Éjszakai fény Párizsban

2. Fejezet

Másnap Adrien elég korán kelt. Még a nap sem volt fent, az ég alja sötét volt, és még egy-két csillagot is lehetett látni. Megpróbált vissza aludni, de fél óra szenvedés után feladta. Ránézett az órájára ami fél hármat mutatott. Nem volt kedve a szobájában maradni, így átváltozott macskává és elindult valahova. Nem tudta hova megy vagy miért, csak ment. Háztetőről-háztetőre ugrált amikor meglátta a Eiffel tornyot. Leült és elkezdett visszaemlékezni. Felvillant az első bevetésének az emléke. A nap amikor először találkozott Katicával. Amikor erre gondolt mindig átfutott rajta egy meleg érzés.
Elindult a házak tetején és közben gondolkozott. Megállt az egyik ház erkélyén majd felnézett a holdra. A fényes kis gömb sápadtan világította be az égboltot. Macska leült a földre és elkezdte belemondani a szíve gondját az éjszakába.
- Miért? Miért nem tudsz észrevenni? Ott vagyok melletted és mégsem látod mit érzek. Vagy legalább ha nem szeretsz mondd meg nekem! Vagy már van valakid? De ki? Nekem te vagy a legfontosabb. Bár tudnám ki vagy. Katica. Katica! KATICA KÉRLEK ÁRULD EL KI VAGY!!!
- Fekete Macska?
A fiú könnyes szemmel fordult a hang irányába. Marinette volt az.
- Mi történt veled?
- Semmi.
- Várj itt, mindjárt jövök.
A lány egy pléddel és két bögre teával tért vissza. A plédet Macska hátára terítette majd, odaadta az egyik teát és leült mellé. Egy ideig csak némán ültek egymás mellett. Majd a lány ránézett Macskára akinek hatalmas könnycseppek csillogtak a szemében.
- Szeretnél beszélni róla?
- Nem tudom. Igazából, csak nem bírom tovább. Tudnom kell ki is Katica valójában. De nem lehet. Nagyon szeretem de ő csak barátként tekint rám. Néha azon gondolkozom mi lett volna ha nem lettem volna szuperhős? Akkor is megtetszett volna Katica? - hallgatott el bánatosan. - Gondolom neked nincsenek ilyen gondjaid.
- De, sajnos vannak. Van egy fiú aki nagyon tetszik nekem de, szerintem ő csak barátként tekint rám.
- Hogy hívják?
- Á, az nem érdekes, biztos nem ismered. 
A fiú nem kérdezgette. Ha nem szeretne beszélni róla, nem erőlteti.
- Ne félj. Biztos elnyered a szívet.
- Úgy gondolod?
- Igen. Ha nem, akkor nyugodj meg. Majd én leszek a barátod. Tudok én férfias és vonzó lenni. - vigasztalta macska és jobb bicepszét befeszítve mosolygott.
- Köszönöm Macska. Figyelj, ha bármikor úgy érzed hogy beszélned kell valakivel, én szívesen beszélek veled. 
- Köszi Marinette.
Ekkor megszólalt Macska gyűrűje.
- Sajnálom de mennem kell. Még találkozunk.
Mosolygott Macska majd eltűnt az éjszakában. Nagyon sajnálta a lányt. Vajon ki ez a viszonzatlan szerelem? Tud neki valahogy segíteni? Meg kellett volna ölelnie, az biztos még többet segített volna neki. 
Mire haza ért már felkelt valamennyire a nap. Vissza szökött a szobájába, majd elkezdett csomagolni mivel másnap indulnak Alyáék nyaralójába.
- Eléggé kiakadtál ma reggel.
- Tudom Plagg, de nem bírtam tovább. Marinette meg olyan megértő és kedves. Úgy sajnálom őt.
- Ilyenkor örülök hogy az én szerelmem csak egy oldalú, de működő képes. Igaz, Camamber?
- Szörnyű vagy Plagg!
- Na jó figyelj. Holnap nyaralni megyünk. Élvezzük ki azt az egy hetet.
- Igazad van. Egy hét testőrök, elvárások és hírnév nélkül. Látom előre hogy ez egy jó nyár lesz.