BTS a szomszédom?

4. Rész

Csörgőórám idegesítő hangján kezdett zenélni reggel hatkor. Korán oda kellett érnem a kórházba, hogy minél hamarabb sorra kerüljek. Jin felajánlotta, hogy elkísér ezért a ház előtt várakoztam rá. Halkan megnyikordult kertjük kiskapuja és Jin sétált ki rajta, mögötte egyik morcos társa, akinek fekete sapkája és maszkja miatt csak a szeme látszódott. Közelebb érve felismertem a sapi alatt megbújó Yoongi-t, aki mérgesen nézett rám, majd egy szó nélkül beszállt a kocsiba.
- Neki meg mi baja? – kérdeztem az álmos fiú felé tekintve.
- Tegnap felidegesített és bosszúból felkeltettem. – mosolygott gonoszan. Beszálltunk az autóba és elindultunk a kórház felé.

Másfél óra alatt végeztünk a kórházban és utána elmentünk bevásárolni, de előtte még haza ugrottunk plusz segítő kezekért. Beérve a nagyáruházba a fiúcsapat két fiatalabbik tagja teljesen elvesztették önkontrolljukat. Jin-nel és Yoongi-val és hátunk mögött baktató Tae-vel és Jungkook-kal indultunk el meghódítani a zöldségek és gyümölcsök folyosóját, de amikor elfordultunk, hogy megvitassuk egy banán megvételét és állapotát a két kölyök eltűnt. Jin megnyugtatott, hogy nem fognak semmilyen hülyeséget csinálni és nyugodt léptekkel haladt tovább. Öt perc sem telt el eltűnésük után, a hangosbemondóba ideges hang szólalt meg.
- Takarító kérünk az ötös és a hatos sorra. – a háttérből zajok hallatszott, majd egy igen mély hang szólalt meg a mikrofonon keresztül.
- Hyung, azt hiszem bajban vagyok. Jungkook nincs velem. – beszélt a dühtől vörösödő fejű Jin-hez. – Ne törődj velem tesó, mentsd az életed. – szólt a hátramaradott barátjának, túldramatizálva a helyzetett.
- Napsi, te keresd meg azt a tökfejet, mi meg elmegyünk és kifizetjük a cuccokat, meg kiszabadítjuk azt a barmot. Bejáratnál találkozunk. – elindultam kereső utamra és a 6-os sor felé vettem az irányt. Ezen a soron találhatóak az üdítők. Bepillantva a sorra minden kólában ázott és mentos papírok hevertek a földön.
-

Ezek komolyan kirobbantották a kólák háborúját. – tovább mentem és mindegyik sort végig kutattam, kivéve a játék osztályt, ahol a gyerekeknek vannak kitéve játékok, sátrak, hogy ne unatkozzanak. Az egyik sátor előtt több gyerek is megálljt és kíváncsian lestek be. Közelebb érve meghallottam kíváncsiság okát. Jungkook bepréselődve ült a sátorban és alig hallhatóan dúdolt. Lassan odalopództam és erőteljesen rá ütöttem a sátor tetejére. Kezem egy kemény dolgot talált el és egy hangos felkiáltás jelezte azt, hogy találatom célba ért. A sértett területre tapasztotta a kezét és úgy mászott ki a rejtekhelyéről. 
- Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekesek vagytok. Ez Magyarország nem Korea. Itt nem lehet ezt csinálni. Nőj fel! – Jungkook arckifejezése egyik pillanatról a másikra váltott érzelmektől mentes ábrázatba.
- Komolyan muszáj volt fejbe vágnod? Kezdesz az agyamra menni. – a döbbenet úgy hasított belém mintha most jöttem volna rá, hogy a Föld nem lapos. Jungkook elindult az áruház tejes osztálya felé.
- Jungkook – szóltam utána.
- Mi van? Most mimet akarod megütni? Mit akarsz még hozzám vágni? – mérges volt. Ezt az érzelmet bármikor le tudom olvasni róla.
- Semmit. – mondtam halkan. – Jin kint vár minket. Erre gyere. – mutattam az irányt és elindultam, mögöttem Jungkook-kal. Nem néztem rá, nem szóltam hozzá. Jin, Yoongi-val és Tae-vel várt minket a megbeszélt helyen, majd egy jó alapos leszidást adott a két bajkeverőnek.

Visszaérve Yoongi segített bepakolni a nekem vásárolt dolgokat.
- Kérdezhetek valami? – néztem segítőmre.
- Mond csak.
- Jungkook miért ilyen velem? Közönyös, semmi érzelmet nem mutat ki felém. Csak a haragot. - Yoongi megvakarta állát és elgondolkozva elkezdte kipakolni a tejeket.
- Szerintem, csak még dühös azért amiért eljöttünk Koreából és nem tudja, hogyan dolgozza fel az érzéseit. – egy pillanatra elhallgatott. – Igazából te vagy eddig az egyetlen lány akivel láttam beszélgetni, vagy akire rá tudott nézni anélkül, hogy zavarba ne lenne. És ez nagy szó. Ne aggódj emiatt. – mosolyogva összeborzolta hajam és folytatta a pakolást. Nem is tudom mért nem beszélgettem eddig Yoongi-val. Nagyon megértő és mindenre van valami értelmes magyarázata. Még mielőtt elment volna, beragasztotta az ajtómon lévő lyukat, közbe elmesélte, hogy náluk is ő javít meg mindent, ha a többiek (főleg Nam) összetörnek valamit.
- Gyere át ebédre. Jin úgy főz, hogy bőven jut neked is.
- Rendben. Előtte még lesz egy megbeszélésem. Lehet kicsit kések. – intettem neki és becsuktam összefoltozott ajtóm.