Menedék (CP ff)

9. - Egy másik éjszaka

Estére Jeff kiürítette a hűtőt, úgyhogy megvártam, amíg elmegy tusolni és elindultam a szomszéd utcai kisboltba.

Az alatt a fél óra alatt, amit az üzletben töltöttem hamar besötétedett. Két zacskónyi élelmiszerrel a kezemben igyekeztem vissza. Haza akartam érni, mielőtt Jeff kiszúrja, hogy egyáltalán elmentem és esetleg ő is elinduljon valamerre. Ahogy elnéztem a nap folyamán, még nem erősödött meg annyira, hogy elengedjem, ráadásul szinte minden hírcsatornán megemlítették, tehát még a rendőrség elől is menekülnie kéne.

Már az utcánkban voltam, amikor észrevettem, hogy a házam előtti utcai lámpa kiégett. Elfogott egy eddig ismeretlen, baljós érzés, amit nem tudtam hova tenni. Mintha még egy hang is megszólalt volna bennem, ami óvva intett attól, hogy oda menjek.

Pár pillanatra megálltam és körbenéztem. A házból kiszűrődött a nappali lámpájának fénye, amit azért hagytam égve, hogy ne keltsek Jeffben gyanút. Minden csendes volt és mozdulatlan, ezért csak a sötétség okozta feszültségnek tudtam be ezt az érzést. Már kiskoromban sem voltam oda a megvilágítatlan helyekért. Nem féltem attól, hogy egy 'szörnyeteg' rámugrik vagy ilyenek, csak nem tetszett nekem.

Lépteimet megszaporázva sétáltam föl a bejárati ajtó lépcsőjén. A zsebemből halásztam ki éppen a kulcsaimat, amikor valaki hátulról a szám és az orrom elé nyomott egy nedves kendőt. Az orromat megcsapta egy bódító, kellemes illat, a számban pedig édeskés ízt kezdtem érezni. A kapálózásom és a szívverésem egyre inkább lelassult, a sikoltozással való próbálkozást is felhagytam. Olyan gyengének éreztem magam, ahogy valami egyre inkább húzott magával hátra.

Ennyi, végem. – gondoltam. Hallottam egy mély, kéjsóvár kuncogást a bal fülemnél. Éreztem, ahogy egy kéz lehúzza a bőrdzsekim cipzárját és rámarkol a mellemre. Nyilvánvalóvá vált, hogy mit akar csinálni velem. Egyedül az adott némi vigaszt, hogy nem leszek magamnál, mikor az a szörnyűség megtörténik.

Mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszméletemet, hirtelen hátrazuhantam. A kloroformos ruhaanyag elkerült az arcomról, én pedig kezdtem magamhoz térni. A szemeimet körbe forgatva, csak havat láttam magam körül. A hangok tompák voltak, de mégis jól kivehetőek voltak egy heves dulakodás zajai.

Abban a pillanatban, amikor nehézkesen az oldalamra tudtam fordulni, valami földet ért előttem. Egy vadidegen, kopasz férfi vérbe fagyott holttestével néztem farkasszemet. A szájából vér csörgedezett, a testén pedig több szúrt seb tátongott.

Hirtelen valaki megragadta a férfi kezét és elkezdte a hátsókert felé húzni. Felemelve a fejemet a tekintetem találkozott Jeff jégkék szempárjával. Kinyitottam a számat, de egy hang se jött ki a torkomon.

-Szedd össze magad és menj be! – parancsolt rám és tovább vonszolta a hullát.

Egy darabig néztem utána aztán lassan feltápászkodtam. Egyszer-egyszer majdnem elestem, miközben az ajtóhoz támolyogtam. Amint becsuktam az ajtót összecsuklottam és a vállamat a falhoz döntve lecsúsztam a padlóra.

Nem tudom, mennyi ideig lehettem ebben a helyzetben. Akkor ébredtem föl, amikor lendületes léptek közeledtek felém.

-Faith! – rázta meg Jeff a vállaimat.

Nyöszörögve, könnyes szemekkel néztem fel rá. A fájós hasamra tapasztottam a kezem és visszanyeltem a hányásomat.

-Gyere! – fáradt sóhajjal felkapott a karjaiba és kivitt a mosdóba.

Letett a hűvös csempére és felfogta a hajamat. Amint a vécécsésze fölé hajoltam elhánytam magam. Vagy öt-hat alkalommal öklendeztem fel a gyomrom tartalmát. Mikor abbahagytam, betűrte a hajamat a pólóm alá és vizet engedett egy pohárba.