Hold szemű fiú [Instagram au]

Harmincnyolc

Felix már negyedik napja egyhuzamban tölti minden percét Changbin-nal csak most az ausztrál otthonában vannak és nem Yoona-nál vagy a Seo házban. A fiatalabb még soha nem érezte annyira felszabadultnak mint ezen a karácsonyi szüneten. Élvezte minden egyes percét, ugyan olykor-olykor a szíve ki akart ugrani a helyéről, de ezeket a pillanatokat igyekezett figyelmen kívül hagyni.

- Binnie, nem gondolod, hogy rám férne egy haj festék? - Felix telefonja képernyőjén szemlélte a lenőtt tincseket. Changbin leeresztette eddig olvasott könyvét, ráhelyezte a fiatalabb lábára, ami az ölében foglalt helyett és végig mérte a kopott hajkoronát.

- De, megeshet. Elmenjünk venni festéket?

- Magamnak nem tudom megcsinálni. - ajkait lebigyesztve nézett fel barátjára, aki sejtelmes mosolyra húzta ajkait.

- Ki mondta, hogy magadnak kell?

[...]

Pár órával később Felix a nyaka körül egy törölközővel ült fürdőszobája középen és figyelte ahogy az idősebb összekeveri a festéket a szín előhívóval. Ha nagyon őszinte akart lenni kissé tartott tőle mi fog ebből kisülni, de semmi pénzért nem állította volna le Changbin-t.

- Pontosan mikor is csaptál fel fodrásznak?

- Nem tudom feltűnt-e, de van egy húgom. Imádja színezni a haját és folyamatosan nekem kellett megcsinálni, amit igazából nem bánok. Aztán van egy olyan barátom, akit nevezzünk nevén, Han Jisung aki szintén megszállottja a színes hajaknak és amíg nem jöttek össze Minho-val én festettem a haját. - egyik kezére felhúzta a dobozban található gumikesztyűt majd Felix mögé lépett. Ujjai közé csípett egy kisebb tincset és az ecsettel gyakorlott mozdulatokkal végig szántott rajta. Ezt még hárommal eljátszotta mielőtt alufóliába csavarta volna őket. Villám sebességgel végig ment az ausztrál sűrű hajkoronáján így visszatelepedtek a nappaliban elhelyezett kanapéra.

- Szerintem fotózás mellett másodállásban menj el fodrásznak. Basszus, aki ezzel foglalkozik nem tudta volna ilyen gyorsan megcsinálni.

- Ez csak a rutin és az évek. - kuncogása ismét fellobbantotta a szívet olvasztó tábortüzet Felix-ben. Lehetséges egyáltalán ennyire rajongani valakiért? Changbin kicsit távolabb húzódott a fiatalabbtól majd végig terült a heverőn fejét barátja ölébe ejtve, akinek eddig hevesen verő szíve kihagyott két ütemet. Vöröslő arccal ugyan de beletúrt a fekete tincsek sűrűjébe, nem bírt ellenállni a kísértésnek. Az idősebb, mint egy kiscica, lehunyt szemekkel bújt bele Felix érintésébe.

- Remélem a végeredmény is jó lesz, nem csak a kézügyességed.

- Kételkedsz bennem?

- Benned soha, Binnie.

- Szeretem mikor így hívsz, aranyos. - Felix hálát adott amiért Bin még mindig lehunyt pillákkal feküdt, így nem láthatta a szeplős arc színváltozását. Az ausztrál fiú arca lángolt zavara miatt, egy pipacs megirigyelte volna színét. Igyekezett elhessegetni zavarát, de ez nehezebb feladatnak bizonyult, mint azt ő sejthette. Próbálta elterelni a figyelmét, de tekintette folyamatosan visszatért a tökéletes arca, ami alig pár centire volt az ővétől így kénytelen volt zavarban végig szenvednie minden egyes másodpercet.