Soy Una Fan Enamorada

XVIII.

- Nem- közöltem határozottan.
- De Melissa, már mindent kitaláltam, bízz bennem, ez a terv tutibiztos!- erősködött Yashua.
- Hát nem tudom... Nekem a "vegyük rá Rich egyik bandatársát, hogy nyomuljon Melissára, és tegye féltékennyé Richardot" hadművelet annyira nem tetszik- mondtam hitetlenkedve.
- Jó lesz, meglátod! Erre Rich tuti lépni fog.
- Na és ki lesz a szerencsétlen kiválasztott?- kérdeztem irónikusan.
Yashua röhögve megrázta a fejét, majd kínosan elhúzta a száját.
- Ami azt illeti...
- Yashua Camacho, mit csináltál?!- fordultam felé idegesen.
- Írtam mind a négynek, hogy mi a helyzet és mind visszaírták, hogy benne vannak. Szóval elképzelhető, hogy mind rád fognak majd nyomulni.
- Szuper...- motyogtam.
Amikor Yashua leparkolt az autóval a gyomorgörcs azonnal hatalmába kerített. Az épület felé tartva a dominikait szorosan magam mellé rendeltem, mert instabílnak éreztem magam a magassarkúmban. Az épületbe érve követtem az otthonosan mozgó dominikait, majd szinte nekimentem, amikor hirtelen megállt egy ajtó előtt.
- Készen állsz?- kérdezte.
- Nem- suttogtam.
- Oké, akkor menjünk.
- Kösz...
Yashua udvariasan előreengedett az ajtón, majd több dolog is történt egyszerre. Miközben én imádkoztam, hogy pont most ne essek el, Richard meglepődve tátotta el a száját a látványomra, a banda többi tagja pedig szinte egyszerre indult el felém. Mire ezt realizálták, egy pillanatra mind megtorpantak, és végül csak Joel jött oda hozzám.
- Hola, mami- köszönt halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy a szoba másik végében lévő Richard is hallja.
- Hola- köszöntem vissza.
Ha nem lett volna rajtam alapozó, biztos észrevették volna az enyhe pírt, ami akkor elöntötte az arcomat.
- Én lépek is, majd később visszajövök- köszönt el Yashua, mire könyörgő tekintettel néztem rá.
De vagy nem vette észre a hirtelen keletkezett félelmemet, vagy csak nem érdekelte, mert egy gyors ölelés után már el is viharzott. Ekkor másik oldalamra Zabdi érkezett meg, aki rögtön helyet kínált nekem. A baj csak az volt, hogy az ülőhelyek mind bevoltak töltve, ezért a fiúk unszolására Erick ölében foglaltam helyet. Rich az egész jelenetet döbbenten, komor arccal nézte végig. Amikor elhelyezkedtem Erick ölében, és a kubai hátulról átölelte a derekamat, Richard kényelmetlenül kezdett fészkelődni a széken. Joel és Chris feltűnően bámult engem egész idő alatt, ami láthatóan zavarta Richet. Két óra elteltével már én is kezdtem kellemetlenül érezni magam, amikor Erick szorosan magához húzott és puszit nyomott az arcomra. Richard szinte egész idő alatt hallgatott, és le sem vette a szemét rólam és a kubairól.
A társaságra egy perc kínos csend telepedett, mire Joel hirtelen a telefonjára pillantott, és Zabdit megbökve felálltak.
- El kell intéznünk valamit Renatoval, egy perc és jövünk- kacsintott rám, mire elmosolyodtam.
Erre Cris is felállt és a fiúk után ment, Erick pedig az egyik combomon végigsimítva, a szemembe nézve megszólalt.
- Szabad vagy ma este?
- Ami azt illeti...- egy pillanatra nem tudtam mit válaszoljak és Richardra vándorolt a tekintetem, akin látványosan kezdett eluralkodni a féltékenység- igen. Nincs mára semmi programom.
Erick elmosolyodott és óvatosan megszorította a kezemet. Épp mondani akart valamit, mire Richard felállt és felénk lépett.
- Erick, beszélhetnénk?- kérdezte.
A kubai bólintott, majd miután engedtem, hogy felálljon kimentek mindketten az ajtó elé.
Én egy kis hezitálás után idegesen legyintettem egyet és az ajtóhoz rohanva hallgatózni kezdtem.