egy furcsa érzés fogott el!-fogta még mindíg kezemet és láthatóan nem akarta elengedni-Beszélni akartam veled és ez sikerült is, szerencsére!-nevetett fel halkan-Nagyon kedvellek Jack!-suttogta és telt rózsaszín ajkait enyéimnek nyomta.

Pillangó raj kelt fel gyomromban és forróság öntötte el egész testemet. Vissza csókoltam.
Bele mosolygott csókunkba, kezeit derekamra csúsztatta és nyelve bejutást kért számba, melyet meg is adtam neki. Nyelveink vad táncba kezdtek, kezemet arc csontjára csúsztattam így húztam magamhoz közelebb a fiút. Levegő hiány lépett fel, így kénytelenek voltunk elválni, és szeppenten fürkésztük egymás arcát.

-Én is nagyon kedvellek Finn!-suttogtam a sötét utcán. Ahol abban a percben, csak mi léteztünk a világon.

Nos...Ebben a könyvben novellák lesznek, mindenféle, de hasonlóak, mint ez!
Szóval! Vélemény? Folytassam? Help me!😂❤️