Menedék (CP ff)

3. Óra indul

Szemben ültem a fotelban a három vendégemmel, akikről mint kiderült, "proxyk", azaz Slenderman közvetlen csatlósai. Többet nem nagyon mondtak, de abban a helyzetben ez engem sem zavart. Ezer más fontosabb kérdésem volt.

Toby középen foglalt helyet. Kezeit tördelve, kicsit zavartan fészkelődött, mintha a megfelelő szavakat keresné. Bal oldalán Hoody babrált a kamerájával. Egyáltalán nem foglalkozott társa zavartságával vagy a helyzettel. Nála már csak Masky volt lazább. Fehér maszkját feljebb tolva, hátradőlve bagózott, a lábait pedig keresztbe téve pihentette a dohányzóasztalon.

-Szóval. - vett egy mély levegőt Toby. - A n-neved Faith Artmenson.

Bólintottam.

-16 éves vagy. - ismét bólintottam.

-E-ez a ház pedig a-

-Na jó, ebből elég! - Masky elnyomta a cigit az asztalon lévő kis üvegtálkában és előredőlt. - Slender mit mondott, mi a feladatod?

-Szá-szállásoljam el a szövetségeseit.

-Ne dadogj, te nem vagy Toby! - úgy beszélt velem, mint a főnök a beosztottjához, amikor éppen leszidja valamiért.

-Masky, hagyd, majd beszélek én! - tette le a harmadik a kameráját. - Azt elmondta, hogy honnan fogod tudni, kit engedhetsz be?

-Azt mondta, vannak rá képességeim, hogy megérezzem.

-Amikor jöttünk, voltak?

-Hát, először megijedtem, de aztán valami azt súgta bennem, hogy nincs mitől félnem és nyissak ajtót. Ez az lehetett? - néztem rá bizonytalanul.

-Elképzelhető. Egyéb képesség?

-Nem tudok róla.

-V-valaminek kell m-még lennie, meg k-kell magát véde-enie a vadabb gyilkosok-k-kal és a t-támadóival szemben.

-Ja, de az lehet, hogy csak akkor fog megmutatkozni, amikor szüksége lesz rá.

-Egy ideig valakinek vele kéne maradnia. - javasolta Masky, rágyújtva egy másik szálra. - Csak amíg nem önállósodik.

-É-értem a célzást. - nyögte unottan. - Mo-ondjátok meg a mesternek, h-hogy egy-két hé-étig itt maradok.

-Akkor ezt megbeszéltük. - állt fel a fotelról és Hoodyval a nyomában a hátsóajtóhoz ment. - Majd valamelyikünk hoz neked pár tiszta göncöt délután vagy este felé.

Az utolsó mondatot már a küszöbön túlról mondta. Az ablakból még láttam, ahogy a két srác lazán átlendül a kerítésen és kényelmesen távolodnak a háztól.

Tobyra pillantottam. Szegénnyel nagyon lekezelően bánnak, de fogalmam sincs, hogy miért. Az egy dolog, hogy dadog meg néha összerándul a teste, de emiatt senkit sem lehet utálni. Mondjuk, ezt lehet csak én gondolom így.

-Hát, ha már itt ragadtál, - fordultam hozzá. - nem segítenél kitakarítani azt a szobát?

-Dehogynem.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Toby levette a szájmaszkját és a szemüvegét, mielőtt nekiláttunk volna a munkának. Őszinte leszek, egyáltalán nem néz ki rosszul. Mogyoróbarna haja kócosan hullott csillogó szemeibe. A szája bal széle le volt ragasztva egy seb miatt, de ez egyáltalán nem zavarta őt a mosolygásban vagy a nevetésben.

-Te mióta szolgálod Slendermant? - kérdeztem az ágynemű felhúzása közben.

-Pár éve, m-mióta rám talált az e-erdőben. - válaszolta a padlót söprögetve.