Fúj ,De Gyülöllek!

börtön túli élet

-na hogy hívják azt a barátnődet aki két napig ült a sitten a te átkozott testvéreddel?-kérdeztem Ellát ,miközben hátra dőltem a kanapémon.
-Már hallotam az egészet.-felelte én pedig elmosolyodtam.
-Szülők mi?-kérdeztem a telefonba.
-Igen,bár amúgy is észre vettem volna ,ha a legjobb barátnőm és a testvérem két napig nem jelentkezik .-mondta én pedig felnevetve be kapcsoltam  a tv.
-Hát ja. És egyébként mizu van Londonba?-kérdeztem kíváncsian.
-Semmi . Össze jöttem Andyvel.-mondta könnyedékenyen én pedig felhorkantorram.
-Aha semmi. Azta kurva de ,hogy?-lepödtem meg.
-Hát könnyen. Elmondtam neki ,hogy többet érzek iránta erre ő megcsókolt és mondta ,hogy ő is.-ezen elmosolyodtam és elképzeltem Ellát és Andyt a Big Ben előtt állva egymásnak szerelmet valva. Kétség kívül aranyos páros lesznek.
-Velem ilyen miért nem történik meg?-kezdek el siránkozni .
-Mert te túl le vagy kötve a bátyámmal. Annyira szívjátok egymás vérét ,hogy észre sem veszed mikor egy -egy fiú éppen randira hív-sóhajtott fel.
-Ez kamu!-jelentettem ki.-Nem szoktak elhivni.-rázom meg a fejem ,még úgy is ,hogy tisztába vagyok vele ,hogy ő ezt nem lássa.
-Vagy csak nem veszed észre.-kuncogott fel.
-Biztos-hagytam rá.-Egyébként mikor fárad haza a nagy segged?-kérdeztem még jobban elterülve a kanapémon.
-Hé nem is nagy! Egyébként csak téli szünetekben-felelte én pedig lesápadtam.
-Na ne már!-kezdtem el hisztizni.
-Na de már. Csak téli szünetben van elég időm. Addig úgy is el leszel foglalva te is az egyetemmel.-mondta én pedig egy elfogadó sóhajjal nyugtáztam ,hogy még két hónapot kikell bírnom Ella nélkül .
-Most mennem kell ,feltakarítani a wc-t valaki belehányt.-felelte én pedig elköszönve tőle leraktam a telefont.

Ellával gyerek korunk óta legjobb barátok voltunk. Szinte a  minden napokat együtt töltöttük. Ő volt teljes mértékben a nagy nővérem akiként,mindig példaképként nézegettem. És igazából soha se számított köztünk az a 2 év korkülönbség. Ez a tartós kapcsolat miatt ami örök kötelékként fűz minket egybe,kellet meg ismernem az öccsét . A jól ismert Markot. Bár ez a kapcsolat egy bizonyos pont miatt kissé meggyengült mikor Ella úgy döntött ,hogy abba hagyja az egyetemet és elmegy Londonba dolgozni.  Ezzel kábé mindent megnehezített és az öccse is rám szállt még jobban ,mivel így már nem volt ki elintéze ,mikor szivatott. Azóta már mi is bekerültünk egy egyetemre  Markkal és így várjuk minden egyes nap ,hogy Ellával találkozhassunk.

Hétfő
Utáltam ,hamar felkellni. Utáltam ,tükőrbe nézni. Utáltam reggelizni. Utáltam öltözködni. Utáltam előadásokra bejárni. De legfőbb ként utáltam a hétfőt.

Jó egyébként minden napot de ma tényleg a véghataromon voltam. Most ,komolyan? Kiszerett volna a szabadulása után egyből tanulgatni. Szinte még pihenni sem volt időm ,mivel az egész  hétvégémet a hülye börtönbe töltöttem se könyvek,se filmek nélkül.
De a kötelesség az kötelesség és megígértem a szüleimnek ,hogy nem fogok lógni ezek után az egyetemről.
Ahj a francba ,minek ígértem meg nekik? Jó mindegy amiről nem tudnak az nem fáj nekik. Dőltem hanyat az ágyamon kényelembe helyezve magam. De ennek folytán egy rossz lelkiismeret furdalás tört rám és azonnal felültem az ágyamrol majd a szekrényemnek vettem az irányt. Inkább az előadások ,mint a kínzó büntudat...