Menedék (CP ff)

10. - A viskó

Még mielőtt bárki is elkezdené olvasni, szeretném megjegyezni, hogy ez nem csak az eddigi leghosszabb fejezet, hanem a legmorbidabb is. Emellett az is lehet, hogy az ilyen gore részeket túl pontosan vagy nem a legjobban ábrázoltam. Ezt légyszi nézzétek el nekem, eddig még ilyen írásával nem próbálkoztam. Ha viszont tetszik, akkor egészségetekre!

....................................................................................................

-Faith, jól érzed magad?

Úgy ébredtem föl, mint akit leforráztak volna. Mrs. Chester, a matektanárnőm állt előttem csípőre tett kézzel, míg az osztálytársaim próbálták visszafojtani a nevetésüket.

-Bo-bocsánat. – hebegtem.

A tanárnő tekintete megenyhült a keskeny keretű szemüveg mögött és a homlokomra tette a kezét.

-Jó ég, nem csak, hogy nem nézel ki valami jól, még tűzforró is vagy! Szedd össze a könyveidet és menj az orvosiba!

Nem kellett kétszer kérnie. A folyosó csendjét csak a csoszogó lépteim zavarták meg, ahogy a lépcsőforduló felé haladtam. Az iskola legfelső, azaz harmadik emeletéről lementem a földszinten található orvosi szobába. Bekopogtam.

-Gyere!

Bementem és egy fáradt mosolyra húztam a számat. A védőnő fiatal volt, szerintem nem lehetett még harminc se.

-Oh, szegénykém, hát mi van veled? – aggódva a homlokomra tette a kezét. – Már csak ezzel a hőmérséklettel nem maradhatsz tovább a suliban, de mielőtt kiírnálak erről a napról és átküldenélek a körzetihez, azért még átvizsgállak, a biztonság kedvéért. – hadarta. – Ülj fel a vizsgálóasztalra, kérlek!

Szó nélkül engedelmeskedtem minden szavának. Üveges tekintettel bámultam a szemközti falat, mialatt meghallgatta a szívverésem. Annyira fáradt voltam, hogy azt hittem, ott helyben lezuhanok a padlóra és elalszok.

-Rendben, kész vagyunk, visszaveheted a felsődet! – mondta, miközben fürgén az asztalához sétált és elkezdte írni az igazolásomat. – Neved és osztályod?

-Faith Artmenson, 11/B.

-Oh, akkor te vagy az új lány! Hogy tetszik itt nálunk?

-Megvagyok.

-Osztálytársaid milyenek?

Elgondolkoztam a kérdésen. Mondjam el neki, hogy ki nem állhatnak?

-Jó, jó, nem faggatlak tovább! A körzeti rendelő a szomszéd utcában van rögtön a sarkon, a régi kórház mellett, el sem fogod téveszteni. Szia és jobbulást! – mosolygott rám.

Visszamosolyogtam, elköszöntem, aztán elindultam a körzetihez. Nem kellett sokat időznöm, pár perccel az érkezésem után behívtak és egy gyors vizsgálat után kiírtak a hétről, plusz még egy recepttel is megajándékoztak.

Hazafelé menet megálltam azelőtt a hatalmas objektum előtt, ami az egykori kórház lehetett. A fehér falak az elhanyagoltságtól és a kipufogókból kiáradó füsttől szürkére színeződtek, a mocskos ablaküvegek pedig itt-ott betörtek vagy megrepedtek. Akkor ez Jack otthona. – gondoltam. Végülis, nem rossz búvóhely, főleg nem egy hozzá hasonlónak. Az itt talált tárgyakat még tudja is hasznosítani, a hullákat pedig tárolhatja is, ha akarja.

Már éppen indultam volna a gyógyszertárba kiváltani a receptet, de aztán hirtelen megszédültem és összeestem.

------------------------------------------------------------------------------------------------