we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

6

Adrien:
Nem hiszem el! Mégis mikor láthatott? De most ez nem is számít! Akarom én tudni,hogy kicsoda életem szerelme? Persze,hogy akarom! Viszont nem akarom ráerőltetni a dolgot. Mindig is félt attól,hogy megtudom a titkát. De most az én kedvemért leleplezné magát! Vagy csak kötelesség tudatból? Á áá,nem értem! Most legyél okos Adrien!Most ne cseszd el, csak most ne!!
-Bogaram..-kezdtem el és a szemeibe néztem. A gyönyörű kék íriszei most is megbabonáztak. Rám figyelt és itta volna a szavaimat,viszont volt bennük valami,amit eddig szinte soha sem láttam. Bizonytalanság és félelem. - Csak akkor mond el,ha készen állsz rá. Csak akkor,ha nem bánod meg és egy cseppnyi kétely sincs benned. Én tudok várni és bízom benned.-mosolyogtam rá,mire az ő ajkai elnyíltak.

Marinette:
Nem hittem el, hogy ezek a szavak az ő szájából hangoznak el. Ennyire szeretne engem, vagyis Katicát, vagyis engem vagyis...... nem is tudom, de ez most nem a legjobb pillanat arra, hogy ezen agyaljak. Hogy készen állok-e arra, hogy elmondjam neki? Nem,határozottan nem. Viszont, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azt akartam, hogy tudja. Nem tartottam igazságosnak, hogy én tudom, hogy ki ő, de őt kételyek között hagyom. Egyszerűen nem volt fair. És ennek a napnak előbb utóbb el kellett jönnie. Imádkoztam, hogy inkább utóbb, de most csak ketten vagyunk és elérkezettnek látom az időt. De előtte van valami, amit meg akarok tenni. Amire Katica képes, de Marinette nem. És lehet, hogy ezután megutál és elkövetem életem legszörnyűbb hibáját és utána évekig sírni fogok, de meg akarom tenni. És meg is fogom. Ne légy gyáva Marinette! Most ne légy gyáva! Most! Ne! Légy bátor! Tedd meg!

-Mielőtt bármi is történne, szeretnék megtenni valamit. Valamit, amire csak akkor vagyok képes, ha az álarcom rajtam van. -suttogtam

-Mit? - kérdezte ő is halkan. Ekkor oda léptem hozzá, egyik tenyeremet a mellkasára tettem és megtettem. Igen, megtettem. Megcsókoltam. Mivel még sosem csókolóztam, így eléggé béna lehettem, de nem sokáig. Ő ugyanis lassú keringőre kérte fel a nyelvemet, amit el is fogadtam. És számomra megszűnt minden. Csak én voltam és ő, valamint a fülemben zubogó vér és a szívem, amely nem akarta abba hagyni a zakatolást. A derekamra tette a kezét és úgy húzott közelebb magához. Ő is azt akarta, amit én. Kiélvezni a pillanatot, mert lehet, hogy itt ért véget az a szerelem, ami még el sem kezdődött.  A fülbevalóm és az ő gyűrűje egyszerre mondták be az adios-t és leolvadt rólunk a hős ruha. 

A levegő egy olyan dolog, ami az élethez kell. Jó, ha van és néha kimondottan jól esik belélegezni, mondjuk egy kiadós tesi óra után. De én most a pokolba kívántam. El kellett szakadnom tőle és elengedni. Ajkaink szétváltak és egy vékony nyálcsík kapcsolta már csak össze őket. Belenézett a kába szemeivel az én kába szemeimbe. Láttam magamat bennük, valamint egy kisebb csillogást is. Felismert és most csak rám figyelt. Én azonban nem szoktam hozzá, hogy ilyeneket csináljak. Beletemettem az arcom az ingjébe és fel sem mertem nézni. A fülemben zúgó vértől, a magas pulzusomtól, a vörös fejemtől és a gyomromban lakó ezernyi pillangó miatt alig voltam magamnál. 

-Marinette- suttogta a fülembe a nevemet. Én pedig csak lélegeztem, hogy valamennyire magamnál legyek. Az illata mindig is jó volt, de ilyen közelről még nem ismerhettem. Bolondulok az illatáért. 

-Nagyot csalódtál?- kérdeztem félve, mire ő kissé eltolt magától és megemelte az államat. Ajkai úgy csaptak le az enyémekre, mintha nem lenne holnap. Azonnal viszonoztam és megint a rózsaszín fellegekben jártam. 

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mire elengedett. Csak azt tudom, hogy a lábaim felmondták a szolgálatot és ha Adrien nem tart meg, biztos össze esem.

-Hé, jól vagy? - kérdezte aggódva én pedig pirultam, mint a sütőben a csirke.

-Ne haragudj, de a lábaim nem bírták tovább- dadogom neki , mire ő elkapja a tekintetét és elpirult.

-T..Te se haragudj, nem bírtam m...magammal. -kezdett szabadkozni, mire mind a ketten tovább vörösödtünk. 

-Akkor...

-Akkor...

-Bogárkám, Marinette, lennél az a lány, akit a barátnőmnek hívhatok?

-Cicus, Adrien, lehetek az a lány, aki a barátjának hívhat téged?

Összemosolyogtunk és egy hangos "Igen"- nél adtuk Párizs tudtára, hogy együtt vagyunk és együtt is maradunk. DE tudtuk jól, hogy valamit meg kell tennünk azért, hogy a boldogságunk felhőtlen legyen. 

Le kell győznünk Halálfejet!