Soy Una Fan Enamorada

XV.

Amikor Yashua megállt a házánál, udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Én még mindig egy zsebkendőt szorítottam az arcomhoz, bár a vérzés már valószínűleg elállt.
A ház nappalijába érve leültem a kanapéra, miközben Yashua beszaladt a konyhába.
- Parancsolj- adott a kezembe egy pohár vizet.
- Köszi. Kérdezhetek valamit?
- Persze- dölt hátra a kanapén.
- Ki az az agyon sminkelt kurva, aki felpofozott?
- Imádom, hogy így megválogatod a szavaidat...- mosolyodott el.
- Ez a válogatottakból van.
- Ő Leslie, Európában találkozott vele a bátyjám. Legnagyobb bánatomra sajnos itteni, nem európai.
- Akkor már értem- szóltam halkan.
- Mi? Mit?
- Hogy miért nem keresett. Talált valakit, aki jobban illik hozzá.
- Egyáltalán nem illik hozzá! Az a csaj egy hülye plázacica. Neki olyan lány kell, amilyen te vagy.
- Úgy látszik ő ezt másképp gondolja... De tudod mit? Nem érdekel. Ha neki az a csaj kell csak tessék, legyen vele. De akkor ne mondja azt nekem, hogy még mindig szeret. Elüldöztem miatta a kávézóból azt az embert, aki mindig mellettem volt, amióta megismertem.
Lehajtottam a fejem, Yashua pedig közelebb húzódva hozzám a hátam kezdte simogatni.
- Nem adnál neki még egy esélyt?- kérdezte.
- Barátnője van Yashua. És én már nem akarok vele lenni. Nem akarom látni őt.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.
- Mindjárt jövök- indult el Yashua az ajtó felé.
Letöröltem a könnyeimet és megpróbáltam rendezni az arcvonásaimat, majd felálltam a kanapéról. Ekkor Yashua sétált be a nappaliba elhúzott szájjal, mögötte Richard és Leslie lépett be kézenfogva.
- Ez komoly?- kérdeztem rájuk nézve.
Hol van már az a meteór? Most igazán jól jönne.
Yashua mellém állt, ugrásra készen, ha megint meg kellene fékezni Leslie- t.
- Csak azért jöttünk, mert Leslie bocsánatot akar kérni- mondta Richard.
- Azt azért te is megtehetnéd...- szólt közbe Yashua.
Richard ránézett az öccsere, mire ő idegesen kifakadt.
- Mi az? Megérdemli, hogy bocsánatot kérj tőle. Nagyon nem szép dolog, amit vele tettél. Az vitathatatlan, hogy a plázacica csajod is elnézést kell kérjen tőle, de te is! Belegondoltál legalább egyszer, hogy milyen volt neki ez az egész? Hogy mennyire összetörted?
Pár pillanatig csendben emésztgettük a hallottakat. Majd Yashua gyors léptekkel, idegesen elhagyta a helyiséget.
- Nemár, ne hagyj egyedül ezekkel!- sütöttem le a szemem.
- Nos,- szólalt meg nagy meglepetésemre Leslie- bocsi a kirohanásomért, de nagyon féltékeny tudok lenni.
- Azt láttam- érintettem meg ujjaimmal a sebet, amit Leslie ütése hagyott az arcomon, mire ő elhúzta a száját.
Richard mélyen a szemembe nézett. Látszott rajta, hogy mardossa a bűntudat.
- Sajnálom. Mindent sajnálok.
- Nem baj, már mindegy- mosolyodtam el halványan.
Nem is gondoltam, hogy ennyire fáj kimondani ezeket a szavakat. Otthagyva őket Yashua után indultam, de természetesen eltévedtem a hatalmas házban. Végül a lépcsőn felmenve kezdtem keresni őt, amikor valaki hátulról megragadta a csuklómat és a falhoz nyomott.