Soy Una Fan Enamorada

XI.

Amikor megfordultam, szembetaláltam magam álmaim dominikai hercegével.
- Hola, Melissa - köszönt halkan.
- Hola, Richard...
Végig a cipőm orrát bámultam. Nem mertem a szemébe nézni, mert tudtam, hogy akkor belevesztem volna a gyönyörű sötét szempárba.
- Nézd, én tudom...- kezdte, de félbeszakítottam.
- Ne, kérlek, ne mondj semmit. Nem akarom hallani- kérleltem már a sírás határán állva.
- De meg akarom magyarázni, ami történt!
- Rich, kérlek...- kezdtem, de most ő szakított félbe engem.
- Szeretném, ha megbeszélnénk.
Hajamba túrva szólaltam meg:
- Jó, mondd!
- De ez így túl... nyilvános. Inkább menjünk...
- Csak mondd ki, hogy nem akartál tőlem semmit, és legyünk már túl rajta.
Szememben már összegyűltek a könnyek.
- Nem mondhatom azt, ami nem igaz...
Fejemet rázva pillantottam fel rá.
- Akkor mit akarsz még tőlem?- az arcomon kezdett lefolyni egy könnycsepp.
- Melissa, én... Hülye voltam, ne haragudj!- hirtelen magához rántott és szorosan megölelt.
Először ki akartam bújni karjaiból, de Richard nem engedett. Megadva magam egyik kezemet hátára simitottam, és óvatosan átöleltem.
Nem birtam már tovább, utat kellett engednem könnyeimnek. A szememből kigördülő könnycseppek a pólóját áztatták.
Mikor nagy nehezen elengedett, fájdalmas arccal néztem fel rá.
- Miért csinálod ezt velem?- kérdeztem.
- Kérlek, Melissa, bocsáss meg! Tudom, hogy elszúrtam, de szeretném újrakezdeni!
- De én nem akarom. Már nem akarom...- mondtam halkan, és megfordulva elindultam haza.
Richard a karom után nyúlt, és csuklómat megragadva akadályozott meg a távozásban.
- Melissa, kérlek...
- Hagyj elmenni, kérlek. Nekem ez így nem megy!
- Akkor igérd meg, hogy még találkozunk.
- Ilyent nem igérhetek- őszinte válaszom hatására elengedett és lehajtotta a fejét.
- De... van esély rá, hogy ha hívlak, felveszed?- kérdezte halkan.
Beharaptam alsó ajkam és még mindig könnyes szemmel néztem fel rá.
- Nem tudom. Tényleg nem.
Elléptem tőle és vissza sem nézve letöröltem egy könnycseppet.
A lakásomba belépve, az ajtónak dőlve lecsúsztam a földre. Térdeimet átkarolva hajtottam rájuk a fejemet, és reménytelenül újra elsírtam magam.
Láttam őt, beszéltem vele, megöleltem, éreztem az illatát.
Már szinte túl tettem magam a köztünk történteken, erre ő újra megjelent.
És pár perc alatt tönkretett mindent.