we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

1 fejezet

Reggel az iskola felé futottam, ugyanis öt perc múlva becsöngetnek. Átkelve a zebrán, befordulva jobbra majd balra pillantottam meg az iskolát.

-Ding-Dong- Jajj ne ne neeeeeeee. Kérlek csak a tanár előtt érjek be!!!! Isten, Buddha vagy akárki vagy is ott, segíts! Zihálva, kipirosodott arcal és fáradtan nyitottam ki a terem ajtaját,ahol az osztályfőnök a névsor olvasás közepén tartott.

-Ehl..néh..zéhst ah kéh..séhsért- ligehtem, miközben megtámaszkodtam két kézzel a térdemen.

-Marinette, ezúttal milyen kifogásod van?-nézett rám én pedig elindultam szépen lassan a padom felé.

-Hát..izéé.. segítenem kellett reggel az üzletben. Macaronokat sütöttem és nem néztem az időt.Hehehee....Nagyon sajnálom-hajtottam le a fejem- De! Hoztam mindenkinek!-vettem elő a táskámból a dobozt, amiben a sütik voltak.

-Csajszi, ez nagyon jól néz ki!-mondta, majd le is csapott az egyikre. Beleharapott.-És elképesztően finom!

-Kér egyet Mrs. Bustier?- kínáltam meg elővéve a legszebb mosolyomat.

-Rendben, nem bánom. Köszönöm.- mondta és ki vett egy eperlekvárosat. Ezután a többiek is mind odasiettek hozzám és elvettek egyet-egyet. A végére már csak kettő darab volt benne. Egy az enyém volt, a másikat pedig VALAKI nem vette el. Van egy tippem is, hogy ki. Természetesen Chloé. Én értem, hogy utál. Én se szeretem őt, viszont ez egy kicsit rosszul esett. De hát mit tudok tenni? Majd megeszem én vagy Tikki, bár ő az ilyeneket nem nagyon szereti.

-Hah- sóhajtottam hallkan. Mrs Bustier elkezdte a történelem órát, mikor is az igazgató lépett be a terembe és kihívta őt. Amint a tanárnő elhagyta a helységet mindenki mindenkivel kezdett el beszélgetni. Nino és Adrien hátrafordultak hozzánk.

-Marinette nagyon finom volt a macaron, zseni vagy!- dícsért meg Adrien, mire a pulzusom az egekbe szökött, az arcom enyhe piros.....najó nagyon, extrém piros árnyalatot vett föl. Lehajtottam a fejemet és válaszoltam egy köszönömmel. Természetesen dadogva. Nem is én lennék. Fogok én valaha Adriennel nem dadogva beszélgetni? Hmmm. Nem, nem hiszem. Ezután a töri tanár visszajött és folytatódott az okítás. Nagyon untam az anyagot, a töri egyébként sem a kedvenc tantárgyam. Ki mondja, hogy érdekes? Meg szórakoztató? Szerintem a világ legunalmasabb órája. Nem hittem hogy túl élem, így a csengő megváltóként jött. Ésezt nem csak én gondolom így!! Óra után Mrs. Bustier magához hívatott. Öt perc múlva pedig már az udvaron álló Alyához, Ninóhoz és Adrienhez mentem.

-Na mi volt?- kérdezte a legjobb barátnőm.

-Nem írja be a késést-mondtam mosolyogva

-Heh? Hogy hogy?-nyíltak nagyra a szemei

-Nyert az eperlekváros macaron.- mosolyogtam,mire Nino felnézett a zene lejátszójából

-De az nem...-kérdezte

-A kedvence? DE!!!-bólogattam, mire elnevettük magunkat. Elismerő pillantásokat kaptam tőlük és Nino azt is mondta, hogy ha legközelebb tudja, hogy elkésik, akkor beugrik hozzánk egy eperlekváros sütiért. Hátha nála is bejön ez. Ki tudja? Talán.

A tanításnak viszontlag hamar vége lett. Iskola után hazafelé vettem az irányt, mikor is egy autó repült el előttem és vágódott az egyik épületnek. Sikoltozó emberke jelentek meg a következő pillanatban. Semmi kétség, ez egy akuma lesz. Egyből búvóhely után kezdtem el kutatni, mikor is befutottam egy épület mögé.

-Tikki, idő van! Pöttyöket fel!-mondtam ki a varázsszót. Egy percel később az emberek üdvriangását hallgatva kerestem az akumatizáltat. A pusztítás nyomait követve meg is találtam.