Let's go love! (Yaoi)

1.fejezet: A hosszan tartó szerelem néha az első találkozásból virágzik ki.

Nem is tudtad? Ha valaki megjelenik az álmaidban, az azt jelenti, hogy az illető annyira vágyik arra, hogy veled legyen, hogy kilép a testéből és egyenesen a te álmodba repül.

-Neee!!! Asa!!! Hagyjátok abba!!! Elég!!!

-..an!!! Ne sírj!!! Isten veled!!! Szeretlek!!!

-Áááááááááááááá!!!-riadtam fel álmomból.

Ez az első rémálmom mióta elhagytam a falkát. Egy férfi síró hangon beszél és Asának hív, de vajon miért??? A hangja olyan meggyötört és fájdalmas. És vajon ki az az An??? Benjiro Ayumu vagyok, omega vérfarkas és elhagytam a falkámat. Apám már születésem után megakart ölni, de anyám minden erejével védett. De anyám aki omega létemre szeretett és védelmezett, 7 éves koromban meghalt. Már nem volt senki aki védelmezzen, ki voltam téve a falka bántalmazásainak. Egy nap megismertem Dent, ő elfogadott és megvédett. De hiába, a háta mögött ugyanúgy bántottak. 16 éves koromra megelégeltem az egészet, összepakoltam és elhagytam a falkát. Tokyoból Nagoyába költöztem. Először is kerestem valami munkát, majd beiratkoztam a Kopasz Sora Akadémiára. Ez a reggel is az álomhoz képest átlagosan indult. Pochi a corgim kicsit mérgesen morgott rám, amikor felültem az ágyon és lemásztam arról. Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és megfésülködtem. Majd magamra kaptam az egyenruhámat ami nem áll másból mint egy fehér ing, kék zakó, barna skót mintás nadrág és piros vagy kék nyakkendő ami nekem piros.
Ja azt elfelejtettem megemlíteni hogy egy bérházban lakom az erdő közelében, mert hát mivel vérfarkas vagyok szeretem a természetet. A házam mellett egy hatalmas rezidencia van, csak épp azt nem tudom hogy ki lakik ott. Ó de nem csépelem tovább a szót. Bementem a konyhába, megettem a reggelimet, becsomagoltam a bentómat és megetettem Pochit. Felvettem a cipőmet, hátamra dobtam a táskámat, felpattantam a biciklimre és tekerni kezdtem a suli felé. Az akadémia 2 saroknyira van tőlem. Kíváncsi vagyok hogy hogy fognak fogadni. Betekertem a kapuján és a tárolóba lecsuktam a kerékpáromat. Majd megindultam a hatalmas épület felé, aminek a bejárata fölött ott virít az akadémia neve, Kopasz Sora. Hát hogy megmondjam őszintén kicsit sem fura és vicces ez a név. De ez a legjobb oktató intézmény Nagoyában és már megint csak terelem a szót. Bocsi. Beléptem az ajtón és elindultam az igazgatói felé, bár tudnám hogy hol a fenében van. Ennek hála el is tévedtem, próbáltam szóba elegyedni pár diákkal, de mindegyik elhajtott a laza külsőm miatt. Hát mi van ezekkel baszdmeg?!?! Már senkit se érdekel egy segítséget kérő ember khm vérfarkas óhaja??? Eközben máshol Hiroshi Ran az akadémia legmenőbb fiúja, kis bandájával rótta a folyosókat. Hirtelen Akiyoshi Ran füléhez hajolt és ezt súgta a fülébe:

-A ribanc közeledik!!!

-Nui??? Hát bár belecsapna a villám!!! Nincs kedvem vele foglalkozni!!!-zsörtölődött Ran.

-He??? Nui megállt!!! Ajaj!!! Talált magának egy új áldozatot!!!-mondta ezeket Akiyoshi, a gondolatokban olvasva.

Na azt már előre letisztázom, hogy Jin Akiyoshi vámpír agyban nem tud olvasni, de emberében, vérfarkaséban igen. Hirtelen valaki belekarolt a karomba és meglátva az illetőt, egyből az futott át az agyamon, hogy a suli legnagyobb ribancával van dolgom. Majdnem mindene kint volt az egyenruhájából. Hirtelen megszólalt:

-Szia!!! Te biztos még új vagy itt??? Én Lea Nui vagyok!!! Te ki vagy??? Elvezesselek az igazgatói irodához???

Hát mi van ezzel a ribanccal hogy csak így le áll velem csevegni??? Nekem nincs időm rá!!! Lelöktem magamról és ezt mondtam:

-Köszi, de nincs szükségem a segítségedre!!!

Na erre meg még jobban rám tapadt és ezt mondta: