Violet Magic [Yu-Gi-Oh! 5D's ff.]

Reggeli rémálom

Újra dimenziót váltottam. Egy virtuális térben voltam, a halványlila padlón és a plafonon kockás hálózat futott végig. Megjelent az elmémben Yusei képe, majd végül ő maga, teljes alakjában. Tőlem néhány méterre állt, mögötte egy ragyogó, fehér-világoszöld-világoskék sárkány bontakozott ki a háttérből.

Csillagpor Sárkány! – kiáltottam fel magamban. Yusei lelkének megtestesítője. Én ott álltam velük szembe, magabiztosan és összecsapásra készen, körülöttem három Hófarkasom jelent meg szilaj valójában.

Yusei-jel farkasszemet néztünk. Szilárdan álltam komoly pillantását, miközben farkasaim az ellenfélre morogtak. Lila villám hasított közénk, és a Hófarkasok nekiestek Yusei Csillagpor Sárkányának, aki kínoktól felüvöltve pusztult el. Yusei egy pillanatra fájdalmasan összegörnyedt, majd kitartóan újra kiegyenesedett.

Csillagpor helyén egy még erősebb, egy mentazölden izzó sárkány jelent meg. Ő lenne...? Yusei gyorsított szinkró szörnye, a Hullócsillag Sárkány? Yusei tekintete megszilárdult, miközben Hullócsillag támadásba lendült, és három egymást követő csapással elpusztította a farkasaimat. Éles fájdalom hatolt a mellkasomba.

Megjelent mögöttem Hajnal és Alkonyat. Bosszúsan néztem újra Yusei szemébe, miközben a két Lila Sárkányom felüvöltött, majd nagy erővel elpusztította Hullócsillagot. Yusei a mellkasához kapott, de ezúttal nem ingott meg, nem mutatott gyengeséget.

Ott álltunk ketten, egy lila világban, én a győzelemtől fellelkesülve, ő legyőzötten. Mégis, tekintetében félelem helyett keménység ült, majd határozottan közelebb lépett hozzám. Ekkor vettem észre, hogy sárkányai nem semmisültek meg, hanem holtan fekszenek mögötte a földön. Borzalmas látvány volt.

– Mondd! Tényleg megérte? – kérdezte tőlem neheztelően, s szavai lándzsaként hatoltak a szívembe. De ezzel még nem fejezte be. – Megérte? – kérdezte, s ekkor körbetekintve láttam, hogy három hűséges farkasom körülöttem fekszik, holtan és élettelenül. Sikítani támadt volna kedvem, de nem jött ki hang elszorult torkomon. Yusei könyörület nélkül folytatta. – Válaszolj, Yuzuki! Megérte?! Még így is, hogy önmagadat áldoztad fel érte?

– Önmagamat? – néztem végig döbbentem farkasaimon, akik bizonyos értelemben a lelkem részeit képezték.

– Feladtál mindent, a saját lelked legfontosabb részét, csak hogy minden mást elpusztíthass magad körül!

– Hogyan?! De hiszen... csak téged győztelek le!

– Nem – rázta meg a fejét Yusei hidegen. – Ez az álom csak egy allegória, én pedig a lelkiismeretedet jelképezem. Te makacsul szembeszálltál velem, csak hogy elérd a célod, nem törődve azzal, mit veszítesz el útközben! – nézett a halott farkasok felé. – Bosszúból küzdöttél, de végül a bosszúvágyad küzdött le téged! – közölte jelentőségteljesen.

– De... nyertem! – ráztam a fejem, és a még életben lévő Hajnalra és Alkonyatra néztem.

– Nem nyertél mást, csak féktelen haragot és kielégíthetetlen bosszúvágyat! Pusztító hatalmat, aminek már semmi és senki sem állhat az útjába!

– De... csak igazságot akartam tenni!

– És ezért a lelkedet adtad a gonosznak – zárta le a témát, mialatt sötét indák másztak ki a földből, amik lassan beborították a farkasok testét, s ők végül sötét ködbe vesztek.

– Ne! – kiáltottam kétségbeesve. Egyre nőtt bennem a maró bűntudat. Miért? Miért kellett így végződnie?

Ekkor Yusei és a sárkányok teste hirtelen eltűntek, de az indák tovább nőttek ki a földből, és a bokáimra is rácsavarodva próbáltak lehúzni egy megnyíló sötét lyukba. Segítséget várva néztem fel sárkányaimra, de ők észre sem vettek. Lila színük lassan feketébe fordult át, s őrült tombolásba kezdtek, fekete villámokat szórva mindenfelé. A sötétség fekete köde egyre nőtt, mindinkább elnyelt, miközben az indák lejjebb és lejjebb húztak, immár a csuklóimra és derekamra fonódva. Végül egy a nyakam köré tekeredett és fulladozni kezdtem.