Prayer from the Woods (Fairy Tail Fanfiction)

5. Fejezet: Wendy Marvel, az Apró Tündér

Páratlan látványt nyújtott, ahogyan a felkelő nap sugarai bevilágították Fiore hegységét, és a hegyek közelében lévő erdők fáinak lombozatait.

Wendy Marvel a nevem, és tündér vagyok. Egy apró termetű varázslatos lény, megannyi nővéremmel együtt Fiore hegységében lakunk. Apró termetünkhöz apró szárnyak is párosulnak, amik bár kicsik, de persze termetünkhöz nézve arányosak, fürgék is egyben. Rejtőzködőek vagyunk, az emberek számára szinte láthatatlanok, de megesik, hogyha egy ember területünkre téved, segítünk rajta. De persze csak akkor, hogyha a szíve tiszta. Azt pedig mi, kis tündérek meg érezzük.

Bár apró tündérek vagyunk, a mágiánkat használva elsajátíthatunk különböző technikát, amit használhatunk harcban, kisegíthetjük vele a természetet, és amit a napokban sajátítottam el és különösen nagy kedvencem lett, azaz, hogy képes vagyok felvenni egy átlagos emberi formát. Szó mi szó, a nővéreim között akadtak olyanok, akik ennek nem értették lényegét, mivel tündérek vagyunk akik a hegyekben és erdőkben bujdosnak, nincs szükségünk ilyesmire. 

Én azonban kitartok a vágyaim és álmaim mellett.

- Wendy! - hívott egy hang. Jelenleg az erdőben voltam, és az elszóródott magok csírázási folyamatát hosszabbítottam meg.

- Itt vagyok! - szóltam. Közelebb repült hozzám a hang tulajdonosa. Nelin volt az, fény tündér. A fény tündérek képesek átvilágítani még a legsötétebb éjszakán is. Akárcsak a mágusoknak, nekünk tündéreknek is részletes mágiánk van. Akárcsak Nelin, rengeteg fény tündér van, vannak víztündérek, földtündérek, égi tündérek, és még sorolhatnám. Azonban, szemben a mágusokkal, a tündérek mágiája csak és kizárólag pozitív lehet. 

Én égi tündér vagyok. 

- Igen? - kérdeztem tőle. Biztosan fontos dolog miatt keresett, ugyanis nagyon gyorsan repült, és miután leszállt, két kezét a térdeire tette, majd kapkodni kezdte a levegőt. - Nyugalom! Várj, segítek - feleltem, majd kezeimet a vállaira tettem. Az égi tündérek képesek másokat meggyógyítani, úgyhogy segítettem Nelin-nek visszaállítani a helyes légzését. Az arckifejezése nyugodtabbá vált.

- Hálásan köszönöm Wendy!

- Ugyan... A gyógyítás az erősségem. Mi történt, hogy ilyen gyorsan meg kellett keresned engem? - kérdeztem, mire arca ismét aggodalmas kifejezést sugallt.

- Gyere Wendy, sietnünk kell! Eris mindenkit hívat a lehető leggyorsabban Eldawen-be!

- Micsoda?! - Eris a tündérek Királynője, Eldawen pedig a hivatalos, emberek számára tökéletesen ismeretlen tündérek városa. A hegység legnagyobb hegyének mélységének belsejében található, és csak a tündérek léphetnek be oda. Nagyon színes és vidám, ám, amikor Eris mindenkit Eldawen-be hívat, akkor abban az esetben nem számíthatunk semmi jóra. Persze, ha tündér ünnep van, akkor összegyűlünk mindannyian, de minden tündér tudja napra pontosan a dátumokat, és mostanság nagyon nincs közeledő tündér ünnep. Tehát, baj történt. És ezt kikövetkeztetve nincs vesztegetni való időnk. 

- Akkor hát gyerünk! - mondtam Nelin-nek, majd megfogtam a kezét, elrugaszkodtam a földről, és szélsebesen repültem a hegy felé. Az égi tündérek képességeihez tartozik a szélsebes repülés, és akinek a kezét fogjuk, eltekintve attól, hogy ő is égi tündér-e vagy sem, velünk repülhet. 

Közeledve a hegyhez láttam pár gyors színes fénycsíkot. Ez a különböző tündérek közeledtét jelentette. Csatlakoztunk egymáshoz és berepültünk a hegy sötét barlangjába, és továbbrepültünk a megfelelő útvonalon. Megérkezve a tökéletes helyre, az eddig elrejtőzött tündér őrség előjött rejtekhelyéről, majd a barlang falait megmozgatva mágiával arrébb tolták azokat. Eldawen-nek sok tündér őre van, akik városunk biztonságára ügyelnek, és azonnal figyelmeztetnek mindenkit, ha határainkra betolakodók léptek. 

Beletelt némi időbe, hogy mindenki megtalálja a helyét. Amikor már mindenki megérkezett Eldawen főterére, előlépett Eris királynő. Szőke haja, mint mindig, most is csodás volt, az egész teste csillogott arany ruhájától, barna szeme azonban ami máskor derűsen csillogott, most bútól elhomályosult. Megállt középen, majd így szólt:

- Drága tündér barátaim! Sajnálatos hírt kell közölnöm veletek... - Eris királynő mindig mosolygott, így hát mostani szomorúsága sokakat megrémített. Mindenki próbálta megőrizni a hidegvérét, és felkészülni arra, amit most hallani fog. - Nem vagyunk többé biztonságban. - erre a mondatra sokan bepánikoltak. - Kérlek, nyugodjatok meg! Nekem is olyannyira nehéz ez, mint nektek, és továbbra is dolgozni fogok a biztonságotokon. Az igazságot viszont itt és most hallanotok kell... - Eris királynő sóhajtott egyet, éreztem, hogy olyan volt mintha... Visszaakarná fojtani könnyeit. - Mind tudjátok, hogy szeretett emberi királynőnk Mavis, elhunyt. - Igen, ez az információ mindannyiunk számára ismerős volt. Hatalmas a veszteség. Bár az emberekkel nem ápolunk és ápoltunk szoros kapcsolatot, Mavis királynőt mégis mindenki szerette. Mióta elhunyt, a természet is mintha... Más lenne. - Férje, és emberi királyunk, Zeref, nem bírta elviselni, és kezelni ezt a szörnyű helyzetet. Olyannyira, hogy a Király most már elutasítja a mágiát. Nekünk, tündéreknek, akiknek alapléte a mágia, ez akár a teljes pusztulásunkat is okozhatja. - Ezen a ponton már tényleg úrrá lett mindenkin a félelem. - Mivel népünk nem akarja kivívni a Király haragját, arra a döntésre jutottam, hogy kénytelenek vagyunk minél jobban elrejtőzni. Minden tündért Eldawen-ben akarok tudni. Akiknek ki kell menniük, mivel a természetet nem hagyhatjuk önmagára, kérem, csakis kizárólag csapatokban közlekedjenek, és senkit se hagyjanak hátra! Mostantól szigorúan ügyelnetek kell egymásra! - Eris királynő még elmondott néhány dolgot, hogy hogyan is kell ideiglenesen élnünk mostantól, amíg a mágia probléma meg nem oldódik. Miután mindent elmondott, tartott egy kis szünetet. - Köszönöm, hogy meghallgattatok, és megértitek a helyzetet. Kérlek, bocsássatok meg... - mondta, majd elsietett a királyi szoba irányába. Érezni lehetett, hogy mindenki fél, de a királynőnkért és egymásért megőriztük a nyugalmunkat. 

Bennem azonban eltört valami.

Amikor a tömeg oszolni kezdett, én felrepültem, minél gyorsabban a lakóhelyemre akartam érni. Eldawen városában rengeteg, emberi szemszögből nézve apró ház volt. Számukra apró, számunkra tökéletes. Különlegessége volt ezen épületeknek, hogy képesek voltak különböző színekben fényleni a sötétben. Eldawen mivel hegységben helyezkedett el, így városunkból látni lehetett a hegy jellegzetes kőzet falait. Ezeken a kőzeteken pedig fénylő gömbök helyezkedtek el. A gömbökön viszont ajtók voltak találhatóak kivétel nélkül. Ezek voltak a hálószobáink. 

Berepültem a sajátomba. Összepakoltam a legszükségesebbeket, majd írtam egy levelet, amit végül az ágyamra tettem. Kirepültem a gömbömből, amikor pedig a hátárra értem, kijátszottam az őröket. Szerencsére az őrséget csak ezután fogják megerősíteni.

Kiérve a hegy belsejéből távolabb repültem, egészen pontosan egy ösvény kezdetéhez. Egy ösvény kezdetéhez, amely az emberek egyik falvába visz. A mágiám segítségével apró tündér formámat emberi alakra cseréltem. Tudtam nagyon jól, hogy a változtatáshoz egyedül kevés vagyok. A népemet megakarom védeni, de számukra ez túl veszélyes. Éppen ezért, emberi segítségre van szükségem. 

Hiszem, hogy az emberek világában is élnek olyanok, akik tenni akarnak a változtatásért, a mágia és emberek megóvásáért. Nekem csak őket kell megtalálnom.

Bár nehézkesen ugyan, de elindultam egy új úton, hogy megváltoztathassam ezt a világot.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Üdvözletem Mindenkinek! 

Elnézéseteket szeretném kérni, amiért ennyi ideje nem volt új fejezet. Most viszont megpróbálom a történetet felélénkíteni, hiszen rengeteg ötletem van. Ezzel a fejezettel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a leglényegibb szereplőink felbukkanjanak. Mondhatni innen indul be igazán a történet. A következő fejezetben pedig beindulnak az események! Jó szórakozást hozzá!

U.I: Javítottam kicsit az elgépeléseken, és a 3. Fejezet végéhez is írtam egy kicsit, hogy minden egységes legyen.