Éjszakai fény Párizsban

13. Fejezet

Adrien fáradtan kelt fel. Haja kócos volt, szemei alatt hatalmas karikák voltak. Kiment a fürdőszobába, arcot mosott, majd átöltözött és lement reggelizni. Egyedül reggelizett mint mindig. Ma Ninoval elmennek új hangszórót venni, mert az előző tönkre ment.
Adrien háza előtt találkoztak, és elindultak a boltba. Út közben, az egyik játékról beszélgettek amire most mindketten rá vannak kattanva.
Egyszer csak egy ismerős arc jött velük szembe. Marinette volt.
- Csá Marinette!
- Szia Marinette!
- Sziasztok. Hát ti hová mentek?
- Új hangszórót veszünk, mert elromlott a régim és nem lehet megjavítani. Hogy érezted magad tegnap?
- Remekül. Kiváló táncpartnerem volt. - pirult bele szavaiba.
- Meghiszem azt. - vigyorgott Nino.
- És nektek milyen volt?
- Nagyon jó. Bár, jobban örültem volna ha többet tudok táncolni Alyával, de nem lett belőle gond. Lefárasztotta ő magát is, nem kellettem oda. - nevetett a fiú.
- Én is remekül megvoltam. Kagami kiváló táncos. Bár néha emlékeztetnem kellett őt, hogy a fiú vezet a lassúban. 
- Ennek örülök. Bocsássatok meg de sietnem kell. Később még összefutunk. - mondta a lány majd elment.
A fiúk tovább sétáltak. Adrien nem bírta tovább és meg kellett kérdezze.
- Kivel táncolt Marinette?
- Hoppá! - kiáltott fel Nino. - Féltékeny vagy? 
- Nem. Csak kíváncsi vagyok, kiről beszéltél ilyen elismerően.
- Lukával. A srác nagyon jól táncol. Alya egész este arról beszélt, hogy milyen aranyosak együtt és hogy ő lesz az igazi, ő érzi. Lányok... - nevetett Nino.
Adrien nem kedvelte Lukát. Nem volt szimpatikus. Zavarta, hogy ennyire oda vannak érte a barátai.
A vásárlás gyors volt. Nino azonnal megtalálta a tökéletes hangszórót. Adrien segített elcipelni mivel nagy volt és nehéz. Tíz méter után, muszáj volt letenniük.
- Azt hittem könnyebb lesz. A másikat haza tudtuk hozni ketten. Azt hittem a technika fejlődésével az eszközök is könnyebbek lesznek, tévedtem.
- De az ennél lényegesen kisebb volt. - lihegett Adrien.
A sors azonban megszánta őket. Legalábbis Ninot, ugyanis egy ismerős hang hallatszott a hátuk mögül.
- Kell segítség?
- Luka! - kiáltott Nino. - Szevasz öreg! Az most bizony jól jönne.
Adrien undorral az arcán nézett fel az égre és szidkozódott magában. Ki fog még erre jönni? Lila? Miért nem maga Halálfej jön és segít nekik haza vinni ezt a hangfalat? 
Megfogták hárman a hangszórót, és elindultak Ninoékhoz. Sokkal könnyebb volt így vinni. Ez érthető volt, hisz Luka két évvel idősebb náluk, nyilván erősebb is valamivel. Felvitték a fiú a szobájába, aki megköszönte a segítséget és ezután Adrien és Luka együtt indultak el, lefelé a lépcsőn.
- Nino nagyon jó fej. Rengeteget beszéltem vele.
- Honnan ismered ennyire?
- Nem ismerem túl jól, de Alyát igen. Ugyan ott laktunk, majdnem egymás szomszédságában. Amikor felköltöztek Párizsba, utána is sokat beszéltünk. Hát még amikor összejött Ninoval. Be nem állt a szája, csak róla beszélt. - nevetett a fiú. - Én eddig kollégista voltam, idén azonban az anyám, Juleka miatt úgy döntött, hogy felköltözünk. Így egyszerűbb bejárni mindkettőnknek.
- És Marinettet honnan ismered?
- Nyáron találkoztunk. Elbűvölő lány. Okos, intelligens és szép. Alya sokat mesélt róla is.
Adrien mérges volt. Luka már majdnem a részévé vált a baráti társaságának. A gondolat, hogy barátai ennyire szeretik a fiút, dühítette. Gondolataiba merülve, észre sem vette, hogy Luka megállt és felé fordult. 
- Nos, itt elválnak útjaink. Örülök, hogy beszéltünk. Remélem legközelebb is összefutunk.
Adrienben gyűlt a feszültség. Annyira benne volt, hogy most kiossza, hogy hagyja békén a barátait és keressen magának másokat. Úgy szerette volna kiadni dühét és féltékenységet. Már nyitotta a száját, most kiad mindent.
- Igen. Én is remélem.
Elindultak. Más más irányba. Ez mi volt?! Kérdezte magától a fiú. Tényleg csak ennyi? Megijedt volna? Úgy volt, hogy megmondja neki amit gondol. Ez a közelébe sem járt annak.