BTS a szomszédom?

8. Rész

Jungkook szemszögéből

Éppen a konyhában kerestem ennivalót, amikor valaki rátapadt a csengőre.
- Hyung nyisd ki! – kiáltottam a fotelban terpeszkedő Nam-ra. Fején lévő, hangszigetelt fejhallgató miatt, akár petárdát robbanthattam volna mellette egy lábosba, akkor sem hallja meg a körülötte történő dolgokat. – Ahj. – siettem oda az ajtóhoz. Kinyitva az ajtót a Napsi másik szomszédjával találtam szembe magam. – Mi a francot keresel itt?

- Hol van? – rontott be a házba.
- Hogy mered? Nem otthon vagy haver! – álltam elé. Vérmérsékletem pillanatok alatt kiütötte a normál hőfokot. Öklömet összeszorítottam és testem mellett tartottam. Talán Napsi hívta ide?
- Hol? – nézett rám, és lépett még egy lépést közelebb. Kezem mellkasához téve löktem vissza. Akaratlanul az emeletre pillantottam. Kevin ezt észre véve egy gyors mozdulattal elütötte a kezemet előle és tarkón vágott. Az erős ütés hatására megszédültem. Mire kitisztult a látásom, már eltűnt. Azonnal a lépcső felé vettem az irányt és gyors sprinttel mentem a szobám elé. Kezem kilincset volt, de megtorpantam.
- Beszélnünk kell.
- Kevin? Mit keresel itt? – Napsi hangja meglepett volt. Akkor nem tudott róla.
- Tegnap este az ajtódban álltam két órát és téged vártalak. Aggódtam érted és mindenhol kerestelek. Még azoknál a Kínaiaknál is. De ők sem voltak otthon, így kezdett összeállni a kép. Akkor érkezett vissza a sofőrük. Kiderítettem, hogy hol vagytok és ma útnak is indultam.- szünetet tartva, vett egy mély levegőt - Miért nem szóltál? Miért jöttél el egyáltalán? Nem is ismered őket. Amikor én hívtalak, velem nem jöttél. Tudod hogy aggódtam? – Napsi hallgatott. Be akartam lépni a szobába, de megállított a hangja.
- Kevin. Nem tartozom neked magyarázattal. Barátok vagyunk, de nem kell minden egyes cselekedetről, döntésről beszámolnunk egymásnak. Felnőtt nő vagyok. El tudom dönteni, hogy kivel megyek és kivel nem megyek el nyaralni.
-  Azt hittem egy kicsit több vagyok neked mint sima haver. – ereimben megfagyott a vér. Nem mozdultam, csak vártam hogy a döbbent lány mit fog válaszolni.

- Kérlek menj el! – lépéseket hallottam, az ajtó kicsapódott. Kevin nekem ütközött, majd mérgesen nézett rám. Szemei elsötétültek mikor meglátott és ökle állam jobb oldalát érte.
- Ez mind a Ti hibátok! Ha nem toljátok ide a képeteket, másképp  történt volna minden. – egyik ütés után a másik. Földre területem, ő pedig rám nehezedve ütött tovább. Számból vér serkent ki, és éreztem hogy a szemem is kezd bedagadni. Próbáltam fordítani a helyzeten, de a kapálózásomnak az lett a vége, hogy a folyosón lévő kisasztalt találtam el, ami nagy zajjal ért földet. Napsi kirohant a szobából és amint meglátott minket, arcán ijedtség jelent meg.
- Hagyd abba! – ragadta meg az engem még mindig ütlegelő srácot. A lány kezét lerázta magáról és folytatta volna tovább az ütéseket, de én az apró szünetet kihasználva összeszedtem minden erőmet és vállát megragadva, felé kerekedtem. Ütésre emeltem a kezem, de megmerevedett mikor megéreztem egy kezet a vállamon.
- Még ennyit sem érdemel meg. – suttogta elfojtott hangon. Leszálltam az alattam dühöngő srácról. Felpattant és kiszáguldott a házból, hangosan becsapta az ajtót.

Csak ekkor éreztem meg, a fájdalmat, ami belenyilalt a számba. Megfordultam és Napsi könnyes szeme nézett rám.
- Sajnálom... – pillantott rám. – Istenem... Mit művelt veled? – szemei kikerekedtek, mikor meglátta sebeimet. Kezét felém emelte és megérintett apró ujjaival. Érintésére felszisszentem, amire ő elkapta kezét.
- Nem a te hibád!
- Ha látnád magad nem ezt mondanád. Gyere! – fogta meg a karom és berángatott a szobába. Leültetett az agyára és elkezdett kutakodni a bőröndjébe. Egy kis neszesszert vett elő, amiben rengeteg gyógyszer és ragtapasz volt.
- Te nyaralni, vagy orvosi gyakorlatra jöttél? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Beszéltem Yoongi-val mielőtt elindultunk volna. Ő mondta, hogy mindenképp pakolja gyógyszereket és sebtapaszt, hiszen veletek – mutatott rám - leszek össze zárva négy napig. És igaza is lett. – Kicsit előre dőltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
Mérges voltam, hiszen a többiekkel könnyedén el tud lenni, nevetgél, beszélget. Velem pedig úgy viselkedik, mintha egy bábu lennék.

Minden egyes mozdulatát figyelemmel kísértem. Egy fülpiszkálóra fertőtlenítő nyomott és óvatosan számhoz emelte, majd gyengéden tapogatta a sebet. Csípett, viszont nem akartam fájdalmat mutatni. Arcát kutattam, ahogy koncentrálva kis résre nyitja száját, szemeivel nézi az én ajkaimat. Szívem ismét hevesen vert. Még magamnak sem tudtam megmagyarázni ezt az érzést. Egy pillanatra felnézett rám. Elmerültem tengerkék szemében.

Végtelenségnek tűnő szemezésünket, egy nagy zajjal érkező Tae szakította meg.
- Visszajöttünk! – vágta ki az ajtót, hatalmas mosollyal. Miután felfogtak, hogy mit lát, csípőre tette a kezét. – Ti mit csináltok?
- Semmit. – vágtam rá, mielőtt Napsi megszólalhatott volna. Felálltam az ágyról és egyenes háttal sétáltam ki a szobából.
Ezek után, nem sokat találkoztam Napsival. Került engem és a tekintetemet is. Egészen estig.

- Nem megyünk ki a partra? – kérdezte Hobi.
- Jó ötlet. Hozzátok fürdőruhát is. – utasított minket Nam. Összepakoltuk a cuccokat és egy hiperaktív kutyával, még hiperaktívabb Tae-vel és Hobi-val és a többi taggal indultunk el. Elől Napsi és Jimin ment, utána Yoongi, Jin és Nam, mögöttük Tae és Hobi és leghátul én. Unottan ballagtam a társaság után, amikor felfigyeltem a legelső párosra. Napsi nevetgélt mindenen amit Jimin mondott, közben ő átkarolta a vállát.
Mellkasom előtt összefont karral duzzogtam, amit legidősebb hyungom észre is vett.
- Na mi a hiszti tárgya?
- Nem hisztizek! – mondtam mind ezt olyan hangsúllyal, hogy még én is megkérdőjelezném az előbbi állítást, közben szemem le se véve az elől haladó párról.
- Aha. – kacsintott egyet. Egy ideig engem figyelt, majd szemével követte az én tekintetemet. – Már értem. Ne aggódj. Csak barátok. – veregette meg a vállam Jin, majd előre futott és rá ugrott Hobi-ra, aki halálra rémülve sikított fel.

A tíz perces út számomra óráknak tűnt. Miután megérkeztünk, lepakoltuk a cuccokat és átöltöztünk.
- Akkor menjünk. – mondta Napsi végig nézve a csapaton. Szeme megakadt rajtam egy pillanatra, ahogy meglátta kidolgozott felsőtestem, majd sűrű pislogásokkal lehajtotta a fejet. Akaratlanul is önelégült mosollyal az arcomon indultam be a vízbe.
- Ki jön egy kakas csatát vívni? – kiáltotta el magát Tae. Hobi és Jimin rögtön jelentkezett. Tae  Hobi nyakába mászott, közbe kétszer bele folytotta a vízbe. Jimin kérdő tekintettel fordult körbe, majd megakadt a szeme Napsi.
- Napsi! Gyere pattanj fel! – mutatott a nyakára. Napsi nagy mosollyal indult meg felé. Jimin derekánál fogva emelte meg és egy pillanat múlva Napsi az égbe emelkedett.
- Harc indul! – ordította az önjelölt bíró, Jin. Hobi merész léptekkel indult meg az ellenfél felé. Tae olyan hangokat adott ki, mint egy támadó kutya. Fogát összeszorítva vicsorgott Napsira, aki annyira nevetett, hogy majdnem leesett Jimin nyakából. Miután egymás közelébe kerültek Napsi megragadta Tae vállát és elindult a harc. Nem kellett sokat várni, Tae és Hobi elvesztették az egyensúlyt és egy nagyobb lökés után visítva borultak a vízbe. Jimin és Napsi ujjongásba törtek ki.
- Na ki jön még? – fordult körbe Jimin
- Én! – jelentkeztem. – Yoongi gyere a nyakamba. - rögtön tiltakozásba kezdett, bár nem volt sok esélye. Tae segítségével egy rövid fogócska után, Yoongi morcos fejjel ült a nyakamba.
- Harc indul! – kiáltotta el magát Jin.  Megindultunk egymás felé. Jimin vigyorogva közeledett, majd mikor közelebb ért, vállával lökött rajtam egyet. Hosszú perceken keresztül lökdöstük egymást. Napsi és Yoongi is próbálták egymást a vízbe lökni, amire harc társam egy nagyobb lendülettel segített ellenfelünknek. Napsi elvesztette egyensúlyát és beleborult a vízbe. Nevetve sétáltunk ki a partra.

Törülközőbe burkolódzva leültünk a pokrócra és az összes ételt amit Jin titokban bepakolt a táskákba, nagy mosollyal az arcán vette elő. Miután mindent meg ettünk, Napsi elment Macival sétálni.
Fényképezőgépemet elő halásztam és elindultam a vízhez, hogy csináljak néhány képet a lemenő napról. A parton sétálva, megláttam  Napsi és Maci alakját. Gyors léptekkel közelítettem meg őket, de Napsi hangja megtorpanásra késztetett.
- Mit csináljak Maci? – hajolt közel az őt figyelő kölyök kutyushoz – Miért ver a szívem olyan gyorsan, mikor a közelében vagyok? Miért ő? – döntötte a fejét Maci fejének. – Miért J...

🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹

Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok!

Várlak vissza! : )

Képek: Pinterest

Dal: BTS - Young Forever