BTS a szomszédom?

6. Rész

Mikor kinyitottam a szemem éppen egy ház előtt parkoltunk le. Fejem, Jungkook vállán pihent, aki még mindig az ablaknak dőlve aludt. – Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? - Ő is kinyitotta szemét és mosolyogva nézett rám.
- Gyerekek megérkeztünk. – fordult hátra Yoongi. Tae, Hobi és Jimin feltépték a kisbusz ajtaját és berohantak a házba. Én is erőt vettem magamon és kikászálódva nagyot nyújtóztam.

Amikor megpillantottam a nyaralót nem hittem a szememnek. Egy két emeletes, medencés csoda tárult elém. Hátul volt a medence, mögötte pedig egy kis ösvény vezetett a kerten keresztül a Balaton partjához.
- Hű. Ez nem nyaraló, hanem palota. – államat még a földről kapargattam össze, mikor Jungkook mellém állt és ő is felnézett a házra.
- Nem rossz. – mondta, katonai hátizsákját vállára dobta, kezébe vette a fényképezőgép táskát és nagy léptekkel besétált.

- Pff. „Nem rossz”. Képtelen értékelni a dolgokat. – puffogtam magamban.
- Na mi az Napsi, te nem jössz? – Jin állt meg mellettem és gyengéden meglökött az ajtó irányába.

Beérve, már egy teljes csatatér alakult ki, hogy ki kivel és melyik szobába aludjon 4 napig.
- Szoba beosztás! – kiáltotta el magát Nam. Mindenki nevét belerakták Yoongi kalapjába.
- Első szoba 2 személyes. – irányította Nam a húzást.
- Nam? Hány szoba van? – kérdeztem, előre félve a választól. Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek a nyaralásnak, de nem számítottam rá, hogy valakivel egy szobán kell majd osztoznom. Egyedüli lány létemre, elég kellemetlen lenne.
- Összesen négy szobánk van. Mindegyik szobába két személy fér el. Három szobában francia ágy van, az utolsóban pedig két egyszemélyes.
- Srácok, arra nem gondoltatok, hogy én külön aludnék? – kérdeztem enyhén sápadtan. Nem is az volt a bajom, hogy egy szobába kell lennem egy fiúval, hiszen addig amíg bátyám el nem költözött egy szobában aludtunk. Nincs új amit mutathatnának. Inkább attól tartottam, hogy kivel leszek egy birodalomba osztva.
- Sajnálom Napsi. Amikor kibéreltük, nem számítottunk plusz egy főre.
- És a sofőr? – kérdeztem,  hiszen ő sem aludhat az autóban.
- Ő már hazament. – kipillantva,  tényleg nem állt már ott a kisbusz. Nagyot sóhajtva beletörődtem sorsomba.
- Rendben, de aki velem alszik az, ha hozzám ér éjszaka, nem éri meg a reggelt. És az egyszemélyes ágyas szobában alszunk. – szögeztem le a feltételeimet. Ezzel elindult a sorsolás.

Jin és Hobi kapta az első szobát, Nam és Tae a másodikat. Yoongi ment a harmadikba és már csak Jimin és Jungkook maradt. Az egyikük lesz az én szobatársam. – Jimin, Jimin, Jimin—fohászkodtam magamban.
- Yoongi szobatársaaaa – húzta az időt Nam. Tae dobpergést imitált és térdét csapkodta. – Jimin.  – ahogy kimondta a nevét, éreztem, hogy kifut a vér az arcomból és minden elkezdett lelassulni körülöttem. Láttam, ahogy az újdonsült szobatársak egymás nyakába borulnak, Tae rám és Jungkook-ra mutogat, Hobi fetreng a röhögéstől, Nam és Jin bocsánat kérően pillanatnak rám. Jungkook...  Jungkook összeszűkült szemekkel nézett engem, majd vállát megrántva elindult felfelé a lépcsőn.
Miután mindenki lenyugodott, elfoglaltuk a szobáinkat.