Menedék (CP ff)

14. - Másnap

A hajamat érő lágy szellőtől és a szemhéjamat piszkáló reggeli napfénytől kezdtem ébredezni. Egész testemben összerezzentem, aztán felnyögtem a fájdalomtól. Annyira sajgott mindenem, hogy biztos voltam benne, hogy nem tudok mozogni.

Az első dolog, amit kristálytisztán láttam viszont azonnal rámcáfolt, amikor egy nagyobb lófej méretével megegyező, hosszúkás, több darabból összetákolt maszk-szerűség bámult le rám. Sikítva csúsztam hátra a szalmával borított kövön, egészen, amíg falat nem ért a hátam. Kezeimmel a derekam köré tekert plédbe markolva figyeltem, ahogy az a lény feláll és az árnyékos sarkát hátrahagyva felém tart.

Nagytestű bestia volt, hosszú karmokkal és sötét bőrrel. Testfelépítése alapján először egy oroszlán és egy soványabb gorilla keresztezéséhez tudtam volna hasonlítani. Nyakát és varrat-féleségekkel tarkított pofáját koromfekete, kusza szőrme ölelte körbe, mely itt-ott össze volt ragadva.

Az adrenalin túltengésem arra sarkallt, hogy meneküljek, de a józan eszemmel gondolkozva tudtam, hogy nem jutnék messzire. Ahogy az árnyéka rám vetült, félrecsaptam a fejem és vártam a következményeket. Meglepetésemre, egyetlen fog vagy karom sem fúródott belém. Ehelyett az állat gyakorlatilag végignyalta az arcomat, a fejét a kezem alá csúsztatta és várakozón rám pillantott. Döbbenten lenéztem rá, aztán a kezeimet végigvezettem a sima fején. Beletúrtam a dús bundába, mire ő mégjobban hozzám bújt és valami dorombolásra emlékeztető hangot adott ki.

Fokozatosan megnyugodtam, ahogy simogattam és hallgattam a hangját. Egyszer-egyszer megnyalta a kezemet vagy az államat és próbált úgy helyezkedni, hogy melegen tartson. A fájdalmak elmúltak, de mégsem nyugodtam le teljesen.

-Hol lehet Jeff? Hol vagyok én? – kérdeztem magamtól suttogva.

-A kórházban vagy, Jack gondjaira bízva. – összerezzentem a mély hangtól.

-T-Te beszélsz?

-Több nyelven, mint hinnéd. – mondta.

-Értem. – biccentettem és visszatértem a kérdéshez. – De, hol van Jeff?

-Miután ideért veled Jack ellátta, de ő utána rögtön elment és megkért minket, hogy vigyázzunk rád.

-Mi? – értetlenkedtem. – És mit mondott, mikor jön vissza értem?

-Nem mondta, hogy visszajön.

A fejemet ingattam. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy magamra hagyott.

-Minden rendben? – böködte meg az arcom.

-Persze, semmi baj.

-Akkor miért sírsz?

Megdörzsölve a szememet rádöbbentem, hogy tényleg könnyezek. Ez Jeff miatt van? Miért? Tegnap éjjel kis híján kinyírt és nekem még hiányzik? És úgy általánosságban, MIÉRT HIÁNYZIK?!

-Oh, már magadhoz tértél? – Jack a vállával a bejáratnak dőlve állt. Maszkja most az övén fityegett, kezeiben pedig egy-egy emberhústól bűzlő vödröt fogott.

-Jack, mi történt pontosan tegnap éjjel?

-Jeff elmondása szerint kiment egyet „sétálni", aztán már csak akkor kapott észbe, amikor a sikolyoddal leégetted a tenyerét és agyrázkódást okoztál neki. - mesélte, miközben a vödröket lerakta az állat elé. - Ezután idehozott, bekötöztette a sebeit és elment. Röviden ennyi.

Még bőven lett volna kérdésem, de végül úgy voltam vele, hogy nem gyötröm vele Jacket. Nem hiszem, hogy többet tudna mondani.

-Viszont kíváncsi lennék a sztorira a te szemszögedből.

-Hát, volt egy összetűzése reggel Tobyval, ahol nekem kellett megvédenem, aztán egész nap bezárkózott, én pedig nem akartam nyaggatni, ezért hagytam. Legközelebb már az éjszaka közepén láttam, magán kívül és...

-Értem. És a sikoly? Mit tudsz mondani róla?

-Nekem nem fájt, bár eléggé felforrósodott a torkom. Nem nagyon tudok róla többet mondani, mivel Jeff elég erőteljesen a földhöz vágta a fejemet és nem nagyon emlékszem többre...

-Igen, – sóhajtott, beletörődve abba, hogy nem fog többet megtudni. – volt egy elég durva agyrázkódásod is, de szerencsédre nem volt súlyos. Ha minden nap jegeled, akkor pár nap múlva rendben is lesz. Egyébként nem szédülsz vagy émelyegsz?

-Nem. – ráztam meg a fejem. – De visszatérve Jeffre, nem mondta, hogy hová megy?

-Az ilyeneket nem kötjük egymás orrára. De ha tippelnem kéne, akkor elment levezetni a feszültségét az éjszaka maradékában, napközbenre pedig meghúzta magát valahol. Nem kell aggódnod miatta.

-Rendben. – fújtam ki lemondóan a levegőt és témát váltottam. – Ami még engem illet, mikor mehetek haza?

-Ha jól érzed magad, akkor akár már most is. De akkor gyere, adok pár göncöt, hogy ne fagyj meg hazafelé menet.

Még utoljára megsimogattam a lakmározó állat fejét.

-Köszönök mindent...

-Seed Eater, de Seednek is szólíthatsz, ha az könnyebb.

-Örültem. – mosolyogtam rá és elindultam Jack után.

Az alagsori helyiség, amin végigmentünk dohos volt és szinte vaksötét, ugyanakkor Jack mégis jól kiismerte magát a kanyargós folyosókon, annak ellenére, hogy gyakorlatilag full vak.

-Milyen régóta élsz itt? – kezdeményeztem beszélgetést, próbálva lépést tartani vele.

-Már évtizedek óta, de nem számolom.

-És még mindig nem kaptak el?

-Ha jól csinálod és nem keltesz feltűnést, nincs nehéz dolgod. – jött a kurta válasz.

Kis időn belül megállt és jobbra fordult, szembe egy ajtóval, aminek még működött a zárja. Levett a nyakából egy bőrszíjat, amin vélhetően a szoba kulcsa fityegett és bedugta a zárba. Nem mentem be utána, nem akartam betolakodni a privátszférájába, így is feltűnően tartja a távolságot. Valószínűleg nem lehettek jó tapasztalatai az emberekkel még egy élettel ezelőtt.

-Tessék! – nyomott a kezembe egy kupac sötét, orrfacsaró szagot árasztó ruhát.

-Köszönöm. – megfordultam, de nem indultam el. Gondolkoztam, hogy megkérjem-e...

-Ha bármit megtudok Jeffről, szólok. – mondta, miközben kikerült és készült eltűnni a folyosó sötétjében.

Percekig néztem utána. Ő most gondolatolvasó vagy én vagyok ennyire kiszámítható? Minden esetre, a legjobb lesz minél hamarabb hazaérnem. Nem akarom tudni, milyen következményeket vonna maga után, ha huzamosabb ideig, minden bejelentés nélkül elhagynám a házat.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

A résnyire nyitott ajtó előtt álltam. Bemenjek? Vagy inkább menjek vissza Jackért és kérjem meg, hogy menjen előttem? Dehogy is, csak teher lenne neki. Viszont így totálisan fegyvertelen vagyok, még Bent se tudnám felhívni. De jobban belegondolva, ha a sikolyommal meg tudtam fékezni Jeffet, akkor talán mást is képes leszek legalább annyira blokkolni, hogy időt nyerjek.

Kinyitottam az ajtót és be is csuktam magam mögött. Meglepetésemre a tegnap esti káosz helyett tisztaság fogadott. A bútorok a normál helyükön voltak, az összetört darabokat eltakarították és vérnek sehol sem volt nyoma a vérnek. Valamit viszont mégsem éreztem rendben, mintha lett volna valami a levegőben. 

A fürdőszobát is megnéztem. Ott sem volt már vér, pláne hulla a kádban. Mintha a tegnap éjszaka meg sem történt volna vagy csak egy rémálom emléke lenne. A mosdókagylón megpillantottam a telefonomat. Azonnal lecsaptam rá és feloldottam, de mielőtt felhívhattam volna Bent, valami kattant a fejem mögött...