Let's go love! (Yaoi)

3.fejezet: Mindenkinek megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.

Az emberi természet része, hogy vannak apró titkaink - mindenkinek. (...) Van, akinek az egész élete titok, hazugság, és ha lelepleződik, minden összeomlik, amije van... mit tehet? Fusson?

A felkelő nap sugarai utat törtek maguknak a függönyök között és bevilágítottak a szobába. Elkezdték Ran szemeit irritálni, ezért ő volt az első aki felébredt. Megtörölte szemeit és a mellette mélyen szuszogó fiúcskára pillantott. Visszagondolt a tegnap este történtekre és mosoly ült ki az arcára. Gondolkozott hogy tegye e meg vagy sem, de végül csak lopott egy csókot az alvó vérfarkas fiútól majd átölelte és visszaaludt.

-Nagyon szép szemeid vannak Asa!!!

-Jaj ne bókolj már Ran.

Ezek hallatán felriadtam álmomból. Ran??? Miért álmodok pont ő róla??? Majd hirtelen megpillantottam mellettem a kérdéses személyt, amint alszik. De pucér, é-és én is az vagyok..... Hirtelen minden beugrott, de vajon most tényleg megtettük??? De hogy tehette ezt velem?!?! Lassan Ran is kinyitotta szemeit és megpillantva a fiút ezt mondta:

-Szép jó reggelt szép szeműm!!!

Most komolyan?!?! Egy másodperc alatt képes felbaszni az agyamat!!!

-Szép szemű?!?! Szép szemű!!! Most komolyan?!?! Nincs benned egy szemernyi megbánás sem?!?! Hogy tehetted ezt velem?!?!-akadtam ki.

Ran felült és megsimítva az arcomat ezt mondta:

-Én nem bántam meg egyetlen egy percet sem, akkor te miért???-kérdezte.

Mérgesen megragadtam és ledöntöttem az ágyra, ezeket mondtam:

-Mert nem akartam!!! Nem akartam!!! Felfogtad?!?! Soha nem akartam szeretkezni veled!!!

Ran lágyan megfogta az arcomat és ezeket mondta:

-Ayumu... A tények és a szavaid ellent mondanak egymásnak!!! Tegnap olyan vadul öleltél, ezért ne mond azt hogy nem akartad!!! Mert nagyon is akartad!!!

E szavak hallatán elengedtem és úgy elvörösödtem mint a paradicsom. Hirtelen megsimította az alsó ajkamat és ezt kérdezte:

-Nincs igazam Ayumu???

Igazad van, de azt nem kötöm az orrodra!!!

-A-az csak a telihold miatt volt!!!-és lesütöttem a vörös fejemet (hm fincsi 😂).

Ran lágyan felemelte az államat és ezáltal megtekinthettem a vörösen csillogó íriszeket.

-Ezt csak azért mondtad hogy megtéveszd magad!!! Igazából nagyon is élvezted, nem igaz???-mondta majd kérdezte.

Hát nem lenne igaz ha azt mondanám hogy nem élveztem, mert nagyon is élveztem, de ezt megint nem kötöm az orrára. Ellöktem magamtól és ezeket mondtam:

-Tűnj innen!!! Soha többet nem akarlak látni!!! Takaródj!!!

-Ayumu....

-Mondom menj innen!!! TAKARÓDJ!!!-kiabáltam torkom szakadtából.

Ran arcára bánat ült ki, csendben lemászott az ágyról, magára kapta a ruháit és egy szó nélkül távozott.

Sajnálom Ran!!! De mindkettőknek így lesz a legjobb!!! Soha nem tudhatod meg hogy mi is vagyok igazából!!! Mert akkor örökre megutálnál és az nekem fájna a legjobban!!!

Lassan én is felöltöztem és reggeli nélkül indultam el az akadémiára. Bár semmi kedvem nincs menni, de sajnos muszáj. Nem akarok összefutni vele még egy percre sem!!!