Soy Una Fan Enamorada

XX.

Joel ezúttal Zabdiellel érkezett, aki meglepődve vette tudomásul a társaságunkban tartózkodó Royce-t, majd leült mellém.
- Valami fejlemény?- kérdeztem tőle.
- Rich elhúzott.
- Hová?- érdeklődtünk egyszerre Yashuaval.
- Passz. Csak fogta magát és elment.
- Hurrá- mondtam nem túl lelkesen.
Pár percig néma csendben ültünk a szobámban, néhányan az ágyon, Yashua a földön, Royce pedig az íróasztalom előtti széken. Mind arra vártunk, hogy történjen valami. Bármi, csak legyen már vége ennek a tudatlan állapotnak. A csapatunkból Royce volt az egyetlen, aki nem igazán tudta, mi a helyzet. Mégis csendben ült ott velünk, és nem kérdezősködött, amiért végtelenül hálás voltam.
Ezalatt a pár perc alatt felidéztem magamban az összes Richarddal közös pillanatot. A véletlen találkozást, a pár napos együttlétünket, a turnét, ami alatt tulajdonképpen vége is lett a kapcsolatunknak. Aztán a következő két hónapot, ami alatt összetörtem, majd újra önmagam lettem és azt gondoltam, hogy képes vagyok elfelejteni őt. De jött a hirtelen találkozás, ami azonnal megcáfolta ezt. Azóta pedig két lehetőség között állok. A végleg elszakadok tőle és a megpróbálom visszaszerezni őt állapotok között. Eddig a másodikat követtem, bár néha kizökkentem a szerepemből, mégis próbálkoztam. De talán most eljött az idő, hogy véget vessek ennek.
Akárhányszor vezettem el a gondolatmenetemet erre az elhatározásra, egy kis hang a fejemben azt suttogta, hogy próbálkozzak tovább. Bár lelkileg teljesen belefáradtam, és ez az egész már szinte fizikai fájdalmat okozott, az az apró gondolatfoszlány a kitartásra buzdított. Sóhajtva végigdöltem az ágyamon, mire a négy fiútól értetlen tekinteteket kaptam.
- Jutottál valami?- kérdezte Yashua.
Egy pillanatra azon kezdtem agyalni, hogy a kedves dominikai barátom gondolatolvasó, vagy csak sikerült pár nap alatt kiismernie. De végül megelégedtem a második opcióval és ismertettem álláspontomat a fiúknak.
- Belefáradtam Richard viselkedésébe. De beszélni akarok vele még egyszer. Talán utóljára, talán nem. Az már tőle függ- foglaltam össze röviden az elmúlt 10 percben gondoltakat.
- Oké, ahogy gondolod- helyeselt Yashua.
- Ez a te döntésed- mosolygott Joel.
Visszamosolyogtam rá, mire meghallottuk a csengőszót. Joel megint fel akart állni, de ezúttal leintettem. A szobámból kilépve gyors léptekkel az ajtóhoz siettem és szélesre tártam azt.