álljunk csak meg egy pillanatra

4.3K 159 0
                                    


Álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy a francba telhetett el ,ilyen hamar ez a hátra lévő egy hét.? Hiszen még jól emlékszem ,hogy múlt hétfőn mindent tisztába tettem az agyamban és elhatároztam ,hogy szerdán megkeresem az út levelemet aztán pedig csütörtökön be pakolom a holmijaim. De most pedig? Itt állok péntek este fel-le futkározzva a házban ,keresve minden olyan dolgot aminek már rég készen létben kellet volna lennie.

A személy igazolványomat is megkéne keresni de nincs kedvem feltúrni a táskámat amiben egy egész cirkusz található. Az eddig keresettek között csak is a repjegyem van meg .Ami igen csak hasznos azonban még hasznosabbnak bizonyulna az útlevelemmel és néhány személyes kártyával.

Mikor hétfőn mindent elrendeztem a fejembe nem hittem volna ,hogy ilyen gyorsan elfognak telni a napok. Azonban most ahogy vissza tekintek az elmúlt hétre,hát.. szokásos volt csak minden felgyorsítva.
Reggelek,suli, Markkal lévő szívatások , otthon ,alvás . És ez ment minden egyes nap ,egészen péntekig ,vagy is máig. Amikor is már véglegesen nem mentem be az egyetemre és otthon maradva készítettem volna fel magam a utazásra és a további dolgokra. E-helyett pedig itthon güriztem és próbáltam mindent a magam kis összecsapott módján összerakni amikor is csengettek az ajtón.

-Egy pillanat és megyek!-guggoltam fel a dohányzó asztal mellől ahol éppen az egyik okmányomat kerestem . Majd érdeklődve lépdeltem a meleg, padló fűtéssel rendelkező márvány kővön és a bejárati ajtó előtt megállva ,a biztonság kedvéért a kukucskálot használva először. Ahol azonnal kitágul a pupillán ahogy megpillantom Markot.- Mi a francot keress itt? -kérdezem magamba majd nyelve egy nagyot kinyitom az ajtót. Remélem nem arra készül ,hogy megint beszivasson valamivel mert akkor én kinyirom.
-Miva?- nézek rá flegmán mire ő kérdőn felvonnja a szemöldökét. És jobban végig mér ,ezért alkalmam nyúl arra ,hogy én is ezt tegyem vele. Látszik ,hogy nem rég lehett fodrásznál ugyan is barnás  haja kicsit meg van  vágva. A borosta kezdeménye sincs az arcán. Szemei olyanok mint a cukor,bele nézzél tudod ,hogy fájdalmat okoznak és csak károsítanak még is kívánod a jelenlétét. Szája kissé elnyilik attól ahogy rám pillant ,mintha meglepődne a jelenlétemtől pedig még is csak ő saját akaratából jött ide hozzám. Azonban amint meglátom a bőröndöt a kezében már nekem is elnyilnak az ajkaim.
-Te még nem vagy kész?-lesz hirtelen mérges én pedig kétségbe eseten nézek rá. Oh ,te Jó ég! Úgyse nem véletlenül szombat van péntek helyet? Mert akkor én itt helyben kinyírom magam .
-Mi,de-de ,nem péntek van?-nézek össze vissza amerre csak a szemem lát és próbálom a telefonomat előkotorászni a pizsama ,selyem rövid nadrágomból ami természetesen nincs ott.
-Csak vicceltem. Na engedj be-horkant fel majd beljebb akarja tuszkolni magát rajtam keresztül de én azonnal megtámasztom a két karomat az ajtó két gerendáján és úgy nézek le rá. Eléggé pipa lettem miatta ugyan is majdnem szívin fartust kaptam.
-Ide te biztos nem jössz be- adok ütemet a lábammal miközben próbálom minden egyes részt elrejteni az ajtóból. És mindent erősen fogni nehogy bejusson.
-Jó kis pizsama ,na engedj be szépen -tereli el a figyelmem a selyem ruha dekoltázsára pillantva. Te jó ég!  Majd lecsusztattva a kezemet a fáról igazítom meg a felsőmet mire ő hirtelen mozdulattal belép a házba.  Tényleg jó lenne már rá guglizni mennyi szabadság vesztést is ér ha kinyirom ezt a férget. Mert lehet bevállalom ,ha csak pár évet kell narancs naciba tőltenem.

-Mi ért álítasz be este tizenegykor egy kibaszott nagy bőröndel? Mikor ha jól tudom ,holnap indulunk. És a reptéren találkozunk!?-zárom be az ajtót majd megállok a már kényelemben helyezkedő férfi felett aki rágutva egész testét a francia ágyamra kapcsolatja a tv-met a hozzá tartozó távírányítóval.
-Lassan már szombat van bébi. Gondoltam majd akkor inen indulunk ,úgy is már vagy két óra múlva a reptéren kéne lennünk.-emlékeztett ,hogy hajnal kettőkor indul a Londoni járat..
-Nincs valami popcornod?-nézz fel rám ,vigyorogva ugyan is pontosan jól tudja ,hogy kínozz a bunkó viselkedésével.
-Fúj de..-kezdtem volna már bele a jól megszokott mondatba amivel minden egyes vitát zárok de ő helyette bele szólt.
-Tudom ,fúj de imádsz.- ásít egy nagyot. Gyülölőm!

Fúj ,De Gyülöllek!Where stories live. Discover now