Hold szemű fiú [Instagram au]

Hét

Felix a nap folyamán harmadjára menekül a szekrény sorok által nyújtott fedezékébe. Ugyan tisztában volt vele, hogy Changbin még csak nem is sejti ki is ő valójában félt a lebukástól. Hátát erősen a falnak nyomta és elszámolt magában húszig mielőtt kihajolt volna ellenőrizni a folyósót. A fotós még mindig ott álldogált miközben barátaival beszélgetett csak a társaság bővült egy taggal. Chan tekintette azonnal megtalálta a rejtőzködő fiút, hitetlenül megrázta a fejét majd elnézést kérve a kisebb csoportól felé vette az irányt. Felix gyomra görcsbe rándult és a várható halálának lehetőségeit sorolta fel magában, egyik sem volt kecsegtető.

- Örökké bujkálni akarsz előle?

- Ez eddig fel sem merült bennem, de most, hogy mondod... - hanyagul vállat vont majd Changbin-éknak hátat fordítva az udvarra vezető ajtó felé vette az irányt. A két ausztrál szorosan egymás mellett vergődött át a tömegen, hogy egy kis levegőhöz juthassanak a két óra között. Felix fintorogva, füzeteit mellkasához szorítva igyekezett kerülgetni az embereket míg barátja mosolyogva köszönt minden szembe jövőnek. Mindig is irigyelte barátja nyílt természetét, talán az ő élete is egyszerűbb volna, ha megpróbálna kicsit nyitna a külvilág felé viszont ezt túl nehéz feladatnak vélte.

- Tudod Bin egy nagyon jó fej gyerek, beszélhetnél vele.

- Tulajdonképpen én beszélek vele. Minden nap írogatunk instán. - Felix egy gondterhelt sóhaj kíséretében levetette magát egy árnyékos fa tövébe. Barátja is helyett foglalt mellette és elő vett egy dobozt, ami teli volt pakolva felszeletelt gyümölcsökkel. Elgondolkodva bele harapott egy alma szeletbe majd a megmaradt részével a vele szemben ülőre bökött.

- Nem értelek, ha interneten keresztül képes vagy kommunikálni vele, személyesen mi tart vissza? - a fiatalabb hanyagul vállat vont majd ő is kivett egy gyümölcsöt a dobozból. Kisöpörte a homlokába hullott narancssárga tincseket majd jobb ötlet híján egyik füzetét kezdte el tanulmányozni, csakhogy ne kelljen Chan szomorú tekintetét látnia.

- Amúgy ti pontosan hogyan is találtatok egymásra?

- Hyunjin mutatta be.

- Ki a halálom az a Hyunjin? - újabb alma szeletért nyúlt és az udvaron tartózkodó diákokat kezdte el tanulmányozni hátha megtalálja a ragyogó mosolyú arcot a tengernyi ember között. Esélytelen volt, ha Jeongin eddig nem bukkant fel, most sem fog.

- Az a szép fiú, aki felénk tart. - Felix szíve kihagyott egy ütemet. Felfogni sem volt ideje már rá is vetült egy magas alak árnyéka. Gondolatban elküldte idősebb barátját a trópusokra nyaralni amiért ismét ilyen helyzetbe hozta, de aztán igyekezett a legkevésbé kínosan viselkedni az ismeretlen előtt.

- Állati jól néz ki a kontaktlencséd, hol szerezted? - az ausztrál fiú ismét a kis műanyag doboz felé nyúlt, hogy leplezni tudja a zavarát. Átkozta magát amiért reggel berakta szürke kontaktlencséit ezzel most kínos helyzetbe hozva magát. Újra és újra elismételte magában a mondatot mielőtt kiejtette volna azt a pár szót.

- Rendelni szoktam őket. - többször nem szólalt meg, csendben hallgatta ahogy a két fiú beszélget egymással. Kínosnak érezte a helyzetet, de egy jó kifogás sem jutott az eszébe, amivel leléphetne így kénytelen volt ott maradni harmadik keréknek. Másra sem vágyott csak szobájának a nyugalmára.