Soy Una Fan Enamorada

XIX.

Én egy kis hezitálás után idegesen legyintettem egyet és az ajtóhoz rohanva hallgatózni kezdtem.

- Miért csinálod ezt?- hallottam meg Richard hangját.
- Mit?- kérdezett vissza Erick.
- Komolyan? Tudod, hogy szeretem, mégis randira akarod hívni. Nem hittem volna, hogy pont te. Elfelejtetted, miről beszéltünk a turné után?
Szívem egyre hevesebben kezdett verni. Erick válaszára várva idegesen doboltam ujjaimmal a lábamon.
- Nem felejtettem el. De teljesen összezavarsz. Folyton azt hajtogatod, hogy mennyire szereted, és milyen rossz nélküle, 5 perc múlva pedig Lesliet ölelgeted. Melissa nem ezt érdemli. Olyan fiú kell mellé, aki igazán törődik vele és nem kavar más csajokkal.
Erick nagyszerűen játsza a szerepét. Gondoltam magamban. Pár pillanatig Rich a hallottakat emésztgette, aztán meghallottam fáradt sóhaját.
- Igen, igazad van. De most nem szakíthatok Leslievel, még miatta sem.
Ezután a mondata után már nem tudtam uralkodni magamon és szélesre tárva az ajtót kiléptem közéjük, majd egyenesen Richardra néztem.
- Mi a francért nem?- kérdeztem már majdnem kiabálva.
- Még nem érte el, amit szeretne.
- Mivan?- kérdeztük Erickkel tökéletesen egyszerre.
- Modell akar lenni, én pedig végig segítettem neki. Nem fogom pont most magára hagyni.
Hitetlenül megcsóváltam a fejem és bár nehezemre esett, de megszólaltam.
- Szóval nem érek annyit neked, mint a hírnévre éhes barátnőd, aki csak kihasznál téged- hangom még számomra is ismeretlen volt.
Halk volt és reményvesztett. Érzelmeim tökéletes tükröződése. Egy könnycsepp máris utat készült törni magának, mire a CNCO másik három tagja is körünkbe érkezett.
- Valaki vigyen haza, légyszi. Most- már-már elcsukló hangon mondtam.
Joel azonnal a zsebéhez nyúlt, mire én vissza sem nézve elindultam a kijárat felé. De azt még hallottam, hogy Rich a nevemet kiáltva elindult utánam. Egyikük azonban útját állta, és mire az épület ajtajához értem Joel mellettem termett és vállamat átkarolva vezetett az autójához. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtott, majd amikor beült a vezetőülésre egy zsepit nyújtott felém. Szótlanul vettem el és töröltem le könnyeimet, amik már eláztatták az arcomat.
- Nincs esély rá, hogy valamivel felvidítsalak, ugye?- kérdezte halkan Joel.
Megráztam a fejem és erőt vettem magamon.
- Csak haza akarok menni.
Joel szó nélkül elindította az autót és meg sem álltunk az általam megadott címig.
- Szeretnéd, ha maradnék?- érdeklődött kedvesen a mexikói.
- Nem szeretnék egyedül lenni- vallottam be őszintén.- De biztos vissza kell menned.
- Egy kicsit maradhatok- mosolyodott el halványan.
Nem bántam, hogy itt maradt velem. Legalább volt valaki, akinek a vállán sírhattam. Az ágyamon ültünk, én fejemet Joel vállára hajtottam, ő pedig szünet nélkül simogatta a hátam és vigasztalni próbált.
- Egy idiótának érzem magam- vallottam be őszintén.
- Ő az idióta, nem te.
- Örülök, hogy mindenki őt tartja hülyének- utaltam Yashuara.
- Ebben a helyzetben az. De még észhez térhet.
- Én már belefáradtam. Nincs több próbálkozás, elegem van ebből az egészből.
- Megértelek, hidd el- szólt ráhajtva a fejét egy pillanatra az enyémre.
Nem tudom mennyit ülhettünk ott szótlanul, de egyszer csöngettek. Joel azonnal felállt és az ajtóhoz ment. Yashuaval a nyomában tért vissza. Az említett dominikai legugolt elém és megfogta az egyik kezem.
- Ugye nem haragszol rám?- kérdezte bűnbánóan.
- Miért haragodnék?
- Én akartam annyira, hogy ma elgyere oda. Sajnálom, nagyon.
- Nem a te hibád, tényleg. Legalább választ kaptam a kérdésemre.
Egy újabb csengőszó szakította félbe a beszélgetésünket, mire Joel ismét elment ajtót nyitni. Ezúttal Prince Royce társaságában tért vissza, mire kérdőn néztem felé.
- Hola! Te vagy Melissa? Örülök, hogy találkozunk.
- Te mit csinálsz itt?- kérdeztem zavartan.
- Velem volt, amikor megkaptam Erick üzenetét és elhoztam magammal- mondta Yashua.
- Szuper- motyogtam, mire megint meghallottam a csengőt.
Joel ismét felállt, mintha csak ajtót nyitni jött volna ide.
- Ha nem Ozuna vagy egy meteór, be se engedd- szóltam utána.
- A meteór nem kopogna- kontrázott Royce.
- Nekem Ozuna is megfelel- szóltam, mire a társaságomban lévők elröhögték magukat.