Soy Una Fan Enamorada

IV.

A fiúk kifulladva troppoltak be az öltözőbe a több órás koncert után. Richard mellém lépve leült egy székre, engem pedig az ölébe húzott.
- Na hogy tetszett?- kérdezte.
- Szuper volt! Ez volt életem legjobb koncerte!- válaszoltam, miközben bizonytalan mozdulatokkal átkaroltam a nyakát, másik kezemet pedig az ölembe ejtettem.
A dominikai mélyen a szemembe nézett, majd elvigyorodott, ami csak fokozta a zavaromat.
- Gyerekek, szobára!- kiáltotta Joel, mire a banda többi tagja nevetésben tört ki.
- Ne gyerekezz le, idősebb vagyok nálad!- vágott vissza Richard.
Én csak lesütöttem a szemem és az ölemben pihenő kezemet figyeltem, amire a dominikai hirtelen rákulcsolta a sajátját. Csodálkozva pillantottam rá, de ő Renatot figyelte, aki éppen valamit magyatázott nekik.
Fél óra múlva kiléptünk az öltözőből. A fiúk illedelmesen előreengedtek az ajtón, majd Richard mellém érve megfogta a kezem és úgy haladtunk tovább.
- Mi lenne, ha elmennénk hozzám és ott folytatnánk az estét?- kérdezte halkan, a fülembe súgva.
- Nekem megfelel- szóltam mosolyogva.
A kocsijához mentünk, ahol kinyitotta nekem az ajtót.

A házához érve kiszálltunk az autóból, majd a nappaliba mentünk.
- Kérsz valamit inni?- huppant le a kanapéra a dominikai.
Leültem mellé és felé fordultam.
- Víz jó lesz.
- Valami erősebbet esetleg?- nézett rám mosolyogva.
- Hát... az üdítő annak számít?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
Richard nevetve megrázta a fejét, majd eltünt a konyhában.
Két perc múlva egy üveg borral és két pohárral a kezében tért vissza.
- Szerintem ez jobb lesz- szólt, majd töltött mindkét pohárba és egyiket a kezembe nyomta.
Nem szoktam inni és nem vagyok oda a borért különösebben, de ez valami isteni volt.
- Na és- Richard letette a poharakat az asztalra és hátradölt- van valami ötleted, hogy mihez kezdhetnénk?
- Nem igazán.
A dominikai macsó ismét összekulcsolta kezeinket, majd alsó ajkát beharapva halkan nevetett egyet.
- Akkor nekem van.
Másik kezével apró körököt írt le térdemen, majd magával szembe fordítva az ölébe ültetett. Csodálkozó tekintettel, szinte tátott szájjal meredtem rá, mire ő mosolyogva a hátamat kezdte simogatni, majd a fülemhez hajolt.
- Mi lenne, ha felmennénk?- suttogta.
Meleg hangjától ( vagy inkább attól, amit mondott) kirázott a hideg, mire ő egy puszit nyomott a nyakamra. A pőröm azonnal bizseregni kezdett, hasamban pedig felébredtek régi barátaim, a jól ismert lepkék.
- Jó...- csak ennyit birtam kinyögni, de Richardnak nem is kellett több.
Azonnal felkapott az ölébe, és elindult fel a lépcsőn.