Soy Una Fan Enamorada

VI.

Reggel Richard mellkasán feküdve ébredtem. Lassan felültem az ágyon, és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat. A fehérneműm után kutatva felvettem azt, majd belebújtam a dominikai tegnap viselt pólójába.
Üzentem anyának, hogy minden rendben velem, azt az apró részletet viszont kihagytam, hogy kinél töltöttem az éjszakát. Jobb, amíg nem tud róla, ha fiúkról van szó, mindig pánikolni kezd.
Megálltam az ággyal szemben, és rápillantottam a dominikaira. Még mindig az igazak álmát aludta. Ahogy néztem őt, hirtelen a szám elé kaptam a kezem, nehogy halkan elsikítsam magam, és felébresszem. A pánikrohamaim mindig sikítással kezdődnek, márpedig most ez következett.
Idegesen hajamba túrtam és elkezdtem fel-alá járkálni a szobában. Csak tegnap ismertem meg az imádott énekesemet személyesen, máris az ágyában kötöttem ki. Az ilyenekre, ami a mi "kapcsolatunk" volt, van egy egyszerű kifejezés. Egyéjszakás kaland.
Kész összeesküvés elméletek álltak össze a fejemben, amikor a dominikai énekes lassan nyitogatni kezdte szemeit. Elég rémisztő látványt nyújthattam, mert ahogy Richard rám pillantott, azonnal kipantattak a szemei. Aggodalommal az arcán ült fel az ágyon.
- Mi a baj, princesa? - kérdezte.
- Nem tudom... Vagyis de, tudom, csak nem tudom, hogy... hogy fejezzem ki magam, na!- csaptam idegesen combomra.
Úgy nézhettem ki, mint egy gyerek, aki egy csokiért hisztizik anyukájának.
Richard felállt és gyorsan mellém lépett, kezeit a derekamra simitotta, és szembeforditott magával.
- Csak mondd el, úgy ahogy gondolod- hangja mintha nyugodtabb lett volna, de még mindig ott bújkált benne valahol az aggodalom.
- Na jó. Szóval az van, hogy... - csak dadogni tudtam, miközben a gyönyörű szempár arcomat figyelte.- Ajj, az van hogy... Tulajdonképpen mi vagyok én neked?
Észrevettem, hogy a kérdés hallatán meglepődött. Megjegyzem, nem csodálkozom ezen.
- Melissa, ezt most hogy érted?
- Hát... tudod, ezt- mutattam kettőnkre- úgy hívják, egyéjszakás kaland.
A dominikai kérdőn felvonta szemöldökét, majd rám nézett.
- Neked én az voltam?- hangjából mintha csalódás tükröződött volna.
- Mi? Nem, dehogyis. Én csak... nem tudom, hányadán állunk most pontosan...
- Tegnap nem volt alkalmunk beszélni róla, de azt reméltem jobban megismerhetjük egymást... De ha te nem akarod, akkor...
- Erről szó sincs! Én szeretnélek megismerni téged úgy, mint embert, mert mint énekes, már jól ismerlek- mosolyodtam el.
- Akkor mi volt ez a reggeli kirohanás?- arcán már ott bújkált mosolya.
- Azt gondoltam, hogy te nem érzed azt, amit én. Vagyis, hogy te nem akarod majd ezt... folytatni.
Alsó ajkamat idegesen beharaptam és lábujjaimat néztem, mintha valami olyan érdekes lenne benne. Richard állam alá nyúlva felemelte fejem, hogy a szemembe nézhessen.
- Nézd én... Nem hiszek a szerelemben első látásra, de... úgy érzem, részemről ez valami hasonló volt...- kikerekedett szemekkel néztem rá, számat pedig szinte eltátottam.
- Na mi van, beléd folytottam a szót, princesa? - kérdezte szórakozottan.
- Khm... Hát, ja. Valami olyasmi- motyogtam.
Nevetve megcsókolt, mire szégyenlősen visszacsókoltam.
- Gyere, menjünk le kajálni- fogta meg a kezem.