BTS a szomszédom?

2. Rész

- Talán mentőt kéne hívnunk. – szólalt meg egy hang felettem. – Jungkook mi a francot műveltél vele? – hallottam egy másik személyhez tartozó mélyebb tónust. Megrebegtettem a szempilláimat és lassan kinyitottam a szemem. Hat szempárral találtam szembe magam, amikhez a hozzá tartozó személyek fölém görnyedve néztek le rám.

- Napsi, végre! Már a mentőket akartam hívni. – nézett rám aggódva Jin. – Mit csinált az a barom veled? – mutatott a kanapétól nem messze lévő fotelba, ahonnét a fekete szem üresen tekintett rám. Jungkook nyugodtan üldögélt, látszólag nem érdekelte mi is történt velem.

- Semmi baj Jin! Csak nem bírom a stresszt. Ennyi az egész. Meddig voltam kiütve? – kérdeztem zavartan, mert még az időérzékem nem állt a helyére.

- Körülbelül 10 percet. Ideje lenne menned. – közölte Jungkook fagyosan, majd besétált szobájába és magára zárta az ajtót.

- Mi ütött ebbe az emberbe? – kérdezte Jimin. – Még sosem láttam ilyennek, sajnálom. – kért bocsánatot társa viselkedéséért.

- Igaza van, mennem kéne. Macit is ki kell vinnem, és meg kel etetnem.

- Majd én kiviszem. Olyan cuki, hogy meg akarom sétáltatni! – állt meg előttem Tae és átrángatott hozzám, hogy odaadjam neki a pórázt. Esélyt sem adott ellenkezni, úgy sétált be a házamba, mintha otthon lenne. Maci vidáman fogadta, de ez nem lepett meg. Ha rajta múlna, ő még betörőknek is megmutatná, hogy hol vannak az értékes cuccok egy kis simogatás cserébe.

Miután elmentek, készítettem magamnak egy forró fürdőt, meggyújtottam az illat gyertyáimat és bekapcsoltam a zenét. Élvezettel merültem bele habos kádamba, amikor egy csattanás riasztott meg. Hirtelen felpattantam a kádból, ami azt eredményezte, hogy a tartalma fele kifröcskölődött. Felakasztott törülközőmet lekaptam onnan és magam köré tekerve, egy hajszárítóval a kezembe lopództam a nappali felé. – Tae nem lehet, mert azt mondta, hogy ma náluk alszik Maci, amiről esélyem nem volt lebeszélni, hiába hívtam fel Nam-ot, úgyhogy most az alig egy éves kutyusom a hét fiút boldogítja. – amíg ezen gondolkoztam, a nappali ajtajához értem. Sötétség volt bent, és motoszkálást hallottam. A kanapé megnyikordult, ami azt jelentette, hogy valaki leült rá. Egy halk sóhajtást hallottam, aztán a bent lévő személy elkezdett dúdolni. Összeszedtem minden bátorságomat, és reszkető térdel beugrottam a nappaliba és felkapcsoltam a villanyt. A látvány hatására, ami fogadott, kiejtettem a kezemből improvizált fegyverem és a törülköző is majdnem leesett rólam.

- Mit keresel itt? – néztem a kanapémon elterülő félig alvó srácra. Nem reagált ezért közelebb mentem hozzá. Fülében fülhallgató volt, ezért nem hallotta, hogy szólok. Meg álltam felette és megböktem a feje alatt lévő karját. Lassan felnézett rám és megdörzsölte a szemét. 

- Mit keresel itt? – ismételtem meg magam, miután hajlandó volt kivenni füléből azt a vackot.

- A lakótársaim, beszereztek egy szőr gombócot nyolcadik tagnak ma éjszakára, de nem nagyon akarnak aludni és akkora ricsajt csinálnak, hogy nem voltam képes aludni. Ezért gondoltam megkérdem, befogadsz e, ha már a te kutyád miatt nem tudok aludni a saját ágyamba. – Darálta le egy szuszra Jungkook. – Ja és amúgy nem jó a csengőd. És veszélyes nyitva hagyni az ajtót éjszakára. Bárki bejöhet. – mondta enyhe mosollyal az arcán.

- Na, nem! Dehogy alszol itt. Állj fel és menj szépen haza! – kezdtem kezénél fogva rángatni, de ahelyett hogy ő felállt volna, egy gyors mozdulattal magára rántott. Megtámaszkodtam mellkasán, hogy ne essek rá teljesen, és éreztem szíve dobbanásait, ami egyre jobban gyorsult. Kiütötte a kezemet így teljes súlyommal rajta landoltam. Szánkat pár centi választotta el, szemeink egymásét kémlelte. Szívem egyre hevesebben kezdett verni, amikor megéreztem kezét a törülköző fedte hátamon. Ekkor eszméltem fel közelsége okozott mámoromból és lelökve magam róla befutottam a szobámba, hogy felvegyem pizsamámat. Hiába siettem az öltözéssel, mire visszaértem már mélyen aludt a kanapén. Nem volt szívem felébreszteni, látszott rajta, hogy mennyire ki van merülve. Elővettem egy puha plédet és egy párnát, majd betakartam és feje alá tettem. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem ment egy könnyen, mert az előbb történtek pillanatai jelentek meg előttem, amint lecsuktam a szemem.