Violet Magic [Yu-Gi-Oh! 5D's ff.]

A farkas és a sárkány

Esőcseppek szapora kopogása szűrődött be a földszint vonalában húzódó hatalmas üvegablakokon. A zivatar egyre nőtt, miközben egy-egy sárga felvillanás után meg-megdördült az ég. Mi ketten a kanapé két végén ültünk, egymással szembefordulva, miközben a Szellemek csendben körénk gyűltek. Megkértem azonban őket, hogy ebbe a párbeszédbe ne szóljanak bele, mire megértően bólintottak.

– Yuzuki... – nézett Yusei mélyen a szemembe. – Mesélj magadról!

– Mi lenne, ha játszanánk egy kis játékot! – vetettem fel ravaszul elvigyorodva.

– Játékot?

– Én kérdezek valamit, te válaszolsz, és vice versa*!

– Legyen – egyezett bele Yusei.

– Én kezdek! – kiáltottam lelkesen. – Kedvenc szín?

– Ké...piros! – felelte sietve. – Vagyis...

– Nem, nem értem én – nevettem. – A „képiros" nagyon szép szín!

– Jól van, ne gúnyolódj! – csitított. – Kék és piros. Nem tudok választani.

– Nem gond, lehet több is. Nekem a lila és a fehér!

– Én inkább mást kérdeznék! – szólt közbe.

– Nyugodtan! A saját kérdésedet is megválaszolhatod, attól még nem semlegesíti a másik kérdését.

– Rendben! Akkor... Mióta párbajozol?

– Versenyszerűen két éve, azaz tizenhét éves koromtól. Egyébként tizenkettő. Te?

– Akkor ez már a saját kérdésed? – Vállat vontam. – Öt-hat – felelte. – Már az árvaházban is együtt játszottunk Jack-kel és Crow-val.

– Aranyos – mosolyogtam.

– Új kérdés! Mióta van meg ez az erőd?

– Olyan tizenhárom éves koromtól kezdtem látni a szellemeket, később megtanultam megidézni őket. Mióta vannak ilyen szőke tincsek a hajadban? Festeted?

– Ez két kérdés volt, de nem leszek szemét, szóval mindkettőre válaszolok! – ajánlotta Yusei. – Mióta megszülettem, és ebből kifolyólag nyilván nem festetem.

– Érdekes...

– És a telekinézis? Azt mióta használod?

– Tizenöt évesen felemeltem egy tollat, majd egyre nehezebb tárgyakat...

– Mi a legnehezebb, amit fel tudsz emelni?

– Várj! Most én jövök! Mikor fogsz végre kevésbé komoly kérdéseket feltenni? Ismerkedni akarok, nem kihallgatáson részt venni!

– Később! – vágta rá. – Most válaszolj!

– Unalmas vagy! – prüszköltem felhúzott orral. – De egyébként... egy autó. Talán egy furgon még menne, de egy teherautó biztos nem.

– Várj! Akkor, amikor megmentettél...

– Ez nem kérdés!

– A kérdés az, hogy akkor hogyan tetted?

Nagyot sóhajtottam.

– Megidéztem Hajnalt, a Lila Sárkányt, ő feléd hajolt, és megmentett, bumm!

– A... Lila Sárkányt?! – döbbent meg.

– Párbaj, kártyák és DuelDisk nélkül is meg tudom idézni a szörnyeket, nem rémlik?!