we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

2.fejezet

Ez az egy hét maga volt a pokol. A lábam miatt csak akkor kelhettem fel, ha a mosdóba kellett mennem. A lábamba néhányszor belenyilalt a fájdalom. Az volt a szerencse, hogy kaptam fájdalom csillapítót. De nem ez volt a legrosszabb. Hanem az, ami az interneten folyt. Ugyan fogalmam sincs, hogy honnan van meg neki a számom, de Layla az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy nem csak a közösségi oldalakra, hanem direkt nekem, személyesen küldte el a fotókat, amiken Adriennel volt. Volt amin átölelte, volt amin megpuszilta (!!!!) az arcát. Mind különböző helyszínen. Tudtam, hogy  Adrien munka miatt ment oda, de láthatólag szegénynek semmi ideje sem jutott magára, mert ő ráakaszkodott, mint egy pióca.

Egyszerre több érzelem is kavargott bennem. Egyrészt a sajnálat szerelmem felé, az utálat Layla felé, amiért nem hadja őt békén, másrészt pedig a féltékenység. Először az életemben féltékeny voltam rá. Mert ő ott lehet vele. Én pedig nem. De kit is áltatok? Ha ott lennék nem csinálnék semmi mást, csak dadognék valószínűleg óriási baromságokat összehordva.

-Ez kikészít!- dőltem hátra az ágyba

-Mi a baj Marinette?- röppent felém a kis kwamim.

-Nem bírom tovább Tikki. Már egy hete nem hallottam felőle. Csak ez a rengeteg kép van, amit Layla küldözget. De ezeken Adrienen látszik, hogy nem nagyon akarja társaságnak őt. Nézd, milyen képet vág- muttattam meg a képeket.

-Nyugalom Marinette.  Ma már visszautazott, otthon van már és holnap találkoztok az iskolába. -próbált engem nyugtatni

-A holnap túl messze van.- suttogtam magam elé és felmentem a teraszomra.

Megtámaszkodtam és az égre néztem.

-Majd holnap. Holnap majd láthatlak.- suttogtam magam elé.

-És kit szeretnél látni? - hallottam meg valakinek a hangját a hátam mögül.

-F...Fekete Macska? Te hogy hogy itt vagy? Akuma van a városban?- tettem fel neki a kérdéseimet

-Nem, minden rendben. Csak kijöttem kiszellőztetni a fejem. Tudod, egy kis ideig távol voltam és a nyakamba sóztak valakit, aki miatt semmit sem tudtam pihenni.

-Oh..sajnálom.

-Mindegy, de most te mesélj Marinette. ki az a szerencsés, akit látni szeretnél holnap?

- Megígéred, hogy kettőnk titka marad?

-Macska becsület szavamat adom rá. - tette a szívére a kezét.

-Oké. Egy fiú, akibe szerelmes vagyok. Az ő neve Adrien Agreste.- mondtam neki és rámosolyogtam.

-Marinette.. Te szerelmes vagy Adrien Agrestebe?

-Talált süllyedt.

-De....mégis mit szeretsz benne? Azt, hogy model? Vagyhogy az apja a divatkirály? Vagyhogy...- Nem! Nem beszélhet így róla! Hiszen semmit sem tud róla! Nem tudom, mi üthetett belém. Nem gondolkoztam csak megtettem. Fekete Macska nem tudta befejezni a mondatát, mert felpofoztam. Hs nem lenne rajta a maszkja, akkor lehet, hogy ott lenne a kezem nyoma. Ő ettől hátra esett és feküdve a teraszomon kötött ki.

-Ne...ne eszélj így róla, mikor nem is ismered! Kit érdekel, hogy model? Kit érdekel a családi háttere?- kiabáltam mérgesen.- Ő kedves, figyelmes, jólnevelt, segítőkész. Szereti a croassant, a videójátékokat, Jagged Stone rajongó és nagy macskabarát, kínai nyelvet szereti és vív is. Néha mókás is de lehet vele komolyan beszélgetni. A barátai mellett tűzön és vízen át kiáll. Inteligens, okos és szívdöglesztően helyes.- itt már elkezdtem hallkabban beszélni, nyugodtabban- Már attól megnémulok, ha a közelemben van, ha beszélgetni akar velem, elkezdek dadogni és örjítően sok marhaságot össze tudok hordani. De ez most nem lényeges. Azért szeretem Adrient, mert ő Adrien. Egy átlagos fiú. A személyiségébe estem bele, nem pedig a kinézetébe. Ha Adriennek autó balesete lenne és hiányozna a fél karja, én akkor is szeretném. Ha megvakulna én akkor is szeretném. Úgyhogy ne beszélj így róla.- suttogtam el a végét.

-Te....te tényleg szereted őt.- suttogta. Egész idő alatt döbbenten hallgatott engem. Majd csak ennyit mondott.

-Igen, szeretem őt. Jobban mint azt gondolnád. Jobban mint ő gondolná. -mondtam.- Várj egy kicsit itt.- mondtam majd lesiettem a konyhába és egy papírzacskóba raktam vajas croassant és macaront. Felvittem és a kezébe nyomtam.- Nem fogok a pofon miatt elnézést kérni, mert bizonyos mértékben megérdemelted. Nem sok, de kérlek fogadd el engesztelés képpen. És kérlek, ez a beszélgetés maradjon kettőnk között.

-Köszönöm és rendben. Esküszöm, hogy senkinek sem szólok. Viszont kérdezhetek valamit?

-Persze

-Bevalottad már neki? - vörös arcom hasonlíthatott egy rák színére és a szemeim pedig olyan nagyok voltak, mint két tánnyér

-N...N....Nem!  Honnan j...jött ez?

-Miért nem?- kérdezte kíváncsian.

-Mert nem vagyok felkészülve az elutasításra. Tudod, nem vagyok buta. Tudom, hogy ő nem szeret engem. Viszont, amíg láthatom őt, én már boldog vagyok. És ameddig nem utasít el, még megvan a reményem, hogy egy nap talán engem választ a több millió lány közül. Bár ennek az esélye a nulla alatt van. Na de erről ennyit. Jó éjszakát, Fekete Macska- köszöntem el tőle. Ő viszont megfogott a karomnál fogva és visszahúzva átölelt engem.

-Hidd el, hogy ez az Adrien most nagyon boldog lenne, ha ezt hallotta volna. Nincs olyan fiú a világon, aki ezektől a szavaktól ne lenne boldog.

-Köszönöm. De most tényleg menj, hideg az éjszaka. Oh és Macska

-Igen?

-Köszönöm, hogy meghallgattál.

-Nem kell megköszönni. Jó éjszakát Marinette

-Jó éjszakát.

Másnap:

Reggel hét óra harminckor kelltettem fel Tikkit, aki rögtön szaladt volna a hőmérőért, hogy megnézze, nem vagyok-e beteg. Megreggeliztem és futottam az iskolába. Mintha egy torpedóból lőttek volna ki, annyira siettem. Nem voltam késésben, de ott akartam lenni. Jó reggeltet akartam neki mondani. Nem sejtettem még, hogy ez a nap életem egyik legnehezebb napja lesz......