A történetet a blogomon kezdtem el, de úgy döntöttem itt folytatom. (Többen rátalálnak) ❣️
§
Napsi életét a munkájának szenteli, ám minden megváltozik, mikor egy kisbusz begördül és megáll a szomszéd ház el...
A fiúk és én is keményen dolgoztunk, az elmúlt 3 hétben. Alig láttuk egymást, csak köszönni volt időnk. Viszont Kevinnel feltűnően többször találkoztam, többször volt nálam és ebédelt velem. Aznap is nálam volt és éppen ebédet készítettünk. Bekapcsoltam a hifit, amin teljes hangerőn szólt a zene, közbe mi a konyhában próbáltunk összedobni, új recept alapján egy sütit. - Azt ne úgy - nevetett Kevin. - Azt írja, hogy óvatosan keverd össze. Nézd meg mit csináltál. Minden tiszta tojás lett. - mutatott az asztalra, amin csak pár csepp tojásfehérje volt. - Ne csesztes, inkább segíts - nyújtottam ki rá a nyelvem és elé tettem a keverő gépet és az alkatrészeket amiket össze kellett szerelni. Kevin mérnöki szemekkel mérte végig a gépet, majd egy picit kidugta a nyelvét ajkai közül úgy kezdte el össze rakni a gépet. Elkezdtem kuncogni rajta, mire felkapta fejét és bambán rám nézett, amitől még jobban elkopott a nevető görcs. - Min nevetsz? - kérdezte és letette a kezében lévő alkatrészt. Elkezdett felém közeledni és kezét belemártotta a lisztes tálba. - Napsi, ha nem hagyod abba, megdoblak! - fenyegetett, de én nem tudtam komolyan venni. Lendült a keze és a liszt a hajamon és a ruhámon landolt. - Héj! Nem ér! - nevettem és én is markomba fogtam egy adagot. Kevin hirtelen előttem termet és megfogta liszttel teli kezemet. Lefagyott az arcomról a mosoly. Máshogy nézett rám, mint eddig. Szeme a számat fürkészte és megnyalva az ajkát, közeledett felém. - Nagyon szeretem őt, de csak mint egy barátot. Semmi több. - El akartam lökni magamtól, de erősen tartott. Kelepcémből a csengő mentett meg. Kevin zavarodottságát kihasználva ellöktem magamtól és az ajtóhoz rohantam.
Kinyitva a hét fiú állt velem szemben, nagy mosollyal az arcukon. - Sziasztok - mondtam mosolyt erőltetve az arcomra. Bentről csörömpölés hallatszódott én pedig idegesen pillantottam hátra. - Vendéged van? - kérdezte Tae. - Visszajöhetünk később is. - Nem szükséges. - Kevin jelent meg mögöttem és lépett ki mellettem az ajtón. - Éppen indulni készültem. - nézett rám szomorú mosollyal. Felemelte kezét és a hajamat megsimítva, lesöpörte róla a lisztet. - Majd hívlak. Sziasztok. - sétált el gyors léptekkel. Végig néztem, ahogy bemegy házába, majd utána fordultam oda, a zavarodott fiúk felé. - Csak nem? - pislogott szaporán Jin. - Ti ketten? - húzogatta szemöldökét Hobi - Együtt vagytok! - ez nem kérdés volt. Jungkook a szemembe nézett, de semmit nem tudtam kiolvasni tekintetéből. Meg sem várva a magyarázatot meg fordult és be ment a házukba. - Mi nem vagyunk együtt. Félre értitek! - mondtam kétségbeesett hangon a még mindig engem bámuló hiányos csapatnak. - Oké. Ha te mondod, elhisszük. - bólintott Jimin. - Amúgy, mit kerestek itt? Nem dolgoznotok kéne? - Szabad napot kaptunk a maradék hétre és arra gondoltunk, elmennénk egyet kirándulni. Eszembe jutott, hogy te is sokat dolgoztál mostanában és rád férne a pihenés. - húzta ki magát Tae. - Nem is neked jutott eszedbe. - bökött társa oldalába Jimin. - Jungkook vetette fel az ötletet, hogy mi lenne ha elhívnánk. - Ez nagyon kedves, de biztos zavarnám a pihenéseteket. - Nem, dehogy zavarnál. Sőt, ha nem jössz, el leszel rabolva és egy zsákban fogod végig utazni a Balatonhoz vezető utat. - vágott közbe Yoongi. Nagyokat pislogva meredtem rá, hiszen elég hihetően adta elő. - Azt hiszem, akkor muszáj lesz mennem. Mikor indulunk? - a fiúk összepacsiztak és ujjongtak sikerüknek. - Három óra múlva indulunk. Pakolj fürdőruhát, lesz medence a szálláson és, ha meleg a tó vize, oda is lemegyünk pancsolni egyet. Amilyen gyorsan tudtam, úgy dobáltam be a ruhákat a kisbőröndömbe, majd eszembe jutott, hogy kutyám nem maradhat egyedül, ezért átfutottam a fiúkhoz. Nam nyitott ajtót, majd biztosított arról, hogy Maci is jöhet velünk, és a kisbuszba is befér mellénk. Boldogan mentem vissza, hiszen ez nagyon figyelmes volt tőlük, hogy így gondoltak rám és kis társamra is. Izgatottan mentem ki az ajtón és zártam be magam mögött.
A fiúk már pakolták befelé a bőröndjeiket az autóba, amikor oda gurítottam az enyémet is. - Hali - le sem lehetett vakarni arcomról a mosolyt. Bepillantva a kisbuszba, mindenki izgatottan várta, hogy elinduljunk. - Rakd be a cuccokat és szálljatok be Macival hátra. - mondta Jin, aki a sofőr mögötti sorban ült Nam-ma és Yoongi-val. Mögöttük Jimin, Tae és Hobi ült akik elkezdték tervezni szivatásaikat a négy napra. Leghátul, Jungkook foglalt helyet, mellette az én helyemmel. Hátradöntötte fejét és elzárkózva a világtól becsukott szemmel zenét hallgatott. Beszálltam és Maci pórázát fogva, elindultam a kijelölt helyem felé. Nam becsapta az ajtót mögöttem, amitől betoji szőrös barátom, felugrott az ülésre, ezzel magával rántva engem is, egyenesen Jungkook ölébe. Barna szemeit kinyitotta és úgy nézett rám, hogy beleborzongtam. - Ha nem vigyázol, a következő napokban, többször is fogsz ilyen helyzetbe kerülni és borzongani tőlem. - leheletét éreztem nyakamon és nem is kellett ránéznem, hogy tudjam, önelégült mosolya ott virít az arcán. Felpattantam öléből, ami miatt bevertem a fejem a tetőbe. Felszisszentem, majd lehuppantam helyemre. Jungkook kuncogott mellettem. - Azt hiszem még sem lesz olyan unalmas. - morogta. Felé fordultam, hogy kérdőre vonjam az előbb elhangzott mondatért, de Jungkook lehunyt szemmel döntötte fejét az ablaknak. Nagyot sóhajtva, én is bedugtam a fülembe zenémet és összeborzoltam lábamnál helyet foglaló kutyusom szőrét. Néhány perc múlva elindultunk én pedig unottan kémleltem a tájat az ablakon keresztül. Tekintetem akaratlanul elkalandozott a mellettem szunyókáló fiú arcára. - Milyen ártatlannak tűnik. - Alaposabban szemügyre vettem arca minden egyes milliméterét és megmosolyogtam, gyermeki mégis férfias megjelenésén. Halkan előre hajoltam és megkocogtattam Tae vállát, aki Oroszlánkirályt nézett laptopján.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Tae, mennyi ideig utazunk? - egy ideig zavarodottan nézett rám, majd mutató ujját felmutatta, hogy várjak és előre hajolt Nam-hoz, hogy megkérdezze, meddig fogunk utazni. Nam is elgondolkozott egy pillanatig, majd előre fordult és megkérdezte a sofőrt. - Na ezt nevezem én megszervezett utazásnak. - kuncogtam leghátul. - Körülbelül másfél órát. - fordult vissza Tae. - Oké köszönöm. - hátra hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Pár perc sem telt el, és az autó ringatózása, és a mellettem ülő nyugtató szuszogása elaltatott.
🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹🌹
Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok! Ne felejts el csillagozni⭐🌟 Várlak vissza! : )
