Éjszakai fény Párizsban

1. Fejezet

Marinette gyönyörű napsütésre ébredt. A sugarak megtörtek az üvegablakon és ezer fénycsíkra hullottak szét. A szobát, meleg színek árasztották el, így a rózsaszín falak, barackszínben pompáztak.
- Jóreggelt Tikki.
Fordult oldalra Marinette a kis kwamihoz. Tikki még mélyen aludt. A lány kimászott az ágyból, lement a lépcsőn és elindult a fürdőszobába. Megmosta az arcát majd, visszament a szobájába, és felvett egy fehér inget egy fekete szoknyával. Addigra már Tikki is fent volt. Bebújt a lány kistáskájába és elindultak a suliba.
Évzáró volt. A nap sütött, a diákok fekete-fehérben és mindenki izgatottan várta, hogy holnap elkezdődjön hivatalosan is a nyár.
- Alya!
- Hé, kislány hát ideértél időben?
- Ezt meg hogy érted mindig időben érkezek mindenhova.
- Persze, kivéve a tavalyi évnyitót és évzárót és az idei évnyitót.
- Hoppá! Igazad van. - nevetett kínosan a lány. - De te is tudod, hogy tavaly az órám miatt volt, nem jelzett!

- Hát persze. - nevetett Alya. 
Nemsokára a diákok elkezdtek szállingózni a termeikbe. A két barátnő is így tett. Marinette és Alya az első padba ültek le majd Alya hátra fordult Ninohoz beszélgetni, aztán vissza Marinetthez.
- Marinette! A szüleim oda adták nekem egy hétre a nyaralójukat, és gondoltam lejöhetnél velünk! Közel van a tenger, a falu csendes és rengeteget mindent tudunk csinálni!
- Persze, miért is ne? Tök jó hogy eggyütt tölt... várj! Mi az hogy velünk?
- Én, Nino és lehet hogy Adrien is jön ha elengedik.
"MI?! Hogy én és Adrien egy hétig egy nyaralóban? Alya egy álmom válna valóra."
- Igen nagyon szívesen megyek veletek!
- Kislány, nyugi. Megint lángvörös a pofid. Amúgy meg ne félj, biztos hogy Adrien is eljön.
Marinette már nem tudott erre válaszolni, mert ekkor lépett be a terembe a fiú. Fekete nadrágot, fehér inget és fekete nyakkendőt viselt. Amint leült Alya rögtön oda fordult hozzá.
- Adrien, a szüleim oda adták a nyaralójukat egy hétre a nyáron. Van kedved csatlakozni hozzánk? 
- Megkérdezem még az apámat, de valószínűleg nem lesz kifogása.
Marinette érezte hogy elpirult ezért elfordult. Nagyon izgatott lett. Egész nap napocskákat, delfineket, és egyéb nyárra és szerelemre emlékeztető dolgokat firkált, a füzete szélére.
Délután elérkezett az évzáró. Levonultak az udvarra és az igazgató elmondta a búcsú beszédét a végzősök felé. Majd hivatalosan is lezárta a tanévet. A végzősök el engedték a piros lufikat. Egy gombócként szálltak fel majd egy gyenge szélfuvallatnak hála szerte szálltak. Csak úgy mint maguk a diákok. Együtt vannak majd külön utakon kezdenek járni. A szülők egymással vagy a gyerekeikkel beszélgettek. Adrien volt az egyetlen akinek nem volt ott az apja. Egyedül állt az udvar egyik sarkában és a többieket nézte. Milyen boldogok. Itt vannak a rokonaik, szüleik, testvéreik. De Ő egyedül van és volt. Ez fájt neki. Lenézett a földre és a cipőével piszkálta a földet. Majd egy piros cipőpár tévedt a látószögébe és egy ismerős hang csengett fel.
- Haver! A szüleim meghívtak téged vacsorára hozzánk. Eljössz?
- Naná! 
Elköszöntek a többiektől és elindultak Ninoékhoz. Adrien még előtte szólt Natalinak, hogy majd hívja ha érte kell menni. Adrien máskor is volt már Ninoéknál így nem volt új számára sem a lakás, sem az emberek. A vacsora remek hangulatban telt. Mindenki boldogon beszélgetett és jóízűen evett. Vacsora után Nino és Adrien leültek videójátékozni.
- Haver, totál másfelé jársz.
- Ezt hogy érted?
- Nincs akit ne vernél meg ebben a játékban és most mégis négy vereséged van ellenem. Na mondd mi van?
- Nos, gondolj bele jövőre tizedikesek leszünk.
- És?
- És? Ez durva. Két év múlva egyetem és lehet hogy minden megváltozik. A barátságunk, a személyiségünk, egyebek.
- Haver, fura vagy de mondok neked valamit. Ha az egyetem után olyan hideg és komoly leszel mint az faterod, nyugi, mert én vissza hozom ezt az Adrient.
Egy ideig még játszottak és beszélgettek, aztán amikor kezdett későre járni, Adrien haza ment. Nagyon izgatott volt a nyaralással kapcsolatban. Alig tudott elaludni, azt kívánta hogy legyen már a vonaton.