Bezárva [befejezett]

Prológus

Fülsiketítő zaj.
Koromsötét.
Hideg fém.
Körbetapogattam magam körül, de mindenhol ugyan azt az anyagot éreztem. Alattam, fölöttem, körülöttem. Feltehetően egy dobozban voltam. Próbáltam minél jobban felmérni a környezetem, ugyanis lassan az idegösszeroppanás szélén álltam. Semmit nem tudtam magamról. Hogy ki vagyok, honnan jöttem, mit keresek itt? Egyedül a nevem derengett halványan. Diana.
Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy fel tudtam idézni ahogy beleharapok egy hamburgerbe, az ízre, vagy ahogy beleugrok a medencébe és a hideg víz megérinti a bőröm. Arra viszont, hogy kivel voltam és miért, halvány lila gőzöm sem volt.
A doboz amiben eddig utaztam hirtelen megállt. Eldöntöttem magamban, hogy bármi is vár ott fent egyedül saját magamban bízhatok. Semmi és senki másban nem. Egyenlőre. A lélegzetvételemet szabályoztam és megfogadtam, hogy nem félek. Lehetetlennek tűnik, de nem engedhetem át az irányítást. Itt én vagyok a főnök. A szív és az érzelmek csak másodlagos dolgok.

A fejem fölött a tetőn megjelent egy fényes csík ami egyre csak szélesedett és a résen át egyre több fény tódult be. A fém fémen csúszó hangja majdnem berepesztette a dobhártyámat és a sötétben töltött idő után a fény erősen bántotta a szememet, elvakított. Ezekkel mit sem törődve körbepásztáztam az eddigi utazásom helyszínét. Ekkor pillantottam meg a velem szemben lévő sarokban pár dobozt aminek a tetején egy kés szerű fegyver feküdt. Egy machete. Fogalmam sem volt honnan tudom, de ez nem is érdekelt ugyanis ekkorra a fedél már teljesen nyitva volt. Felkaptam a védelmemül szolgáló tárgyat és erősen megszorítottam.

Egy 17 év körüli magas szőke srác ugrott le mellém.
- Ez egy lány...- szólalt meg meglepve.
Felnéztem. Felettem több tucat fiú tolakodott és bámult rám. Csak fiúk. Egyetlen lányt sem láttam. Egy pillanatra elmerültem a gondolataimban. Mire feleszméltem az idegen óvatos léptekkel közelített felém.
- Állj meg ahol vagy!- förmedtem rá. Meglepett a saját hangom. Mintha még soha nem hallottam volna azelőtt.
- Nyug..- nem hagytam, hogy befejezze a mondandóját.
- Hol vagyok?!- kérdeztem idegesebben és rászegeztem a fegyveremet.
- Ha nem szorítanád a torkomhoz azt a kibökött machetét talán el is tudnám mondani.- a hangja még mindig teljesen nyugodt volt.
- Csak válaszolj!
- Előbb dobd el.- megindult felém nagy valószínűséggel azzal a szándékkal, hogy kiszedje a kezemből. Egy váratlan ötlet futott át az agyamon. Felugrottam az első dobozra, aztán egy másodikra, végül felhúztam magam és futni kezdtem. Közben néhány fiút félrelöktem, vagy oldalbakönyököltem de ez van.. Majd túlélik. Pár szófoszlányt sikerült elkapnom de a legtöbb arról szólt hogy... Lestoppolnak??
Csak ki akartam jutni. Bárhol is vagyok... Egyenlőre előnyben voltam a ,,meglepetés-menekülőötletnek" köszönhetően de ez nyilván nem tarthatott sokáig. Az egész helyet hatalmas, magas falak vették körül. Az egyik fal közepén megpillantottam egy ajtó- szerű dolgot. Feltételeztem az lehet a kijárat és mivel jobb ötletem nem volt még jobban rohanni kezdtem felé. Mögöttem a fiúk egyre jobban közeledtek, de már nem sok választott el a kijárattól. Már csak 20 méter... 10... 5... És egy ugrással kiértem. Sok időm nem volt dönteni. A folyosó két irányba ágazott szét. Egy forró szellő csapott meg és minden gondolkodás és körülnézés nélkül a jobb oldalit választottam. A tempómat még most sem lassítottam viszont körül kellett néznem. Egy labirintusba kerültem....
Hirtelen a semmiből két erős kéz csapott le rám és a földre taszított. Magával együtt...