You are my...

Just a meeting/Reddie

-Szia! Öhm nem lenne kedved el menni valahova esetleg?-beszéltem a tükörhöz idióta módjára-Basszus ez nem fog menni Eddie!-döntöttem neki fejemet a tárgynak bágyadtan-Hülye vagy!-szidtam még mindig magam. Szombat van, és ma találkozunk a többiekkel, elméletileg elmegyünk valahova. Persze anya csak az után enged hogy besegítek neki a takarításba.

-Tessék?-lépett vissza hirtelen anya kezében a jókora adag mosott ruhával és alaposan végigmért nyitott ajtómból-Miért mondasz ilyeneket fiacskám? Csak nem tetszik valami kislány?-hát fején találta a szöget. Mégha lány tetszene, itt a "baj", nem lány. És ez csak az egyik probléma, az illetö Richie-Hallo, Eddie?!-legyezgetett szemem elött. Úgy látszik megint elbambultam, ez van ha rá gondolok, állandóan.

-Dehogy!-legyintettem és ki kaptam kezei közül a ruhás kosarat-Csak nem sikerült a kémia doga!-álltam meg hirtelen és gondoltam végig, hogy nem is lett igazából olyan rossz-Négyes! Tudod, hogy többet is tudok!-magyaráztam idegesen és sorra jártam a szobákat, ahova ki pakoltam a mosott anyagokat.

-Persze, hogy tudom! De ez is csodás! Föleg Tozieréhez képest!-horkantott fel bohókásan. Össze szorult a szivem akárhányszor arra gondoltam mit kapott az apjától a kettese miatt, egy hétig nem mondott semmit, aggódtam.

-Elfelejtette! Tudod milyen!-kezdtem el önkontrol nélkül védni-Richie okos, csak mérhetetlenül lusta!-mosolyogtam meg a gondolatát a fiúnak. Megfordultam és anyámmal találtam szembe magam-Mehetek?-mosolyogtam rá vidáman, mire bólintott és kivette a kezemböl a kosarat. Igyekezve elsuhantam mellette, mire finoman vissza húzott csuklómnál fogva.

-Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit arcomra-És ajánlom, hogy összejöjjön annál a kislánynál, aki miatt annyit vagy ideges!-nevetett fel kedvesen, erre nem mondtam semmit csak elköszöntem és elsiettem.

A klubb házban voltunk, nem igazán csináltunk semmit, csak lógtunk és beszélgettünk. Viszont a haza felé út fura volt

-Hé ti ketten!-kiáltott rám és Richiere Beverly a fagyizó környékén-Holnap ráértek?-mosolygott vidáman. A mellettem álló fiúra kaptam a fejemet, aki hasonlóan furcsán nézett rám mint én rá.

-Persze!-zengtük két tagú kórusként. Ennek a lány nagyon megörült és egy huncut mosollyal arcán mondta a következöket

-Hát én viszont nem! Ti viszont elmehetnétek valahova, ketten!-nyomatékosította az utolsó szót. Lefagytam, de ez a szó nem szemlélteti eléggé és Richie válasza csak tett rá egy lapáttal

-Ez olyan mint egy randi?-nevette el magát és tekintete kettönk között cikázott-Nekem oké!-nevetett fel önfeledten, én pedig ugyan olyan szótlanul álltam.

Így történt, hogy végülis össze jöttem azzal a ,,kislánnyal", bár nekem nem sok dolgom volt.