You are my...

Every day/Boreo

Ugyan úgy mint minden nap ma is a medence mellett süttettük magunkat és vedeltük a Vodkát. A józanság nálunk szóba sem jöhetett. Államdóan az naposak voltunk, meg természetesen betéptünk, minden nap.

Boris megint oroszul/ukránul hadovált és hevesen kalimpált kezeivel. Egy szót sem értettem belőle, de hangosan röhögtem. Popper az egyik napozó ágyon aludt, jól kifáradt a jókora sétánkba.

-Я люблю тебе Тheo!-nevette és közelebb lépett hozzám. Ijedten hátráltam, mivel egy kukkot sem értettem abból mit is akar-Ne félj Potter én nem bántani!-elkapta csuklómat és maga után ráncigált. Ütöttem ahol csak értem, miközben Ő hangosan kacarászott.

-Mit akarsz Boris? Engedj el!-kiabáltam dühösen, majd behúztam neki. A földre rogyott a gyomrostól, de gyorsan felpattant és ütlegelni kezdett. A nappali közepén verekedtünk, téptük egymást.
Kifulladva terültünk el a padlón, amikor megérkezett Xandra. Egy adag csirke szárnyat dobott elénk, majd fel sietett szobályába

-Meg akarok halni Boris!-folytak le a könnyek arcomon-Elmegyek!-felpattantam és ki siettem a házból. Ha ittam, rám tört a depresszió, állandóan.

-Ne hülyéskedj Potter!-nevette el magát és utánam sietett. Az út test közepére feküdve vártam, hogy apám haza érjen és Ő maga végezzen velem.

-Mi értelme itt maradnom? Egy okot mondj!-hangom nyúzottan csengett, majd lecsuktam szemeimet. Percekig nem kaptam választ, de szavaknál sokkal többet kaptam.

Valaki megcsókolt.
És az a valaki Boris volt.

-Nekem csak te vagy Theo!-kuncogott fel. Kinyitottam szemeimet, csak a csillagos eget láttam-Na gyere be! Úgy se jön erre senki, hogy elüssön!-kiabált nevetve. Feltápászkodtam a betonról és bementem a házba, a fiú után. Tovább folytattuk az ivást, meg a film nézést, amit ott hagytam a kis ötletem miatt

Reggelre semmire sem emlékeztem, csak Boris Ukránul makogott zavaros mondatára.
Évekig emlékeztem arra a mondatra, de csak akkor értettem meg, amikor Oroszra jártam a New York-i egyetem elő készítőn.

Szeretlek Theo!