Éjszakai fény Párizsban

10. Fejezet

Marinette ragyogó szemekkel nézett körül a szobán. A falak levendula lilában és türkiz kékben úsztak és feldobták a hangulatot. A festék csak másnapra tudott megszáradni. Mikor mindenhol száraz volt, Luka visszament segíteni a lánynak visszarendezni a szobáját. Elsőre szokatlan volt. A lilával a szoba kicsit sötétebb lett a kék azonban ezt remekül kijavította.
- Végre. Gyönyörű lett! Örülök hogy segítettél megvalósítani ezt. Végre eltűnt az a kislányos beütése.
- Szerintem az se nézett ki rosszul.
Miután rendet raktak, Luka elindult hazafelé. Marinette lekísérte őt az ajtóhoz és egy dobozt adott neki. A dobozban apró makarónok sorakoztak.
- A segítségedért. Még egyszer köszönöm.
- Nagyon szívesen. - mondta mosolyogva a fiú, majd elindult. A lány visszament a szobájába, amire ráfért még a szellőztetés a festék szaga miatt. Lehevert az ágyára és csak mosolygott.
- Marinette! Teljesen piros vagy!
- Tényleg? - zökkent ki hirtelen a lány Tikki szavai hallatán. - Nagyon?
- Ha rajzolnék fekete pöttyöket az arcodra, a tükörbe nézve nem tudnád megmondani melyik vagyok én.
- Nem tehetek róla! Luka olyan kedves, és segítőkész.
- Észrevetted, hogyha róla beszélsz vagy vele vagy akkor nem jössz zavarba, de ha Adriennel akkor meg se tudsz szólalni?
Marinette elgondolkozott ezen. Ha Lukával van, tényleg nem jön zavarba, és nem kezd el dadogni. De ha Adrienről van szó, életképtelen lesz.
- Miért nem hagyod Adrient? Semmi értelme utána rohangálnod. Észre se vesz téged. - folytatta Tikki. - El kéne döntened, hogy ki az akit szeretsz és ki az aki csak tetszik.
- Van benne valami. Olyan dolgot erőltetek ami soha nem fog megtörténni.
- Koncentrálj Lukára. Odafigyel rád, érettebb, segítőkész és bátor. Ráadásul szerintem jobban összeilletek.
" Lehet benne valami. - gondolta a lány. - Tényleg más vagyok mellette. "
Hirtelen jelzett a telefonja. Üzenetet kapott az osztálycsoportjába. Az iskolájuk két nap múlva lesz 100 éves. Ennek megünneplésére egy iskolabált rendeznek amire minden diákot és tanárt szeretettel várnak. A polgármester is ott lesz, és beszédet fog mondani. Marinettenek tetszett az ötlet. Főleg mert ez a bál nem Chloéról fog szólni. (Legalább most az egyszer.) Megcsörrent a telefon.
- Szia Alya!
- LÁTTAD?! LÁTTAD?!
- A bált? Igen! Nagyon izgatott vagyok!
- Hát még én! Marinette! El kell mennünk vásárolni! Most!
- Mármint, most most? Ebben a pillanatban? De hát én még...
- Most hát! 10 perc múlva a Tiffon előtt! - vágott közbe Alya, majd lecsapta a telefont.
Marinette villám gyorsan felvette a cipőjét, felkapta a táskáját és elindult. Találkoztak Alyával a bolt előtt és belevetették magukat a szebbnél szebb ruhákba. Alya rengeteg stílusút felpróbált Marinette pedig segített neki. Közben pedig figyelte a stílusokat és színkombinációkat.
Végül megtalálták Alyának a tökéletes ruhát. Egy hosszú spagetti pántos ruha volt, ami követte a vonalait, és kihangsúlyozta az alakját. A jobb lábánál szétnyílt, így kényelmesen lehetett benne járni, és elég szexi volt. (Amit Alya kifejezetten akart.) A ruha sötét vörös volt ami remekül illett a hajához.
Miután végeztek, elköszöntek egymástól és hazamentek. Marinette azonnal neki látott megtervezni, és megvarrni a ruháját. Ezen dolgozott az elkövetkező két napban, egészen a bál napjáig. Az előtte lévő napon készült el teljesen. Nagyon izgatott volt. Nagyon várta a bált, ami másnap el is érkezett.