we are together, we can't lose(Magyar)- BEFEJEZETT

7

Marinette:

-Rendben, a terv a következő. Elvesszük a hajcsatját, kiengedjük az akumát, majd mielőtt elszökne, megtisztítom. Ezután pedig követjük a pillangót és ha szerencsénk van,akkor Halálfejhez vezet minket.- ismertettem a tervet,mire mind a négy szuperhős bólintott. Ezuttal az akumatizált egy kislány volt, akinek az amyukája nem vette meg a legújabb telefont, ezért bekattant. Halálfej pedig ki is használta ezt.
-Akkor indulás, az a lány számít ránk!-mondtam,mire elrugaszkodtunk a tetőről és elindultunk.
-Egy kis illúzió majd segít. Délibáb!- a furulya egy boltot kelltett életre,ahol azt a bizonyos készüléket árulták. Ez annyira el vonta a lány figyelmét,hogy Méhkirálynő fullánkja segítségével megbénította őt,míg én elvettem a hajcsatját és elengedtem az akumát. Majd elkaptam és megtisztítottam. Szerencse,hogy nem kellett a szerencse talizmánt és a macskajajt használni. Van egy olyan érzésem,hogy Halálfej elleni csatában jobban fog kelleni.
-Indulás!- kiabálta Macska és karon ragadva húzott maga után,kizökkentve a gondolataimból. Nem is törődve azzal,hogy ezzel az egy érintéssel lángra lobbantott és egy pillanatra elfelejtettem lélegezni. Szerelmes vagyok? Ugyan,dehogy....
-Szerinted vége lehet ma?- tettem fel a kérdést Macskának futás közben.
- Vége lesz ma. -vetett rám egy pillantást. Tekintette bizakodó volt,ami elkergette a negatív gondolataimat és elég erőt adott,hogy a harcra koncentráljak.
A pillangó repült a kék égen és mi követtük, míg egy ismerős helyen kötöttünk ki. Az Agreste rezidencia üvegházába repült a pillangó, egy pillangó alakú ablakon keresztül. Ott állt Halálfej. A sötét szobában rengeteg fehér pillangó világított, így kevés fényt vetve a maszkos bűnözőre. De ott volt. De mit keres itt? Hogy jutott be ide, hiszen ez a ház már egy kész erődítmény!
Meglendítettem a jojómat, belendültem és felrúgtam őt.  Ezzel megleptem, de nem sokáig csodálkozott el ezen. Hamar talpra állt és felém kezdett el futni. Kezdődjék a harc!
-------------/////////////////////////#############---------

Róka és Teknős a földön, Méhecske alig áll a lábán. Az idejük hamarosan lejár és nem tehetnek semmit ellene. Halálfej bezárta a bejáratot,kiút pedig nem volt. Esélyük sem volt feltölteni apró barátaikat. Az idő pedig vészesen fogyott.
-Macska, be kell ezt fejeznünk, már nem maradt sok időnk!
-Akkor fejezzük be gyorsan!- gyúlt tűz a szemében - Macskajaj!
Macska a képességét használva elrugaszkodott a földről, átugrotta Halálfejet és a falat, amely előtt az ellenség állt, téglányi darabokra szedte. Miért nem porlasztotta el? Egyszerű. Mert ez a tervünk része volt.
- Szerencse Talizmán! - egy sál került a kezembe. És most kivételesen nem kellett a pontokra várnom,amik akkor jelentek meg,mikor halvány lila gőzöm sem volt arról, mit kéne tennem. Mert most tudtam és a szerencse talizmán meghallgatta imáimat és azt adta,amire szükségem volt.
Macska hátba támadta Halálfejet. A botja és a pálcája egymásnak nyomult és nem akarta győzni hagyni a másikat. Macska addig manőverezett,míg nem Halálfejnek sikerült elbotlania egy téglában. El ugyan nem esett, de megzavarta pont annyi időre,hogy a sállal oda ugorva elfedjem a szemét és a földre rántsam. Mivel mindkettő kezemre szükségem volt, Méhecske volt az,aki a leggyorsabban reagálva odalépett és letépte a pillangó alakú talizmánt. Lila fény áradt szét a teremben kiadva egy alakot, aki eddig a talizmán tulajdonosának mondhatta magát.
-Ez egy felnőtt. - suttogtam és meghallottam a csipogó hangot. Az első pittyegés. - Alig maradt 5 percem.- mondtam és megkötöztem az embert, akinek arcát még mindig homály fedte.
-Méhecske, szép volt. Most kérlek add át  a Talizmánt.
-Tessék-adta át kedvesen. "Ha tudná ki vagyok,nem lenne ilyen segítőkész"
-Köszönöm- mosolyogtam rá, és már mind a négy társammal az oldalamon rántottam egyet a jojómmal és kihúztam őt a fényre. Őt,aki annyi bosszúságot okozott nekünk.

Teljes csend. Még megmozdulni se voltunk képesek.
-G..Gabriel Agreste?- nem tudom,hogyan jött meg a hangom, de így is nagyon halkan,szinte suttogva mondtam ki ezt a két szót,mégis remekül hallatszott a teremben.

-Miért? - tette fel a kérdést a társam,aki abban a pillanatban zuhant össze. Egy világ tört össze benne. Szüksége volt rám. Jobban mint valaha. Így közelebb mentem hozzá, a talizmánt eltéve a zsebembe és megszorítottam a kezét, szememet nem levéve az idősebb Agresteről, akit a mai napig bálványoztam.
- Úgy sem értenétek meg! Ehelyett adjátok oda a talizmánotokat és engedlyetek el!
-Nincs olyan helyzetben, hogy követelőzzön!- horkantam fel
-Rengeteg pénzem van, mondjatok akkor egy árat. Katica, Fekete Macska, mennyit ér meg nektek.
-Annyi pénze magának sincs!- feleltük tökéletesen egyszerre.
- Mégis Miért?- csattanram fel és tekintetemet az övébe fűztem. A düh, méreg és ölni akarás keveredett , de ez egy pillanatra sem rémített meg.
-A feleségem miatt! Az az átkozott páva talizmán tehet róla. Ha az nincs, a feleségem nem lenne kómában!
-Kómában?- kérdezte mellőlem, meglepettségét kicsit sem palástolva Adrien.
-Igen. Ha az enyémek a talizmánok, akkor felébreszthetem!
-Nem!- kiáltottam fel- Nem adjuk oda. És ha felkeltette,mit tenne Tikkivel vagy Plaggel? Milyen gonoszságokra vagy lehetetlenségre kényszerítené őket? Nem, ez a rizikó túl nagy. Teknős, Méhecske, Rena. Menjetek előre! Amint kijutottatok megyünk mi is- szorítottam egyet Adrien kezén, ezzel felhívva magamra a figyelmét. Közel hajoltam hozzá, úgy hogy csak ő hallja amit mondok.
-Könyörgöm,most az egyszer gyere velem. Kitaláltam valamit. Könyörgöm!!
Alig láthatóan bólintott egyet én pedig azon kaptam magam, hogy a visszafolytott levegőt fújom ki.
A társaim kinyitották a bejáratot és kimentek,őket pedig mi követtük. Azonban csak óvatosan. Először hátrébb ugrottunk, Macska ráugrott az ablak párkányára, én pedig egy másodperc alatt engedtem el a divattervezőt és követtem a fekete ruhás, megtört szívű kedvesem. Alighogy elengedtem, már támadt is volna, ha nem ugrunk ki az ablakon és hagyjuk el a helyszínt. Alig mentünk három háztömböt,visszaváltoztunk.
Egyikünk sem szólt egy szót sem. Megetettük a kwamijainkat és átváltozva a többiek keresésére indultunk.
-Ne aggódj- szólaltam meg,mikor landoltunk a parkban.  Odamentem hozzá és megöleltem. - Van egy tervem, ami beválhat. El sem tudom képzelni,mit érzel most. Csak annyit kérek,hogy ne add fel! Könyörgöm. Ne add fel. Szeretlek.
Kezei a derekamra csúsztak, úgy húzott közel magához. Pillanatok múlva ajkai az enyémeken landoltak. Úgy csókolt,mintha egy mentőöv lennék,ami még a valósághoz köti és nem engedi elveszni.
-Bízom benned, mert szeretlek. El sem tudom mondani,mennyire szeretlek - suttogta az ajkaimra.
-Menjünk akkor. - eresztettem felé egy mosolyt.
- Rendben- mosolygott vissza rám,viszont a szemeiben láttam a bánatot. Alig bírja a könnyeit visszafolytani.
Az Eifel-torony melletti sikátorban találtunk rá a hordozókra, akik addigra már feltöltötték a kwamijaikat és ott vártak ránk, teljes harci díszben.
-Sziasztok. Jól vagytok?
-Nem, hogy lehet,hogy Gabriel Agreste az? Mégis hogy?
-Ez nem derülhet ki-vágta rá Teknős és Róka egyszerre.
-Miért nem?
-Chloé, elfelejtetted Adrient?
-Istenem! Ezt nem bírná ki. Már az is elég neki,hogy a faterja nem engedi sehová, dehogy ő legyen Halálfej. Öcsém,ez sok lenne neki - vázolta a helyzetet Nino.
-Nekem van tervem,viszont tudnom kell valamit!- vágtam közbe- Bízhatok abban,hogy senkinek nem jár el a szája? Még bántásból- itt Chloéra sandítottam- sem pedig pletyka illetve Blogtéma miatt- most Alya következett- és még véletlenül sem?- itt Ninora vetettem a szemeimet.
-Esküszöm -mondta Alya elsőnek
-Ha ezzel megvédhetem Adrient, akkor tartom a szám- mondta Chloé olyan magabiztossággal és őszinteséggel,hogy egy pillanatra sem kételkedtem abban,hogy igazat és a színtiszta igazat mondja.
-Értetek és Adriennért, ki sem nyitom a számat- mondta eltökélten Nino.
- Köszönjük srácok. Ezt az ügyet bízzátok rám. Ha minden a tervem szerint megy, akkor nincs több Halálfej és Adrien apja sem kerül börtönbe. Macska, én elveszem ettől a kettőtől a talizmánt, te foglalkozz a méhecskénkel - simítottam végig a karján, majd az épülettől négy házra eső kis szűk utcában elvettem a talizmánokat és visszamentem Macskához. Ő nála már ott volt a Méhecske talizmán, Chloé pedig sehol.
-Gyere, le kell futnunk néhány kört.- értem oda mellé. - Tudom,hogy fáj. De azt mondtad bízol bennem. Akkor bízz is kérlek és ne add fel! Kérlek!
-Hová megyünk?
- Csak kövess.

Sziasztok,itt az utolsó előtti rész. A következő már-ebből adódóan- az utolsó lesz. Addig is "Minden jót kis pillangók"