Let's go love! (Yaoi)

13.fejezet: A szerelemnek áradnia, ragyognia, izzania kell.

Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életedet is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy.

-Hát te tényleg nem vagy normális, bár mit vártam volna egy kudarctól?!?!

-A-apa?!?!-lepődtem meg.

-Nem vagy semmi fiam!!! Felcsináltattad magad és éltél volna boldogan?!?! De most komolyan elhitted hogy egy olyan fattyú mint te élhet boldogan?!?! Már rég meg kellett volna hogy öljelek!!! És még te mondtad azt hogy sosem fogsz férfival hálni és teherbe esni, de nézz csak magadra most?!?! Bár mit várhattam volna egy omega férfitől??? Csak arra vagy képes hogy a női feromonjaiddal elcsábítsd a férfiakat majd hálsz velük és kihordod a kölykeiket!!! Egy nyomorult kis fattyú vagy!!!-mondta apám a mocskos szavakat, amíg csak kifért a szájából.

Engem meg már a sírás környékezett.

-Ayumu??? Mi a baj??? Miért nem mentél még be a házba???-kérdezte ezeket aggódva Ran, mert még nem vette észre az illetőt, majd amikor észrevette, ezt kérdezte:

-Hát maga meg ki??? Mit keres itt???

-Te tényleg nem vagy normális!!! Még együtt is élsz a kölyköd apjával?!?! Ah!!! Méghozzá még el is jegyzett??? Na de nagyon remélem hogy sosem leszel boldog, mert te csak egy korcs vagy akinek meg sem kellett volna születnie!!!-folytatta tovább a mocskos szavait az apám.

Engem e szavak annyira szíven ütöttek hogy rosszul lettem, de Ran a karjaiba kapott és én a nyakába borultam sírva, apám meglepődött:

-Ayumu....

-Uram!!! Apa létére ilyeneket mondani a fiának, ön nem érdemli meg hogy apának szólítsák!!! Egyik jó apa sem mondana ilyet a vér szerinti gyermekének, együtt örülne a gyermekével, de ön nem tudja ezt tenni!!! Akkor haljon meg egyedül, szerető család nélkül!!! Szeretem Ayumut és vele akarom leélni az életem, s ebben még ön sem akadályozhat meg!!!-mondta ezeket Ran, majd vérvörösen izzó szemekkel nézett apámra.

-T-te??? Te tényleg hülye vagy fiam!!! Együtt élsz egy vámpírral, aki ősidők óta az ellenségünk?!?! És méghozzá tőle vársz gyereket?!?!-ijedt meg majd kelt haragra apám.

Ayumu még jobban a nyakamba bújt és megszorította a vállamat. Ebből azt véltem sejteni hogy elege van e férfi mocskos szavaiból. Akkor most muszáj lesz alkalmaznom a hatalmamat, vörösen izzó szemekkel a férfi szemébe néztem és ezeket mondtam:

-Benjiro Fuyuki!!! Távozz vagy erőszakot kell alkalmaznom!!!

-M-mi??? M-miért indultak meg a lábaim??? M-mi t-történik???-lepődött meg Fuyuki és lelépett.