Bezárva [befejezett]

Huszonhetedik fejezet

- Ha ezt bárkinek is elmondod...- ugrott hirtelen felém. A hevességétől elveszítettem az egyensúlyomat és a földre vágódtam, a fejem és a lapockáim a falon koppantak.
- Neked meg mi a franc bajod van?!- emeltem meg a hangom és megtapogattam a fejemet sérülések után kutatva. A falon növő buja növényzetnek köszönhetően egy kis fejfájáson kívül semmi bajom nem lett. A fiúnak egyből bűnbánó kigejezés ült ki az arcára.
- Én... Annyira...- fel akart segíteni, de én gyorsabb voltam, felálltam majd pár lépést hátráltam.
- Mégis ki a plottynak mondanám el?! És miért tennék ilyet?!- tartottam egy kis szünetet a hatás kedvéért.- Ha már ,,közel állunk egymáshoz".- mutattam idézőjeleket a levegőbe. Legszívesebben elrohantam volna, de mivel éretten kezelem a dolgokat, nem tettem. Csak álltam ott és farkasszemet néztem a fiúval.
- Annyira, de annyira sajnálom...- mondta a szemembe nézve majd miután pár másodpercig nem válaszoltam lehajtotta a fejét.
- Felejtsük el.- sóhajtottam.- Inkább induljuk kifelé, eléggé elfáradtam és jól esne most egy kis kaja is.- csak rámnézett, bólintott és csendben folytattuk utunkat a kijárat felé.

Alig telt bele két percbe mire megláttam tisztást. Felszabadultan futottam ki a kellemes hűvös levegőbe, ami az útvesztőéhez képest felszabadulás volt.
- Jobb voltál mint amire számítottam Zöldfül.- mondta Minho egy vigyorral az arcán.
- És még nem is láttál mindent.- kacsintottam majd elnevettem magam. De belül igazából totálisan kész voltam és leginkább most lefeküdtem és aludtam volna legalább egy hétig.- Akkor én most me....
- A-a még nincs vége. Most megyünk a térképszobába és megrajzoljuk a mai bejárt útvonalunkat.- látva az elkeseredett arckifejezésemet felröhögött.

Útban a térképszoba felé, végre eszembe jutott hogy megkérdezzem:
- Chris hogy van?
- Már egészen jól. Sőt. Holnap már ő is jön futni.
- Megcsípte egy sirató?
- Aha. Meg van pár horzsolása is.- beszéd közben nem nézett rám, csak egyenesen a földet bámulta.
- Diaaaaa!- üvöltött valaki a hátunk mögül egyenesen felénk rohanva.
- Thomaaaas!- kiáltottam vissza neki nevetve.
- Minhoooo!- utánozott minket az elöljáró is amire mindhárman hangos röhögésbe kezdtünk, Thomas pedig mellém érve megölelt. Kicsit soknak éreztem ezt a folyamatos ölelkezést, de nem szólaltam meg.- Tommy, Dia én nem kapok ölelééést?
- Bármit neked Minmin.- közeledett felé Thomas tárt karokkal, majd mikor már megölelték volna egymást Minho megpördítette a barátomat, majd letérdelt előtte, én pedig tátott szájjal figyeltem őket.
- Te vagy a legrondább lány akit életemben láttam.- mondta neki az elöljáró.
- Te pedig a legelbököttebb "úriember".- válaszolt rá Thomas.
Erre egyszerre tört ki mindhármunkból a röhögés.

A térképszobában még néha mindig felnevettem és a könnyeimet törölgettem. Minho elémrakott egy papírt meg egy ceruzát és csak álldogált mellettem. És felnéztem rá és csak pislogtam.
- Ömm... Meg kellett volna jegyezni?
Az elöljáró felsóhajtott és odaadta az íróeszközt majd megfogta a kezemet és elkezdte rajzolni a folyosókat. Szerintem nem kell mondanom mennyire kellemetlenül éreztem magam ebben a pozícióban...
Amikor végre végeztünk, szinte eldobtam a ceruzát, amire elég furcsán nézett rám.
- Mivan? Éhes vagyok. De előtte szeretnék letusolni és átöltözni.- bár szerintem nem vette be, nem szólt rá semmit.
- Akkor gyere, mert én is.- szólt az ajtóból Thomas.

- Newt, Chuck! Sziasztok.- köszöntem a szokásos asztalunknál ülő barátaimnak.
- Dia! De rég nem láttalak! Hogy vagy? Hallottam futárkodsz. Meséld el milyen!- nézett rám a kisfiú csillogó szemekkel. Közben Newttal találkozott a pillantásunk és némán megbeszéltük, hogy a reggeli dolgokról senki nem beszél többet.
Ezután Chuckra mosolyogtam és elmeséltem az útvesztőben töltött első napomat amit a közben megérkező Minho pár helyen "kiegészített".

Néhány perc múlva már együtt nevettünk és storyzgattunk a ,,csapattal". A két oldalamon Chuck és Minho, velem szemben pedig Newt és Thomas. Rég nem éreztem magam ilyen jól. Egy idő után megérkezett a köreinkbe Lisa is, akit mindenki (Minhón kívül) egy mosollyal köszöntött, és helyet foglalt Thomas mellett. Egy hosszú pillanatra találkozott a tekintetük, majd a fiú egy puszit nyomott a lány arcára és elmosolyodott...