Hold szemű fiú [Instagram au]

Epilógus

Felix mosolya felragyogott ahogy bejárati ajtóban megpillantotta Changbin-t. Vidáman a nyakába ugrott majd kapkodva magához raggatta táskáját, hogy aztán egy apró puszit nyomva az idősebb arcára elhagyja a lakást.

- Imádom, ha mosolyogsz, egész nap tudnám nézni. - ujjaikat összefűzve sétáltak végig az utcán az iskola felé miközben délutáni programjukat kezdték el tervezgetni. Annyira nyugodt volt minden és ezzel Felix képtelen volt betelni.

- Mit szólnál hozzá, ha nálam aludnál, főznék neked vacsit aztán néznénk valami ezeréves sorozatot, amit imádsz? - az ausztrál fiú tekintette azonnal felragyogott az esti program hallattán. Heves bólogatásba kezdett, kicsit meg is szédült, de Bin nevetve elkapta a botladozó fiút. Mosolyuk hetek óta levakarhatatlan volt, számukra megszűnt létezni a probléma fogalma mióta együtt vannak.

- Viszont akkor előtte haza kell kísérnek, hogy összeszedjem a cuccaimat és egyedül félek. - ajkait lebigyesztve tágra nyílt szemekkel figyelte párját, aki egy pillanatig sem ellenkezett. Az iskola kapujában Jisung és Minho túlságosan is közel állva egymáshoz vártak barátaikra. Han abban a pillanatban ahogy meglátta a közeledő párt elszakadt szerelmétől, hogy Felix nyakába vethesse magát.

- Kezdem kapizsgálni miért vagy féltékeny Lix-re.

- Miért lenne rám féltékeny Minho? - a legfiatalabb értetlenül nézett végig a hármason mire Changbin elnevette magát.

- Emlékszel amikor mondtam, hogy Jisung állandóan a szeplődről áradozik? Nos, azt a szó szoros értelmében gondoltam.

- Nem csak a szeplőiről, mindenről, ami Lee Felix-hez tartozik. - Felix párja nyakhajlatába bújt hátha akkor el tudja rejteni vöröslő arcát. Bin reflex szerűen átölelte a fiatalabb derekát ezzel még közelebb húzva magához. A többiek terelve a témát inkább a közeledő vizsgákról kezdek el beszélgetni ennek ellenére Felix nem bújt az ölelő karok nyújtotta melegségből, teljesen egybe olvadt párjával. Hatalmas szeretetük egymás felé méterekkel távolabb ki lehetett szúrni és senki még csak egy rosszalló pillantást sem vetett feléjük vagy legalábbis ők nem vették észre.

[...]

Felix a konyha közepén elhelyezett pultra könyökölve, csillogó szemekkel figyelte ahogy szerelme sürög-forog a kis helyiségben. Az egész házban csodálatos illatok lengték be ezzel még éhesebbé téve a fiatalabbat. Olykor talán még a nyála is kicsordult viszont azt nem tudta eldönteni, hogy a közelgő finomság miatt vagy inkább Changbin feszülős pólója volt a bűnös.

- Van egyáltalán olyan, amit ne tudnál megcsinálni?

- Nem, tökéletes vagyok. - mindkettőjükből nevetés szökött ki. Felix látva, hogy hamarosan készen lesz a vacsora feltápászkodott eddigi helyéről majd neki állt megteríteni. Changbin kapva az alkalmon elkapta a derekát és magához húzva egy apró csókot lopott.

- Tudod arra gondoltam talán el kellene mennem anyuékhoz. - egymással szemben leültek a bárszékekre, de még egyikőjük sem nyúlt az ételhez. Az idősebb érdeklődve figyelte barátját folytatást várva viszont csend telepedett rájuk.

- Már úgy érted, hogy vissza akarsz költözni vagy látogatóba.

- Látogatóba természetesen, a világ összes pénzért sem hagynálak itt. Kissé bizonytalan vagyok jó ötlet lenne-e két év után betoppanni hozzájuk.

- Ha szeretnéd nagyon szívesen veled megyek támasznak. - Felix szemei könnybe lábadtak. Ujjait tördelve leugrott a székről és megkerülve a bútort Bin nyakába vetette magát, aki ölébe húzta a pityergő fiút. Szorosan magához ölelte a remegő testet és sűrű hajzuhatagába hintett egy puszit.

- Nem tudom mivel érdemeltek ki Binnie. Túlságosan tökéletes vagy, olyan álom szerű.

- Inkább az a kérdés én hogyan kaphattam egy olyan barátot, mint te. Messze jobb vagy a tökéletesnél.

- Szeretlek, nagyon és még annál is jobban szeretlek.

- Mindennél jobban szeretlek, Lix.