Menedék (CP ff)

4. Az infóteremben

Az egész osztály elnémult, amikor megláttak. Az öt fős társaság, akikkel kimentem az erdőbe falfehérre sápadt és lehajtotta a fejét, mindenki tekintetét gondosan elkerülve. Visszhangzó lépteimen kívül semmi mást nem lehetett hallani, ahogy hátra mentem az ablak melletti saját kis padomhoz.

Próbáltam nem törődni az osztálytársaim rám tapadó tekintetével, de nem volt könnyű. Mindig is utáltam, ha néztek vagy ha több ember előtt kellett beszélnem, például szóbeli feleleteknél. Szerencsére pár perc múlva - ami évszázadoknak tűnt - újra kezdődött a csevegés, de már csak suttogva, nehogy meghalljam. Kicsit kíváncsi voltam, mit suttognak rólam, de jobb volt, hogy nem hallottam. A sutyorgást végül az osztályfőnök, Mrs. Ameree törte meg.

Kihasználva, hogy az első óra osztályfőnöki, elhasaltam az asztalon és a tegnap este eseményeibe merültem. Clockwork tényleg nem maradt sokáig, csak letusolt, a film közben evett még egy-két szendvicset, közben mesélt kicsit múltjáról, merre járt már és nagyjából hány emberrel végzett, én pedig őszinte érdeklődéssel hallgattam és osztottam meg vele az én történeteimet.

-És m-miben kell segítened Jeffnek? - vágott közbe a beszélgetésünkbe. A bosszús arckifejezése és a szokottnál mélyebb hangja elárulta, hogy mennyire nem tetszik neki az, amire a lány vállalkozik.

-A legutóbbi esetnél későn vette észre a riasztót és üldözőbe tudták venni. Odamegyek elterelni a kopók figyelmét, addig ő le tud lépni.

-És ha téged kapnak el? - kérdeztem.

-Nem tudnak, túl gyors vagyok nekik és rejtőzésben sem vagyok utolsó. Eddig mindig leráztam őket és ez most sem lesz másképp.

-A-azért legyél óvatos. Azt hallottam, ho-ogy már be akarják vonni Jeff ha-ajtóvadászatába a katonaságot.

Clockwork felvonta a szemöldökét, majd nevetve a fejét ingatta.

-Ugyan már, két éve is ezt mondták, de akkor sem tettek semmit. - abbahagyta a nevetést és valamennyire megkomolyodott. - Tudhatnád, szívem, hogy nem csak utána nyomoznak nagy erőkkel. Itt vagyok még én is, ti is meg még sokan mások, sőt, egyszer alán ezt a menedéket is keresni fogják. Nem fektethetik egyikőnk üldözésére az összes energiájukat, mert akkor a többiekre sem emberük, sem energiájuk nem maradna.

Toby a térdére könyökölt, állát megtámasztotta a tenyerein és alaposan mérlegelte magában Clockwork szavait. Végül egyetértését egy hümmögéssel egybekötött bólintással jelezte.

A Jeffel kapcsolatos téma csak Clocky távozásakor merült fel újra. A lány már az ajtóban állt, pulóvere cipzárját a nyakáig felhúzta, barna tincseit a csuklyája alá rejtette, élelmiszerekkel és vízzel megrakott táskáját pedig a vállára akasztotta.

-Ha minden igaz, Jeff valamelyik nap ideér, úgyhogy számítsatok rá. Én viszont valószínűleg másfelé veszem az irányt, hogy minél messzebb csaljam a nyomozókat.

-T-tehát nem mostanában lá-átlak újra, ugye?

Clocky szemében enyhe bűntudat csillant, ahogy meghallotta a csalódottságot Toby hangjában.

-Igyekszem visszajönni amilyen hamar csak tudok, de ez sajnos nem csak rajtam múlik...

Toby csak bólintott. Erre nem tudott mit mondani, nem is kellett. Csak el kellett fogadnia. A lány egy lágy csókot lehelt az ajkára, rám mosolygott, majd elindult. Toby és én addig néztünk utána, míg el nem tűnik szem elől, aztán mindketten elmentünk aludni.

Amíg el nem aludtam, folyton rajtuk agyaltam. Addig sosem gondoltam, hogy azok, akik képesek bárkit hidegvérrel, parancsra vagy szórakozásból megölni, képesek ilyen tisztán szeretni bárkit is. Csak remélni tudom, hogy egyszer én is megélek egy ilyet...