Csak egy szikra kell!

5. fejezet

Késő este érték el azt a területet, amit kinézett magának. Annak idején a katonaság több ilyet hozott létre, úgy hívták őket, hogy védett házak. Mikor a vírussal kísérleteztek, úgy döntöttek, hasznos, ha készül ilyen is, amolyan biztonsági opcióként, de úgy tekintettek erre, mint felesleges kiadásra. Ha akkor tudták volna, amit most, akkor talán nem tartana ott a világ, ahol; de ez már a múlt és nem lehet megváltoztatni.

Finom mozdulattal döntötte balra a gépet, hogy az a levegőben egy kanyart írjon le és leszálljon a kifutó pályára, ahol lassan meg is állt. Ezért is szerette annyira az Ospreyt, nagyon gyorsan a levegőben lehetett, ha akart, hogy később ugyanilyen egyszerűen tegye le a gépet. Ha akkoriban tudja, hogy ez a pilóta tudás fogja megmenteni Emma és a saját életét, akkor talán sokkal többet tanult volna; de ki várhatja el egy huszonéves fiataltól, hogy tanuljon és ne a csajok után fusson minden áldott nap. Fejét csóválva az emlék hatására állt fel a székből, levette a fejéről a fejhallgatót és a helyére akasztotta. Nem szólt a lányokhoz, egyszerűen Emmát magához intette, felvette a két megpakolt hátizsákot, végül segített leszállni a kislánynak a gépről. Khalival nem foglalkozott, majd követi kettejüket, ha akarja; ha meg nem, akkor az már a saját dolga lesz.

Emma kezét fogva, teljes sötétségben haladtak, egy zseblámpa adott némi fényt a betonkifutón. Nem kellett attól tartania, hogy halottak támadnak rájuk a semmiből, a környék öt méter magas, dupla szögesdrót kerítéssel volt körbevéve, és még leszállás előtt ellenőrizte a területet. Egészen addig haladtak így, amíg el nem érték azt a bizonyos vaskapu bejáratot, amit várt. Megállította Emmát, az ajtó melletti felszerelt panelhez lépett, hogy beütve a szükséges kódot feltáruljon előttük az út, egyenesen a védett házba. Odabenn szintén sötétség honolt, egészen addig a pillanatig, amíg mindhárman be nem léptek a járatba és be nem csukódott halk surrogással a nehéz fémajtó, a betonfalra szerelt lámpák pedig felgyúltak a folyosó egész hosszában, nem is lehetett a végét látni.

Khali teljesen ledöbbent arccal nézett hol rá, hol a folyosóra, miközben Emma tanácstalanul fogta a kezét, hogy akkor most hogyan tovább.

- Mi az, talán megleptelek? - Beszéd közben elkezdte maga előtt terelni a kislányt, Khali addig mögöttük haladt. Nem volt hajlandó többet felügyelet nélkül Emma közelébe engedni ezt a nőt.

- Igen; viszont most már biztos vagyok benne, hogy a katonaságnál szolgáltál. - Khali válasza nem volt túl megnyugtató, főleg nem az a pillantás, amivel végigmérte, ahogy séta közben hátrafordult egy pillanatra. Volt azokban a zöld szemekben valami veszélyes és egyben fenyegető, olyan, amitől biztos, hogy tartania kell a későbbiekben. Khali arcára volt írva egy pillanatra, hogy ha hagyja, akkor biztos, hogy meg fogja ölni.

Valamilyen szinten tudta, hogy talán joggal tenné, főleg a múltját figyelembe véve, de most jelen helyzetben az volt az elsődleges, hogy Emmát biztonságban tudja. Később aggódhat majd a saját életéért, ha valóban helyesek voltak a megérzései Khalival kapcsolatban.

- Messze vagyunk még? - szólt Emma, miközben már több perce sétáltak az alagútban. Úgy tűnt, minta soha nem akarna véget érni ez a hosszú folyosó, de amint ezt a kislány kimondta, úgy görbült mosolyra Harper arca.

- Nézz csak oda, Nyuszifül! - mutatott előre, mire a kislány arcán látszott, ahogy fókuszál barna szemeivel, aztán végre felderül az oly komor arc. Látszott rajta, hogy már fáradt és nyűgös, de még ki kellett bírnia azt a pár métert, amíg oda nem értek a következő acélajtóhoz. Újabb kód következett, s surranó hangot adva kinyílt előttük az út a házba.

Odabenn az fogadta, mint amire számított, nem kellett csalódnia a katonai vezetés előrelátásában. A ház földszintjén voltak, pontosan a nappaliba nyílt az ajtó és az alagút, amin eddig keresztül jöttek. Itt nem voltak ablakok, de talán ez nem is volt baj. Kényelmesen és funkcionálisan volt berendezve az egész hely, látszott, hogy soha nem használták ezelőtt és ez most előnyt jelentette számukra. A falak fehérre voltak festve, a bútorok barna és fehér színben pompáztak.