A történetet a blogomon kezdtem el, de úgy döntöttem itt folytatom. (Többen rátalálnak) ❣️
§
Napsi életét a munkájának szenteli, ám minden megváltozik, mikor egy kisbusz begördül és megáll a szomszéd ház el...
Hagytam hogy a fiúk kicsit együtt legyenek. Tudom ők szerették volna, hogy velük jöjjek még is néha úgy érzem, nem itt van a helyem. Megfogtam Maci pórázát és elsétáltam vele. Gondolataim az elmúlt napok, hetek körül jártak. Végig sétáltam a parton, majd egy kiálló sziklánál leültem. Kutyám rögtön mellém telepedett és fejét ölembe hajtotta. Puha szőrét simogattam, közben a naplementét figyeltem, ahogy a sárga a piros és az arany színei verekednek, hogy melyik legyen a dominálóbb.
Szemem előtt Jungkook jelent meg. A csokoládé barna szemei, ahogy néha rám pillant. A mosolya, amikor megfeledkezik önmagáról. Miért vált ki belőlem ilyen érzést? Közelebb hajoltam Maci fejéhez, aki szemét lecsukva hallgatta panaszkodásom.
-Mit csináljak Maci? Miért ver a szívem olyan gyorsan mikor a közelében vagyok? Miért ő? – döntöttem a fejem kutyusomhoz. – Miért J... – Maci hirtelen elkapta a fejét és fülét hegyezve nézett mögém. – Mi a baj? – fordultam hátra, majd megláttam a félénk közeledő alakot. Szemembe a lebukó nap sugarai sütöttek, így nem tudtam beazonoítani valójában ki is az.
Maci beleszippantott a levegőbe, majd heves farokcsóválásba kezdett. Szemem elé raktam kezem, ezzel kitakarva a napot. Az alak személyt öltött. – Jungkook? -Szia – mosolygott – gondoltam megkereslek, mert indulnánk vissza. – közelebb mentem hozzá és megálltam vele szembe. Jungkook lehajolt és óvatosan beleborzolt szőrgombócom szőrébe. -Oh. Köszönöm. – le néztem kezére, amibe a fényképezőgépet szorongatta. – Mit fotóztál? -Gondoltam megnézem a naplementét. Gyönyörű. – nézett a szemembe. Elpillantott mellettem, majd le a kutyára, utána rám. Szemében lattam, támadt egy ötlete. – Lennétek a modelleim? -Hogy mi? -Macival. Olyan kapcsolatotok van, amit szeretnék megörökíteni. – Hirtelen lehajolt a kutyához. – Maci benne vagy? – tartotta a kezét egy pacsira. Kutyám, mintha összebeszéltek volna nyújtotta a mancsát. – Akkor, menjünk. – kacsintott rám. -Áruló – suttogtam bohém szőrcsomómnak.
Jungkook teljesen beleélte magát. Mintha egy kisgyereknek nyalókát adnának. Ide oda szaladgált, bármit megtett, hogy nevessek és jól érezzem magam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyik képnél annyit mondott, hogy csak üljünk le Macival és nézzük a Balatont. Ahogy kérte elhelyezkedtem. Vártam, hogy kattintson, de egyszer csak mögém lépett és hajamhoz nyúlt. Lehajolt hozzám, illata megcsapott. Fülem mögé tűrte kiálló tincsemet, majd nagyot sóhajtott és vissza lépett. A nap már egyre mélyebbre bukott. Ahogy a nap, úgy a hőmérséklet is egyre lejjebb kúszott és egyre hűvösebb lett. Rajtam csupán egy nyári ruha volt így megborzongtam a hűvös levegőn. Hirtelen melegséget éreztem magamon. Jungkook letelepedett mellém és pulóverét rám terítette. Kínos csendben szemléltük a játszó színeket. Éreztem tekintetét arcomon, de én szigorúan csak előre néztem.
-Szép! – szólalt meg hírtelen. -Mi? – kérdeztem meglepődve. -Hát őőő - pislogott szaporán majd fejét a tó felé fordította – szép ahogy a nap aranyhidat formál a vízen. -Ühüm. Igen... – hümmögtem valamit. Ismét kínos csend telepedett le közénk -Igazából nem. – mondta határozottan – Figyelj Napsi! Én.. nem.. Én – vett egy mély levegőt és újra neki kezdet – Én – elakadt egy ismerős hang hallatán. -Jungkook! Napsi! Végre megvagytok! – szaladt oda hozzánk Tae. - Mennünk kéne, mielőtt még ránk sötétedik.
Jungkook kimeredt szemmel nézett rám, majd lehajtotta a fejét és felállt mellőlem. -Megyünk. – mondta és nagy léptékkel eltávolodott. Megfogtam kutyám pórázát és én is felálltam. Vállamról lekaptam a pulóvert és a karomra hajtottam. -Valami rosszat mondtam? – kérdezte Tae nagy szemekkel. -Dehogy is Tae. Köszi, hogy jöttél megkeresni. – mosolyogtam rá. Rögtön vidámabb lett és kikapva a pórázt a kezemből, kajla kutyusommal futott végig a parton.
A visszafelé út csendesebben telt. Tae, Jimin és Hobi ment elől, mögöttük én Jin-nel és hatunk mögött Yoongi, Nam és Jungkook.
-Utolsó éjszakánk itt srácok – lépett be a kapun Nam. Fáradtan lépkedtünk fél a lépcsőn. Másfél óra múlva mindenki szobájába pihent. Ágyamon feküdve intéztem néhány emailom, amikor csapódott az ajtó. Felemeltem a fejem. Jungkook derekára csavart törülközőben, haján vízcseppekkel lépkedett bőröndjéhez. Leült az ágyra és előhúzta alvó mackónadrágját. -Ezt... megtudnád oldani kint? – visszafordítottam a fejem a gépem felé. Nem mondott semmit, csak felállt és kimenet. – Ha te tudsz ilyen érzéketlen lenni... akkor én is. – mormogtam magamban. Megfogtam a parton kapott pulóvert ésmérgesen bőröndöm aljára hajítottam.
Vártam. Sokáig vártam, hogy visszajöjjön, de nem nyílt ki az ajtó újra. Egy idő után álomba zuhantam. Halk motoszkálás, egy ajtó csukódás. Nem az ő agyához megy. Végig simít hajamon és halkan suttog. Szemeim szorosan tartom, nehogy észrevegye hogy fent vagyok. -Nem tudom hogy és mikor... de tetszel. Nagyon. Viszont otthon van egy lány, akit el kell vennem... Sajnálom!
🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀🥀
Kérlek, hagyj magad után nyomot. Építő kritikát tárt karokkal fogadok!
