Éjszakai fény Párizsban

4. Fejezet

Másnap reggel beszálltak Alyáék motorcsónakjába és kimentek a szigetre, amit Nino látott. Úgy döntöttek ott reggeliznek. Egy egész apró de élettel teli sziget volt. Rengeteg fával, bokorral és csodaszép virágokkal. Marinettet lenyűgözte a sziget szépsége. Így leült és elkezdte lerajzolni. A többiek beljebb mentek. A nagy kék tenger körbe ölelte a szigetet. Egy kis idő múlva Alya és Nino jött elő a bokrok közül. Alya oda kiáltott Marinettnek:
- Hé, Marinette! Visszamegyünk Ninóval a nyaralóba. Jössz te is?
- Nem én még maradok. Majd kiúszom.
- Füzettel?
Ekkor jutott a lány eszébe hogy el fog ázni a füzete.
- Akkor a füzetet vidd el kérlek magaddal. Én majd kiúszom.
- Rendben. Akkor gyere Ninó!
Ninóék elmentek és Marinette egyedül maradt a szigeten. Élvezte a csendet és sziget békés kisugárzását. 
Egy kis idő múlva zajt hallott a bokrok felől. Majd egy szőke csapzott haj és a zöld szemű tulajdonosa is előjött. Adrien körülnézett majd értetlenül Marinette felé fordult.
- Ninóék?
- Visszamentek, és ezek szerint neked nem szóltak.
- Hát nem. Na mindegy majd kiúszom veled. - mondta és közben lefeküdt a hátára Marinette mellé. A lány teljesen elvörösödött. 
"Alya. Ha vissza érünk én megverlek, és olyan erősen megölellek, mint még soha."
- Bocsáss meg hogy megszakítalak a merengésedben, de nincs véletlenül naptejed?
- Nincs, mivel Alyáék mindent vissza vittek, hogy könnyebb legyen vissza úszni.
- Értem. Akkor menjünk vissza, mert érzem hogy kezd nagyon erős lenni a nap.
Elkezdtek vissza úszni Alyáék nyaralójához. Az út felénél viszont Marinettnek begörcsölt a lába és nem tudott tovább úszni. Adrien gyorsan megfordult és segített a lánynak. A fiú úgy helyezkedett hogy Mari meg tudja fogni a vállát. Kiúsztak, ezután letette a lányt a földre és megmasszírozta a lábát, hogy megszünjön a görcs.
- Így. Remélem már jobb.
- Kö-köszönöm.
Adrien felhúzta a lányt a földről és együtt bementek a házba. Alya a konyha pultnál állt és egy tálban salátát kevert. Nino vele szemben ült és egy könyvet olvasgatott.
- Hé, srácok! Éhesek vagytok? Csináltam salátát meg van hús a sütőben.
Leültek az asztalhoz és elkezdtek vacsorázni. Marinette végignézett rajtuk. Kár hogy ez az egész csak egy hétig tart. Miért? Miért csak egy hét? Az olyan gyorsan elmúlik.
- Kislány?
- Bocsánat, elbambultam.
- Aranyos vagy kicsim. Na, gyere Nino.
- Hova mentek?
- Filmezünk, ja meg aludni. Ha van kedvetek, elmosogattok srácok?
Marinette és Adrien egyszerre bólintottak. Nino és Alya elment, ők pedig sokáig csak ültek egymással szembe, és nem szóltak semmit. Majd a lány felállt, össze szedte a tányérokat és elkezdte elmosni őket. Adrien elment. A lány csak két perccel később indul el. Felment az emeletre és halkan benyitott Alyaékhoz. Nino félig ült, a mellkasán pedig barátnője pihent. A fiú ránézett Marinettre és ujját a szája elé tette, ezzel jelezve hogy legyen csendes. A lány gyorsan kihozta a pizsamáját és lement. Elment zuhanyozni, utána kihúzta a kanapét, keresett egy párnát és egy takarót és megpróbált aludni. Már egy órája forgolódott. Nem bírta tovább, így fogta magát és kiült a stégre. Egy kis idő múlva leült mellé Adrien.
- Minden rendben van?
- Persze, csak nagyon kényelmetlen a kanapé.
- Miért nem fent alszol?
- Alyaék alszanak fent, a tesói szobájába pedig nem szeretnék "betörni" ahogy a szüleiébe sem.
- Értem. - a fiú gondolkozott egy kicsit. - Aludj a mi szobánkban. Én majd alszom a kanapén.
- Biztos? - a fiú bólintott. - Nagyon köszönöm.
Bementek és mindketten lefeküdtek aludni. A lány hálásan gondolt a fiúra.