Bezárva [befejezett]

Harmincegyedik fejezet

- Akkor gondolom már fürdeni sincs időm.- sóhajtottam, miközben elindultunk a tábor felé.
- Igen, ezt jól látod.- nevetett fel Newt.
- Nagyszerű. Sikerült elzuhanyoznod az időmet.- böktem oldalba a könyökömmel Minhót.
- Ez a test egy szentély. Időre van szükség a karbantartásához.- Erre Newttal egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
- És még a lányok készülődnek sokáig...- forgattam a szemeimet.
- De különben is. Én mondtam, hogy bejöhetsz.- folytatta, majd megvillantott egy hatalmas mosolyt. Nem tartottam jó ötletnek ezt felhozni Newt előtt, úgyhogy csak megráztam a fejem és nem szólaltam meg. Ekkor viszont egy ördögi ötlet jutott eszembe. Majd meglátjuk mekkora szája lesz akkor. Csak szükségem lesz hozzá a nagyszájú elöljáróra és némi segítségre Chucktól. Egy kicsit félek, hogy valósítom meg, de most majd megmutatom neki. Magamban mosolyogtam és a részleteket kezdtem tervezgetni.
A gyűlés első részére nem is figyeltem. Fáradt voltam és nem volt kedvem a dohos szobában csücsülni megint. Annyit szűrtem le, hogy semmi sincs rendben, de előrébb nem jutottak. Ezután tértek végre vissza ránk.
- Nem hiszem el, hogy amióta itt vagy Diana, nincs egy nyugodt napunk.- éppen megszólalni készültem, hogy megvédjem magam, de Newt tekintete miatt inkább befogtam. - Chris, most állj fel, és meséld el mi történt.
- Ez a bökött miatt halunk meg! Láttam!- állt fel.- Odajött hozzám annak ellenére, hogy mondtam neki maradjon távol, aztán behúzott.- erre hangosan felröhögtem.
- Válogasd meg a szavaidat plottyfej.- álltam fel.
- KUSS LEGYEN!- üvöltött rám Alby.- NEM KÉRDEZETT SENKI!- egy ideig álltam a szemkontaktust, majd leültem.- Szemtanúk vannak?!- folytatta egy kicsit halkabban, de még mindig kiabált.
- Én.- szólt a futárok elöljárója.- Chris először meglökte, majd többször megütötte és Diana csak azután ütött.
- Így történt.- szólalt fel Winston is.- Hajnalban arra jártam és pontosan úgy volt, ahogy Minho mondta. Az első ütéseket Chris vitte be.
- Igen, így történt.- mondta végül Newt is.
- Akkor 3 nap kaja nékül a Dutyiban Chrisnek.- az elöljárók mind bólogattak. A fiú gúnyosan felröhögött, majd megsemmisítő pillantással nézett körbe, de a tekintete Minhón állapodott meg.
- Gratulálok.- kezdett tapsolni.- Te aztán mindig megkapod amit szeretnél. De itt még nem végeztünk.- ment lassan közelebb hozzá. Minho csak felnevetett és lehúzott neki egy pofont.

***

- Állati volt.- nevettem.- Meg kell mondani lazán kezeled az ilyen helyzeteket.
- Engem csak ne fenyegessen.- nevetett Minho velem együtt. Ebben a pillanatban láttam meg Chuckot és tudtam, hogy most vagy soha, úgyhogy sietősen elbúcsúztam az elöljárótól és a fiatalabb fiú felé vettem az irányt. Elmeséltem neki a tervet és egyértelműen kijelentette, hogy segít megvalósítani. Összeszedtem pár ruhát, a törölközőmet, és mindenkit biztosítottam arról, hogy ne tervezzen mostanában zuhanyozni. Elég volt annyit mondani, hogy a "lányos dolgaimhoz idő kell". Nem is kérdeztek semmit. Elrendeztem a dolgaimat, majd kiszóltam az ablakon Chucknak, hogy mehet Minhóért. Az kell neki megmondania, hogy jöjjön azonnal, mert valami nem oké velem, és valamiért csak azt akarom, hogy ő jöjjön. Remélem beválik. Kicsit átlátszó duma, de a srác sem az eszéről híres. Többször elpróbáltam, hogy mit fogok mondani. Csak el ne röhögjem magam.

Hirtelen lihegést hallottam kintről, majd kopogást.
- Bejöhetek?- Minho hangja volt.
- Gyere!- próbáltam kétségbeesett hangon válaszolni.
Az ajtó mögé álltam, így amikor bejött, a másodperc töredéke alatt bereteszeltem az ajtót (azért a zárért napokig kellett könyörögnöm mire nagy nehezen feltették) és hátulról eltakartam a szemeit.
- Bocs, hogy megijesztettelek, de máshogy nem biztos, hogy idejöttél volna.- mondtam halkan a fülébe. Nagyon kellett küzködnöm, hogy ne nevessem el magam.
- Mi a...
- Csak tudod, arra gondoltam,- szakítottam félbe- hogy mi lenne, ha csak mi ketten...- hajoltam közelebb a füléhez- csinálnánk valamit.-suttogtam. Majd óvatosan elkezdtem lecsúsztatni a szeméről a kezemet. Hagytam, hogy meglássa az előre odakészített ruhakupacot és továbbra sem hagytam, hogy felém forduljon. Ledobtam magamról a törölközőmet úgy, hogy jól lássa, majd a kezeimet lassan elkezdtem lefelé vezetni, egészen a pólója aljáig. Meg sem bírt moccanni. Nem nagyon akartam, hogy ez az egész tovább fajuljon, de óvatosan elkezdtem felfele húzni a felsőjét, mire megfogta a kezem. Egy kicsit megijedtem, nehogy belemenjen ebbe az egészbe, mert akkor nagyon besülök, de szerencsére nem így történt.
- Hátöm... Izé... Szerintem... Ez nem biztos... Vagyis... Hm... Ha nagyon... Izé... Akkor... Talán.... De... Newt... Meg az.... Az izé... Ha.... De ha nagyon....

Erre nem bírtam tovább, és hangos nevetésbe kezdtem. Még a könnyeim is kifolytak. Erre ő megpördült, és az arckifejezésén még jobban röhögni kezdtem. Észrevette, hogy van rajtam ruha és valószínűleg rájött, hogy mi is történik valójában.
- Na várjunk csak... Te...
- Ih-Igen.- a nevetéstől nem bírtam beszélni.- ÁTVERTELEEEEK! Látnod kéne magad!- ettől ha lehet még vörösebb lett.
- Ez nem volt szép.
- Hátöm... Izé.... Hát... Tudom hogy nem.- nevettem tovább. Ő pedig odalépett az ablakhoz, kinézett rajta, majd becsukta. Biztos azt akarta megnézni, hogy sokan hallották-e a bénázását. De hirtelen elkapta a derekamat és közel hajolt az arcomhoz:
- De ha már úgyis csak ketten vagyunk.. Tényleg csinálhatnánk valami izgalmasat.- még pár pillanatig röhögtem rajta, de aztán mikor a nyakamhoz hajolt és egy csókot nyomott rá, egyből abbahagytam.