Éjszakai fény Párizsban

17. Fejezet

Félix némán ült a kanapén, üres tekintete Párizst figyelte. Benne volt, hogy esetleg felbukkan valahol az emberek között édesanyja, figyelemre méltó, tejföl szőke hajával, mely mindig ápolt és rendezett volt.
Adrien szoborként állt mögötte, és nem tudta mit tegyen. Beszélgessen vele? Kérdezősködjön? Hozzon valamit?
Végső soron úgy határozott, nem bolygatja unokatestvére egyébként is zavaros lelki világát. Csendesen elindult az ajtó felé, hogy egyedül hagyja egy kicsit, ám Félix váratlanul megszólalt.
- Tudod miért ölték meg? - a fiú semleges és érzéstelen volt. Nyugodt hangja élesen törte meg a szoba eddigi csöndjét.
- Ne...nem. - fordult vissza az ágya felé Adrien, és foglalt helyet olyan óvatosan, mintha üvegből lenne.
- Túl sok hatalma volt, és ez sokaknak nem tetszett.
Adrien nem igazán értette ez mit takar. Hogy-hogy túl sok hatalma?
- Látom gondolkozol. Hadd osszak meg veled egy, számomra egyértelmű, információt. Az én anyám mindig is tehetségesebb volt a tiednél. Ezzel nem lenézem őt, ne ess nekem, mert bizony tudom hogy képes lennél rá. Egyszerűen csak, a közelébe se ért, sem intelligenciában, sem mentálisan sem pedig, - a fiú hatás szünetet tartott. - szépségben.
Adrien szemei összehúzódtak, kezét ökölbe szorítva ült unokatestvére mögött, aki felállt, majd közelebb sétált Adrienhez, és megállt tőle 1 lépésre.
- Csak fogadd el. Amíg Emilie itt üldögélt és költötte Gabriel pénzét, az én anyám egyedül építette fel ezt az életet. Soha nem lesznek egyenrangúak.
Adrien egyre feszültebb lett, majd mikor meglátta Félix gúnyos mosolyát, nem bírt magával és elindította öklét, unokatestvére felé. Azonban nem számított Félix reakciójára, aki könnyedén hárította a támadást és nyomta földre a fiút.
- Látod Adrien? Ennyire kiszámítható vagy. Kívül egy jól nevelt, okos, gentleman vagy, de belül egy hirtelen haragú, meggondolatlan gyerek. Ez pedig, soha nem fog változni.
Félix határozott léptekkel indult az ajtó felé, és vissza se nézve elhagyta a szobát.
Adrienben gyűlt a harag és az utálat unokatestvére felé.
- Adrien. Nyugodj le, mielőtt ránk szabadítasz egy világ méretű pusztítást egy akumával.
- Rátok szabadítok?! Szóval szerinted is egy kudarc vagyok?! Egy gyerekes és veszélyes dolog?! Én nem is értem minek élek ha úgyis mindig útban vagyok?! - kiabált a fiú, majd öklét a falba vágta. A vakolat darabok hópelyhekként hulltak a földre.
Adrien, fejezd be! - kiáltott rá Plagg.
- Különben? - nőtt a feszültség a levegőben. Adrien szeme szikrázott, Plagg egész teste izzani kezdett, de Tikki váratlan érkezése félbeszakította őket.
- Ti meg mit csináltok?
- Semmit! - sziszegte a két fél.
- Beszédem van mindkettőtökkel. - ült le az asztalra. - Katica és én nem leszünk itt holnaptól számítva egy-másfél hétig. Nektek kell rendet tartani.
- Mégis hova mentek ahová mi nem? - háborodott fel Adrien.
- Egy őrzővel találkozunk.
- Miért nem Fu mester megy? - a fiú nem adta magát egy könnyen.
- Nem mondta Plagg? A mester visszatért a templomba, és Katicának adta át a talizmánokat. Ő az új őrző.
- Fantasztikus... Még jó hogy most mondtad, mert semmi ilyet nem említett Plagg.
- Mert én sem tudtam!
- Ezen már ne vitázzatok! Inkább hagyjátok abba egymás marását, és legyetek felelősségteljesek. Számítunk rátok. - mondta Tikki, majd elhagyta a szobát. 
Adrien és Plagg egymással szemben ültek és egymás tekintetét kerülve gondolkoztak az elhangzottakon. Végül Adrien törte meg a csendet.
- Bocsánat Plagg. Felhúztam magam, de ha most Katica nem lesz, nekünk kell fenntartani a rendet. 
- Én is túlzásba vittem. Bocs Adrien. - leült a fiú tenyerébe. - Szerintem menni fog a rendfenntartás! Jobbak leszünk mint Katica! 
Tikki visszatért Marinettehez, és megosztotta aggodalmát a lánnyal, miszerint Macska nincs a legjobb passzban, és ő tenne mellé valakit. A lány átgondolta a dolgot és arra jutott hogy igaza van Tikkinek. Átváltozott és magával vitt egy dobozt. Elért egy ablakot, ami szerencséjére nyitva volt. Bemászott rajta és a fiúhoz fordult aki egy hatalmas hangfal mellől állt fel.
- Nino. A segítségedet szeretném kérni.