Fúj ,De Gyülöllek!

szabadság

-Hé Woots!-hallottam meg a hátam mögül egy ismert utálatos hangot ,mikor a szüleimmel éppen a bíróság parkolójába tartottunk. Márk szavára az egész csonka család megállt és hátra fordulva vizslata a fiú jelenlétét.
-Igen?-húztam fel undorodva a szemöldökőm ,miközben a fiú leszállt a motorjáról és levette a sisakját.
-Úrsiten,fiam. Gyönyörű egy járgány-felelte apám miközben az eszközhö lépett és őt most már az teljesen lekötötte.
-A rendőrségi cuccoknál hagytál valamit.-mosolyodott el gúnyosan miközben anyám és az én társaságomhoz lépett majd kihúzott a zsebéből egy kotont.

Anyám szemöldöke azonnal az égbe szaladt én pedig alig bírtam kiállni ,hogy megne folytsam Markot.
-Ez ,nem az enyém ,tudod én nem használok ilyesmiket.-néztem rá szúrós szemmekkel.
-Majd akkor megtanítom ,hogy kell használni.-kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében ,anyám pedig zavartan ellépkedett inkább onnan..
- Kussolj el vagy fel dugom a seggedbe azt a kurva kotont-léptem egy kicsit közelebb hozzá.Mire ő felröhögve megfogta a kabát zsebemet és bele rakta a tárgyat .
- Azt nem neked kell-sútogta majd az apám mellé lépet.

-Nem akar menni vele egy kört?-kérdezte miközben szájában csattant egyet a mentolos rágója. Persze ,a szüleimnek mindig benyalta magát ,engem meg a sírba vitt azzal a nagy pofájaval. Talán jobban tettem volna ,ha lefizetem Bobot...
-De!-felelte apám örömmel. Én pedig fintorogva néztem a jelenetet ,ahogy apám felül a motorra és átveszi Markától a sisakját.
-És én ,hogy fogok így bejárni az előadásaimra?-kérdeztem mérgesen anyámat.
-Majd te azt szépen megoldod a magad módján. Nem adjuk ilyen apróságok miatt vissza a kocsit.-rázta meg a fejét én pedig lebigyesztettem az ajkamat.
-Gyalogos lettél?-vigyorogott Mark mikor már megint a mi társaságunk között olálkodott.
-Ne hallgatóz-szóltam rá de anyától csak egy mérges nézést kaptam. Most komolyan ezek ,hogy szerezhetik ezt a dögött?
-Jaj szívem!-szaladt oda anyám a motorhoz és apámhoz mikor apám rosszul tette a fejére a sisakot.
-Mondanám ,hogy örömmel elviszlek de tudod az nem szívből jönne.-felelte mellettem a fiú.
-Hálistennek ,ne is mond.-ráztam még a fejem.
-Jaja ,még a végén ,mindennap kukkolhatnál .-húzta mosolyra a száját.
-Az teljesen véletlen volt. A beszélgetés miatt lendültem oda. Ha szándékosan tettem volna szerítem most éppen az ereimet vágnám arra várva ,hogy vigyenek a pokolba.-ezen felröhögött én pedig lesajnálóan néztem rá.
-Komolyan gondoltam-mondtam.
-Persze-legyintett.- De ,ha máskor megakarsz bámulni ,csak szólj.-felelte.
-Mintha egy hímprostit hallanák-mondtam felnevetve.

Majd a szüleim felé fordultunk mikor apa vissza ért . Mark pedig oda sétált és elvette a sisakot majd fölszált a járműre
-Mr és Mrs Woots-biccentett egyet neki.
-Rebeka-pillantott felém.-Óvatosan !-vigyorogott el a kabát zsebem felé bólintva amibe még mindig a koton volt. Én pedig mérgesen megráztam a fejem.
-Dögölj meg!-ordítottam neki nem foglalkozva a szüleim jelenlétével . A fiu fel röhögött majd elhajtott onnan.

-Nem értem Rebeka miért kell ilyen szemétnek lenned Markkal. Olyan rendes fiú.-felelte anyám miközben beültünk a kocsijukba.
-Hogy én vagyok a szemét? Az a vadparaszt belecsempészet minden szart a cuccaim közé.-mondtam a hátsó ülésen mérgesen ,mire a szüleim csak megrázták a fejüket.