Soy Una Fan Enamorada

IX.

Két holnap múlva

Sok idő eltelt már azóta, hogy utoljára beszéltem Richarddal. Mégis minden nap eszembe jut, még most is. Igaz, azelőtt is mindig gondoltam rá, hogy megismertem volna személyesen. De ez az érzés most valami más. És ez megijeszt.
Félek, hogy beleszerettem. Azt próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ilyen rövid idő alatt nem szerethettem bele, de legbelül talán érzem, hogy ez nem igaz. Én pár perc alatt is halálosan bele tudok szeretni valakibe.
Azzal szemben, hogy Richarddal a dolgok milyen rosszul mentek, illetve nem is mentek sehogy sem, az egyetemen minden oké volt. Nagyon tartottam attól, hogy képtelen leszek beilleszkedni, de szerencsére ez nem így történt.
Szereztem egy igazi barátot, akit csak 2 hónapja ismerek, mégis olyan, mintha már gyerekkorunk óta legjobb barátnők lennénk. A dominikai énekessel történtekről is csak ő tud. És hűségesen őrzi a titkomat. Daniela mindig mindenben segít, a kapcsolatunk mára pedig olyan szorosra fordult, hogy szinte mindent együtt csinálunk. A lakása is csak 5 percre van tőlem.
A fiúk terén is mondhatni, hogy alakul valami. Megismertem valakit, aki pont olyan rendes, udvarias, okos és kedves fiú, amilyent a szüleim mellém képzeltek. Gabriel sok időt tölt velem, többször próbált már randira hívni, de mindig megértette elutasító válaszaimat. Neki ugyan nem meséltem Richardról, de azt sejti, hogy van valaki, akit még mindig szeretek és ezért nem állok készen egy új kapcsolatra.
A dominikai szívtipróval közös emlékeim túl élénken élnek bennem ahhoz, hogy el tudjam őt engedni, pedig igyekszem. Sikerülne elfelejteni őt, ha még egy jó darabig nem találkoznék vele. Mivel ebben szinte teljesen biztos voltam, pozitívan álltam hozzá az eljövendő időszakhoz.
De a sors megint keresztbe tett nekem.