Éjszakai fény Párizsban

11. Fejezet

Elérkezett a bál pillanata. Marinette, Alya és Nino együtt mentek. Rajtuk kívül csak azok a diákok voltak ott akik segítettek a szervezésben, de ők is már csak az utolsó simításokat végezték. Nino azonnal a DJ pult mellett termett és elkezdte beállítani. A lányok a süteményes asztalokhoz mentek és beszélgetni kezdtek. Az eszmecseréjüket, miszerint a Zöld íjász vagy Éjszárny az erősebb, Juleka szakította félbe.
- Sziasztok lányok, nem láttátok a bátyámat? Úgy volt, hogy hoz egy hangfalat Ninonak, de nincs itt és a bál nemsokára elkezdődik.
- Nem, én még nem láttam.
- Neked van egy bátyád? - bukott ki Marinette száján a kérdés. Eléggé meglepte, mivel fogalma sem volt hogy Julekának van testvére.
- Igen. - nevetett a lány. - Furcsa hogy nem tudod, pedig már találkoztál vele. Mesélte, hogy nyáron összefutott veletek Le Havreben. - hirtelen Julekának felcsillant a szeme. - Itt van! Azért köszönöm.
Juleka odaszaladt Lukához, aki épp a hangfalat tette a helyére Ninoval. Marinette teljesen elképedt. Alyara nézett aki mosolyogva bólogatott.
- Azt hittem észre veszed. Szerintem nagyon hasonlítanak.
Egyre többen jelentek meg. A zene elindult, a diákok elkezdtek táncolni. Alya és Marinette együtt táncoltak, mivel Nino kezelte a zenét. A lányok remekül szórakoztak. Egy kis idő múlva, amikor már biztos volt, hogy mindenki megérkezett, a polgármester kezébe vette a mikrofont, a zene elnémult és belekezdett a beszédébe.
- Kedes diákok! Nem tartalak fel titeket sokáig. A mai este ünnepeljük ennek a gyönyörű iskolának a 100. évfordulóját. Büszke és magasztos épület, és szépen állja az idő próbáját. Legyetek büszkék, hogy egy ilyen gyönyörű épületbe járhattok. Élvezzétek az estét!
Megtapsolták a beszédet, majd a zene ismét elindult és mindenki visszatért a tánchoz. Marinette elment az asztalokhoz, hogy igyon valamit.
- Szép az este nem igaz?
A lány maga mellé pillantott. Luka állt mellette, egy limonádés pohárral.
- Igen. Meg persze fárasztó is. Kicsit kifújom magam.
- Megértem. Tényleg elég fárasztó egy idő után. Ahogy látom Alya jól bírja. - nézett a lány irányába.
- Igen, ő nagyon sokáig tud táncolni.
- Rendben srácok, - hallatszott Nino hangja. - mindenki ragadjon meg egy lányt és hozza a parkettre, kicsit lassítunk a tempón. De ne féljetek lesz még gyors része az estének.
Luka, Marinette felé fordult.
- Hölgyem?
A lány a felé nyújtott kézre nézett, és egy kedves mosoly kíséretében, elindult a fiúval táncolni. A lassú közben a lány elkapta barátnője tekintetét, aki ravasz mosollyal kacsintott egyet. Marinette elpirult és nem bírta letörölni a mosolyt az arcáról. Muszáj volt elterelnie a gondolatait Alyáról és a szavairól, mert érezte hogy el fogja magát nevetni. Becsukta a szemét és hagyta, hogy a zene vigye. A gondolataiba mélyedt és nem törődött semmivel. Aztán kinyitotta a szemét és meglepődve vette észre, hogy a feje partnere mellkasán pihen. Mire erre reagálhatott volna, a szám elhalkult és mindenki tapsolt. Ők is elváltak és tapsoltak. Újra pörgős számok jöttek. Luka megköszönte a táncot, és mosolyogva elment megkeresni húgát. Mainette utána akart menni, amikor valaki elkapta a karját és kihúzta az iskola elé. A lány nem látta az arcát mert egy nagy kalap volt rajta. Az idegen megállt vele szembe és komoly hangon megszólalt.
- Katica. Segítened kell nekem.