Temesd el a múltat azért, hogy lehessen jövőd!
Benjiro Ayumu is így tett, Ayumu egy vérfarkas aki elhagyta a falkáját, mert megvetették amiért omegának született. Új iskolájában találkozik Hiroshi Rannal és kis bandájával akik vámpírok. Ayumu előszö...
- Mi köze a múltnak a jelenhez? - Az ember azt hinné, semmi. De mindig marad hátra valami, ami nem feltétlenül kellemes.
106 évvel ezelőtt, Ran 11 éves:
Tokyon születtem, de a történtek után Nagoyára költöztünk. De ne szaladjunk ennyire előre: Édesapám, Hiroshi Ranmaru születésem előtt nagy nőcsábász hírében járt. De egy nap megismerkedett egy vérfarkassal, aki annyira magával ragadta az apámat, hogy lefeküdtek egymással és megfogantam én. -Ranmaru.....Terhes vagyok a gyerekeddel!!!-vallotta be a vérfarkas. -Micsoda?!?! De hogyan???-lepődött meg az apám. -Omega vérfarkas vagyok és ezért képes vagyok a méhnövesztésre!!! -Ha ez tényleg igaz, akkor kihordhatod a gyereket, de utána el kell tűnnöd örökre!!!-jelentette ki az apám. -De miért???-kérdezte. -Ez a gyermek sohasem tudhatja meg hogy ki is hozta a világra!!! Hát ezért!!!-mondta az apám, de ezzel nagyon megbántotta az omegát. A terhességi időszak alatt, bemutatták Inuma Ryokot az apámnak, mint leendő menyasszonyt. Nagyon megkedvelték egymást és a világra jöttem után összeházasodtak. Ryoko fiaként szeretett engem és pár évvel később, megszületett a húgom Reiko is. Az omega vérfarkas eltűnt örökre, hát vagyis ezt gondolták: -Anya!!! Anya!!! Kimehetünk Reikoval a kertbe játszani???-kiabáltam, majd megtalálva Ryokot, az ''anyámat'', az előbbit kérdeztem. -Jaj, természetesen kisfiam!!! De ne menjetek messzire!!!-mondta Ryoko. -Értettem anya!!! Gyere Reiko!!!-és megfogva a húgom kezét, kimentünk a kertbe. Bújócskázni kezdtünk és én voltam az aki elbújt, és Reikonak meg kellett találnia engem. Én egy fa lombjai közé bújtam és onnan figyeltem a húgomat, aki engem keresett. -Ran!!! Hol vagy??? Ran!!!-keresett engem, majd hirtelen neszt hallott a bokrok közül és odasietve, ezt kérdezte: -Ran!!! Te vagy az??? Nem!!! K-kicsoda ön???-majd meglátva az illetőt, ijedten az előbbit kérdezte. Én a hallottak alapján, védelmezően a húgom elé ugrottam és ezt kérdeztem tőle:-Reiko!!! Jól vagy???-majd az illető felé fordultam, akinek szőke haja és aranyszínű szemei voltak, és ezt kérdeztem:-Kicsoda ön??? Mit keres itt??? A férfi előjött a bokrok közül és ezt mondta: - A fiamat!!! -Rajtunk kívül nincs itt más gyerek!!!-jelentettem ki és letépve egy rózsaszálat, a bácsi felé nyújtva, ezeket mondtam:
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Bácsi!!! Önnek adom ezt a szál rózsát, ha távozni tetszik, mert ha a szüleim itt találják önt, bántani fogják!!! A bácsi jobban szemügyre vett és ezeket kérdezte: -Ran??? Te vagy az??? Tényleg te vagy az??? -Igen. Ez a nevem, miért???-kérdeztem érdeklődve. Hirtelen megragadta a karjaimat és ezt mondta: -Én vagyok az aki a világra hozott téged!!! Eltávolodtam a férfitől és ezeket mondtam:- Ne mondjon ilyen hülyeséget!!! Az én szüleim Inuma Ryoko és Hiroshi Ranmaru!!! Ön még közel sem áll hozzám!!! A férfi újra megragadta a karjaimat és letérdelve elém, ezeket mondta: -Ez hazugság!!! Ezt ők hazudták neked!!! Én hordtalak a szívem alatt 9 hónapig és én hoztalak a világra, ezért én vagyok az igazi ''anyukád''!!! -Már bocsásson meg!!! De ön megőrült, hiszen férfi nem hordhat ki gyereket!!! A férfi elkezdett rázogatni és ezeket mondta: -Ran!!! Én vagyok az ''anyád''!!! Én és nem az a Ryoko nevezetű nő!!! -Itt meg mi folyik?!?!-kérdezte megjelenve Ryoko, majd amint meglátta az illetőt, ezt kérdezte mérgesen: -Te meg mit keresel itt?!?! A bácsi elengedett és Ryoko felé ezeket mondta mérgesen: -Ryoko!!! Miért hazudtatok szegény gyereknek?!?! Én hoztam a világra, ezért ő hozzám tartozik!!! -Ayaga!!! Takaródj innen!!! Semmi közöd nincs a fiamhoz!!!-förmedt rá mérgesen Ryoko. -Ha!!! Nekem nagyobb közöm van hozzá, mint neked, Ran az én húsom és vérem!!! -Anya...???-kérdeztem érdeklődve. Ryoko felém fordulva ezt mondta: -Ran!!! Kérlek menjetek be Reikoval a házba, ezt elintézem én!!! -Ran nem megy sehova, mert magammal viszem!!!-mondta a férfi. -BENJIRO AYAGA!!!-jelent meg az apám, ezt a nevet kiabálva. A férfi felé fordult és ezeket mondta: -Ranmaru......Ugye te megérted hogy magammal akarom vinni Rant???-kérdezte. Apám felmérgesedett és ezeket mondta: -Ayaga!!! Nem viszed te sehova Rant és tűnj el!!! A férfi megfogta az apám kezét és ezeket mondta: -Ne tedd ezt velem Ranmaru, én voltam az aki kihordta, ezért hozzám tartozik!!! Ranmaru ellökte Ayagát és ezt mondta: -Hord el magad míg szépen mondom!!! -Apa!!! Anya!!! Elég volt!!! Igazat mond a bácsi???-kérdeztem mérgesen. -Ran....-Ryokoba fagyott a szó. Ayaga letérdelve elém ezeket mondta: -Minden szavam igaz én kicsi Ranom!!! Ryoko és Ranmaru felé fordultam és mérgesen ezt kérdeztem: -Hogy hazudhattatok nekem?!?! Utállak titeket!!!-és elszaladtam. -Ran!!! Látod mit tettél?!?!-kiabált utánam Ryoko, majd mérgesen ezt kérdezte Ayagától. -Ayaga!!! Mostantól Ran utálni fog minket ezért dögölj meg!!!-mondta ezt az apám és átdöfte Ayaga szívét. De utolsó leheletével még megátkozott engem: -M-mocskos p-pokolfajzatok!!! M-mától kezdve minden t-t-teliholdkor Ran sz-szexuális frusztráltsága felébred majd m-másnap vérre fog sz-szomjazni!!!-és meghalt. Igen, és az átok azóta is él. Én rohantam és csak rohantam, míg nem megálltam egy szép virágos réten. -Ki van ott???-hallottam meg egy kérdő hangot, majd megláttam a gazdáját. Első pillantásra megragadtak a szemei, azok az aranysárga szemek és nem tudtam tovább magamban tartani: -Gyönyörű szemeid vannak....ah.-majd elpirultam. A fiú elkuncogta magát, majd ezt mondta: -Köszönöm szépen. De ki vagy te???-kérdezte. -Hiroshi Ran vagyok, te???-mutatkoztam be, majd kérdeztem. -Banji Asa vagyok, vérfarkas, ha jól látom te vámpír vagy, ugye???-mutatkozott be majd az előbbit kérdezte. -Igen. Mondhatom ő volt az első szerelmem. Bár még fiatalok voltunk, de azóta minden nap találkoztunk és kezdtem elfelejteni minden rosszat, de a szüleim iránt sosem enyhültem meg és az a tett csak még jobban feltüzelte a haragomat irántuk: -Nagyon szép szemeid vannak Asa!!!-bókoltam szívem választottjának. -Jaj ne bókolj már Ran!!!-pirult el Asa. De hirtelen e szép napnak vége lett: -Ran!!! Lépj el a vérfarkastól!!!-kiabált apám megjelenve. -Apa??? Te meg mit keresel itt???-kérdeztem meglepődve. -Ran!!! Kérlek hallgass az apádra!!!-mondta ezt Ryoko, megjelenve. -Mit kerestek itt???-kérdeztem. Akkor még nem tudtam hogy a szüleim féltek hogy megint megtörténik az ami már egyszer megtörtént. Igen, Asa is omega vérfarkas volt. -Nem lehetsz együtt vele!!! Ő egy omega vérfarkas, veled is az történne mint ami velem!!!-mondta ezeket apa. -Nem érdekel!!! Szeretem Asát, nem vehetitek el tőlem!!!-mondtam mérgesen. -Oh nem??? Majd meglátjuk!!!-mondta és a karját felemelve, mozgásra kényszerítette a fát, aminek a lombjai körbe öleltek, ezáltal fogságba ejtve engem. Igen, apám ereje a növények irányítása és mivel jól tudta hogy az erőm még nem ébredt fel, nem tehetek semmit. -M-mire készülsz???-kérdeztem ijedten. -Mindörökre kiirtom az összes omega vérfarkast, hogy soha többet ne történhessen a te születésedhez hasonló eset!!!-mondta ezeket és megragadva Asát, a földre nyomta. -Döfd már át a szívét Ranmaru!!!-mondta ezt Ryoko mérgesen. -Neee!!! Asa!!! Hagyjátok abba!!! Elég!!!-kiabáltam kétségbe esve és a könnyem is kicsordult. Apám egy percet sem gondolkodott tovább, átdöfte Asa szívét, aki ezek után a földre rogyott és utolsó szavaival ezt mondta: -Ran!!! Ne sírj!!! Isten veled!!! Szeretlek!!!-és meghalt. -Neee!!! Asa!!!-kiabáltam és eme nagy mennyiségű fájdalom hatására felébredt az erőm. Az Asa testéből kifolyt vér csak arra várt hogy én kedvem szerint irányítsam. Igen, tudom hogy ez szemétség, de ez a képességem, vagy a saját véremet vagy másét kell kedvem szerint irányítani. Apám amint meglátta hogy mit is csinálok, ezeket mondta: -E-ez a képesség, Raizel, az apám képességének a pontos mása!!! Há!!! Csak az én vérem vagy!!! -Drágám!!! Nem most kéne fényezni magad!!!-mondta Ryoko. Kitörtem a fa lombjai közül és a bosszúvágytól telve, támadást intéztem feléjük: -Vérbörtön!!!-amint kimondtam, a vér körbelepte őket és mozdulni se bírtak tovább. -M-mire készülsz fiam???-kérdezte apám ijedten. -Ne tedd ezt Ran!!!-kérlelt Ryoko. -Ugyanazt teszem veletek mint amit ti tettetek az és szerelmemmel, Asával!!! Hideg szível megöllek titeket!!!-mondtam mérgesen. -Ran!!! Kérlek ne csináld!!!-kérlelt megint Ryoko. -Nem hatnak meg a szavaid Ryoko-san!!! Meghaltok!!!-mondtam és feléjük emelve a karomat, ezt mondtam volna ha nem zavarnak meg: -Vérha..... -Ran!!! Kérlek hagyd abba!!!-állított meg a húgom Reiko. Hála neki nem váltam egy mocskos gyilkossá, pedig megérdemelték volna. Azóta szüntelenül gyűlölöm őket.
